Sziasztok!

Új blogot kezdtem egy teljesen új történettel. 
A prológus már felkerült. IDE kattintva tekintheted meg.

Halihó! (Vagy inkább Halinapsütés? Mert hogy nyár van.)

Szóval, nem néztem a dátumot de több mint egy év biztosan eltelt azóta mióta kiírtam ide. Nem haltam meg és nem feleltettem el, hogy létezik a blogspot. Csak hát telik az idő, és egyre bölcsebb leszek. A tudatlanság érték... Hiányzik is.
Sosem gondoltam ezelőtt bele, hogy ilyen az amikor valakinek nincs ideje írni a suli mellett. Hogy őszinte legyek, az olyasféle bejegyzések alá néhány blogon, hogy "a suli elveszi minden időmet, nem tudok írni" néha hagytam egy olyan kommentet, hogy ne hülyéskedj már, nem igaz, hogy hétvégén nincs 2 órád megírni 1-1 részt, vagy, hogy esténként 10 percre felnézni. 
Most hivatalosan is elnézést kérek mindenkitől akinek ezt mondtam. Én is ebbe csöppentem bele. Tavaly nyáron (2013) sem voltam már túl aktív. De, hogy bevalljak mindent, már alig emlékszem arra a nyárra. De tudom, hogy akkor sem írtam már nagyon. És év közben minden összeomlott. A suli minden időmet elvette. És ha mégis volt hétköznap időm gép elé ülni akkor is a legfontosabbakat csekkoltam, és ebbe a blog nem tartozott bele. Hétvégén, mikor kicsit felszabadultam, lett egy kis szabadidőm akadtak más dolgok, fontosabbak amiket csinálhattam illetve csinálnom kellett. Bár az, hogy a dolog ennyire el lett hanyagolva az teljes mértékben az én hibám, a sulit sem hibáztathatom. Meglehet, hogy ha nagyon akarom csinálni valahonnan innen-onnan szakítok rá időt. 
De mivel a Jeges kaland befejeződött és a másik blogom elavult, a történet túl lett húzva-nyúzva ezért az ihlet is elveszett. Aztán ma (2014.08.13.) feljöttem ide. Nem először, ránézegettem néha az oldalra, de sosem volt semmi, sem új olvasók sem látogatók. De a mai napon visszanézegettem az oldal régi bejegyzéseit, a képeket, a történetet és, hogy hogyan lett vége, és arra lyukadtam ki, hogy ez a blogolás hiányzik az életemből. 
Sosem azért írtam mert hú de menő, mivel a tesómon és a másod uncsimon kívül senki nem tud róla, hogy írok, és nem is ismerek rajtuk kívül senkit itt (vagy legalább is nem tudok róla). A célom néha napján a saját magam szórakoztatása volt, néha mert rajta van a bakancslistámon, hogy sikeres blogot írjak. Néha csak mert egyedül voltam és jól esett. aztán a néha napján előjövő egyedüllétemet a tanulás kielégítette. (Na persze itt ne a szobámba begubózok dologra gondoljatok. Egyszerűen csak voltak program nélküli napjaim, amikor pihennem kellett volna, egy-egy vasárnak vagy szüneti napok és nem volt mit tennem. Nem vagyok az a "na most pihenek és kész!" típus.)
Abba gondoltam bele, visszanézve a blogot, hogy talán van még egy kis szikra aminek én megadhatom a tüzet. Kerítek valahonnan ihletet, és talán folytatom. Na persze megint jön majd a suli, és nem ígérem, hogy megmarad az aktivitásom. (Felvételi meg minden.:( )de talán folytatom amit évekkel ezelőtt elkezdtem.
És az olvasóim (ha vannak egyáltalán. Hahó, van itt valaki?) véleménye érdekelne. Mit akarnak tőlem olvasni. A JEges kaland folytatását, vagy valami teljesne mást.

Köszönöm, hogy ha végigolvastad. xoxo

Jeges Kaland - 34. rész /Befejező rész/

Nincs cím.

(Mindig is akartam egy cím nélküli fejezetet!)

 Pillanatnyi csend következett. A vendégek szerintem nem is kaptak levegőt a meglepődöttségtől, de lehet csak egyszerűen nem mertek megszólalni. A pap csak egyhelyben állt és válaszokat akart. Amanda tátott szájjal állt és nagyokat pislogott, Adam meg a szokottnál is magabiztosabb volt. Én, meg Monday kezét szorongattam és hozzátette időközben, hogy: „Eltöröd a csontjaimat!”

 Adam még mindig ott állt, ha jól tudok szájról olvasni azt mondta, hogy nagyon sajnálja, majd a kijárat felé fordult. Pont, ami sorunk mellett állt, meg amikor Amanda utána szólt.

- Mégis hová mész?- lépet előre kettőt nagy ruhájában Amanda.

- Talán megvilágosodni, talán az igazi után. Nem tudom- húzta meg a vállát. És mindezt 150 ember előtt. Amikor megfordult hirtelen rám nézett és nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Erre felálltam és kiléptem mellé. A következő pillanatban erősen magához szorított. Majd elengedett és megfogta a kezem. Elég furcsa érzés volt, hogy a saját esküvőjén megölel egy halom ember előtt.

- Mit keresel itt Saturday?- kiáltott utánunk Amanda.

- A nevem Sunday, de neked csak Sun- fordultam hátra, majd Adammel kézen fogva sétáltunk ki. Elfutottunk egész egy eldugott pontjáig az épületnek.

- Mégis mit művelsz?- kérdeztem nevetve.

- Amit már régóta meg kellett volna tennem- mondta, majd hosszan megcsókolt.

Később felmentünk Adam lakására, ahol mindent megbeszéltünk. De szó szerint. Fél 7 volt amikor Modnay és Elizabeth is megérkeztek. Monday elég sokat mesélt. Hogy Amanda majdnem összeesett, hogy a vendégeket a kaja érdekelte, hogy Tiffany engem keresett, hogy Elizabethet lekiabált Amanda, meg hasonlóak.

 Amikor vége lett az élménybeszámolónak én lettem a soros, akit leküldtek kajáért.

 Lementem a legközelebbi kínai étteremhez. Azonban útközben a járdán ült egy szőke lány, egy szakadt farmer volt rajta, meg egy tornacipő, egy kék felsővel és a könnyeit törölgette. Elég hideg volt, látszott rajta, hogy majd’ megfagy. A következő pillanatban beazonosítottam az arcot Amanda volt az. Nem volt helyes, tudom, de leültem mellé.

- Te meg mit csinálsz itt?- kérdezte azonnal szipogva.

- Segíteni akarok- motyogtam.

- Nem is olyan rég tetted tönkre az életemet. Kétlem, hogy tudnál segíteni.

- Bár mondhatnám, hogy sajnálom, de amúgy nem így van. Gondold már át az egészet. Leszúrtad Mondayt!- mondtam komolyra fordítva a szót.

- Igen, óriási agy hiba volt. Hülyeséget csináltam, de egy valamit mindig is tudtam, hogy Adamet szeretem, és az egésze esküvő, nem a te kiakasztásod miatt volt, hanem mert szerettük egymást.

- Tételezzük fel, hogy tényleg szeretted Adamet, de miért kellet Mondaynek szenvednie miatta. És jól láthattad, hogy Adam nem rajong annyira érted.

- Én csak boldog akartam lenni- kezdett óriási nagy sírásba.

- Máshogy is lehettél volna boldog- néztem a szemébe, amit nem igazán láttam, az elkenődött sminkjétől.

- Sunday, hiszel abban, hogy az emberek meg tudnak változni?- nézett rám sötét szemeivel.

- Hiszek- bólintottam.

- Akkor higgy bennem, menj haza Adamhez, legyetek boldogok. És bocsássatok meg nekem mindenért.

 A mondatára csak bólintottam és felálltam, de Amanda még utánam szólt.

- De egyvalami sosem fog változni- mondta és hátrafordítottam a fejemet.

- Mi?- kérdeztem.

- Adamet életem végéig szeretni fogom- nézett rám, erre szintén csak bólintottam és elmentem kaját venni.

 Kicsit meghatott, amit Amanda mondott, én tényleg próbálom megérteni, de akkor is.

 Miután megvettem, amit kellett visszamentem a lakásra, de nem beszéltem senkinek arról, hogy mit mondott Amanda.

 9 körül Monday felvitte aludni Elizabehet, mi meg a konyhában pakoltunk, amikor valaki csengetett.

- Kinyitom- mosolyogtam Adamre, mire ő visszamosolygott rám. Pont olyan volt, mint amikor a rendelőben beszéltünk a hegyekben a törött lábamról.

 Amikor kinyitottam az ajtót Tiffany állt előttem. A fogai vacogtak, mert csak egy újatlan felső volt rajta és egy szoknya, pedig volt vagy mínusz fok.

- Miért pont a tél a leghidegebb hónap?- nézett rám, majd hirtelen veszekedések ide vagy oda átöleltük egymást.

 A lényeg, hogy hiszek az igaz szerelemben, és szeretem őt!

 Persze lenniük kell csalódásoknak. Vannak barátok, akikről később kiderül, hogy pótolhatóak, de mindig visszajönnek. És vannak azok a barátok, akik mindig mellettem állnak.

 Hiszem, hogy az emberek meg tudnak változni.

 Mindezekre rájönni egy nagy kaland volt. Egy Jeges Kaland…

Vége.

Hát sziasztok!

Itt a vége fuss el véle. Nekem is furcsa az érzés. Csodálatos volt ez a kicsit több mint fél és, ami alatt én anyait-apait beleadtam az írásomba. 

Visszakeresve az első részt, hát sokat változtam. A történet első mondata az volt, hogy: Miért épp a tél a leghidegebb hónap?

S végül az utolsó is ez lett. Mondhatni Happy End-lett. De vannak persze még szálak amiket lehetne csűrni csavarni. Sunday és a szülei. Tiffany és Sunday. Amanda és Adam. Meg sorolhatnék még sok mindent, ami nem lett teljesen elfonva.

Megragadva az utolsó szó jogát, köszönöm Reka H.-nak, hogy kitartóan olvasta a történetemet, köszönet mindazoknak akik még olvasták a történetet rajta kívül és kommentálták az írásomat, köszönet a feliratkozóknak, azoknak akiktől díjat kaptam. 

Csak ennyit szerettem volna elmondani. Később még jelentkezem, addig is további jó nyarat. 

Domi♥♥♥

Jeges Kaland - 33. rész

Cím nélküli... Azt hiszem erre nincsenek szavak.

 Órákig kutakodtunk a gardróbomban, míg végül megtaláltuk a tökéletes ruhát. Egy fekete koktélruha, és nem árt elmondanom, nem véletlenül fekete.

 4 körül Brad még zaklatott a pénzjutalmával, meg elmesélte, hogy apu üzleti útra, ment és, hogy ez az én nagy szerencsém, mert ő jobban kiakadt volna.

 Mondaynek elmondtam, hogy Tiffanyval találkozunk 5-kor és azt mondta otthon marad, addig elfoglalja magát.

 5 után egy kicsivel mentem a kávézóba, ahol Tiffany dolgozik. Ott ült a bárpultnál és újságot olvasgatott. Lehet meg sem kapta az üzenetemet.

- Szia – üdvözöltem megállva mögötte mire ő felnézett a lapok közül és megfordult a bárszéken.

- Üdv itthon - mondta gúnyosan.

- Figyelj, sajnálok mindent, tényleg. Amikor felhívtál kicsit tudom, hogy bunkó voltam, de Mondayt az egyik barátomat Amanda szúrta le, és hű rengeteget kellene mesélnem. De tényleg, kiderült, hogy Amanda egy őrült és holnap lesz a…

- Hé, ácsi! Tudod a flegma telefonbeszélgetésünk óta, engem ez mind nem érdekel. Ha ennyire „Hű” ez az egész szaladj Mondayhez vagy kihez és áradozz erről neki. Csak engem hagyj ki ebből- szólt a beszédembe és emelte fel a hangját.

- Nézd, sajnálom, hogy leléptem.

- Leléptél? Konkrétan Isztambulig mentél egy ügyvédért. Itthon hagytál engem, hogy vigyázzak egy 2 éves kislányra. Küldtél egy képet, ahogy egy sráccal csókolózol és azt mondtad nem te voltál. És mire visszajössz Adam már szabad, az ügyvéded sehol és egy Hétfő nevű lányról hablatyolsz nekem. Tudod, ez az egész már nem érdekel. Túl kusza- hadarta és lepattant a székről a kijárat felé tartva.

- Tiff!- szóltam utána.

- Viszlát Sunday, találkozunk hétfőn a suliban, ha sikerült vissza térned a való életbe- szólt vissza és kirontott az ajtón. Kevesebb, mint 10 percig beszéltünk és megkaptam a magamét. Hétfőn meg iskola. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy végem.

 Amikor hazamentem csináltam egy-egy szendvicset magunknak és elég korán lefeküdtem. Monday meg egyáltalán nem volt fáradt, és megkértem, hogy ne kérdezze meg mi történ Tiffanyval, mert nagyon hosszú.

 Reggel Brad keltett egy telefonhívással a másik szobából. Mondayel lementünk reggelizni, amikor anya már elment dolgozni. Megbeszéltük, hogy ő is velem jön az esküvőre.

 Délelőtt Monday elment szétnézni a közeli plázába, és fél 3-kor ért haza 4 (!) bevásárlószatyorral. Áradozott, hogy mennyi jó cuccot látott meg, hogy vele kellett volna mennem, de nekem még egy kicsit betett az időeltolódás.

 Fél 5 volt, amikor kész lettünk. Megcsináltuk a hajunkat, bár Monday fodrászhoz akart menni megmondtam, hogy fölösleges a nagy felhajtás, lehet, hogy olyan rosszul fogom magam érezni, amikor odamegyünk és látom az „ifjú párt”, hogy kedvem lesz hazamenekülni.

 5-re mentünk a Pláza Hotel-hez. Az emberek már bent ültek a teremben ahol a szertartás lesz. Micsoda nagy felhajtás! Mindenhol tört fehér virágok, rózsák és díszek. Egy kicsit még a bejárat előtt ácsorogtunk és láttam Elizabeth-et elugrándozni a folyosón. Úgy nézett ki, mint ha ő lenne a menyasszony, csak persze sokkal kisebb volt és jó kedve volt. Amikor elment mellettünk integetett nekünk, nem is tudja, micsoda pokol készül itt elszabadulni.

 A legnagyobb meglepetés az volt, amikor Tiffany befutott az egyik osztálytársunk Amber társaságában. Amberről csak annyit, hogy egy idióta. Tiffany soha sem szerette most meg elcipeli magával egy esküvőre. Amikor mellettünk mentek el direkt úgy tettek mintha nem látnának minket.

- Szóval ő Tiffany- jegyezte meg halkan Monday. – Azt hittem csinosabb- tette hozzá, és jól tudom, hogy csak vigasztalni akart.

 5 után 10 perccel kellett beülni a terembe. Az 5. sorba ültünk nagyjából a közepére, csak 2 szék volt a széléig, ahol egy fiatal pár ült.

 Adam már ott állt és a pappal beszélgetett. Szép, semmi megbánás, félelem, vagy nem akarom érzés nem látszott rajta. Még csak nem is izgult, kifejezetten vidám volt, ahogy ott állt.

 Aztán megszólalt a végzetes zene. Elizabeth ballagott be virágokat kiszórva kis kosarából és leült az első sorba.

 Ekkor Amanda tűnt fel a szőnyeg végén, és az apja (valószínűleg) kísérte. Azt hiszem szerencsém, hogy nem vett észre, lehet ki akadt volna.

 Amikor oda ért és megfogták egymás kezét úgy éreztem felrobbanok. Azonban amikor le kellett ülni Adammel összetalálkozott a tekintetünk. Egy darabig mintha megállt volna a világ és megbeszéltünk volna mindent. Hogy miért mentem el? Hogy mit csináltam ott? Hogy miért jöttem vissza? Hogy miért vagyok ott? Hogy mit érzek iránta?

 Aztán leültünk és Monday rám mosolygott, látta rajtam, hogy feszengek.

 A szertartás jól ment. Aztán jött a legfontosabb rész.

- Dr. Amanda Bynes, férjedül fogadod az itt jelenlévő Dr. Adam Dirtyt?- kérdezte a pap mire Amanda csak vigyorgott, de nagyon.

- Igen- mondta és a fehér fogai csak úgy csillogtak a vaku fényében, ahogy egy ember folyamatosan fotózott.

- Dr. Adam Dirty feleségedül fogadod az itt jelen lévő Dr. Amanda Dirtyt?- a szívem egyre gyorsabban vert. Azt hittem ott helyben elájulok. Aztán Adam valami miatt megkereste a tekintetemet. Először azt hittem, hogy búcsúnak szánja, jelezve, hogy sajnálja, de ennek a nőnek köszönheti a szabadságát. Aztán mivel ez volt vagy fél per a papa megismételte.

- Dr. Adam Dirty feleségedül fogadod az itt jelen lévő Dr. Amanda Bynest?- Amanda mosolya lentebb csúszott. Adam és Amanda eddig egymás kezét fogták és szemben álltak egymással, de Adam a következő pillanatban elengedte Amanda kezét és mélyen a szemébe nézett

- Nem- felelte.

Sziasztok!
Amikor ezt a részt írtam kicsit még nekem is furcsa érzés volt. ha a történet olvasója lennék és nem az írója valószínűleg nagyon felcsigázna a történet, mert a véleményem az, hogy igazán, de nagyon izgalmasra sikerült. Aki nem olvassa a történetet csak sajnálni tudom! 
Friss rész valószínűleg a pénteki nap folyamán.
Puszi: Domi~♥

Díj! (Már nem tudom hányadik, de inkább nem számolom.)

Köszönöm a díjat J.CS..:)

A feladat : 

Írj 10 dolgot magadról ;

Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre, ;

Tegyél fel 10 kérdést;

Küld tovább 10 blognak a díjat;

10 dolog rólam:

Igazándiból van egy menüpont amiben több mint 10 dolgot tudhattok meg rólam, nem írom ki ide megint azokat. Katt a Rólam neked menüpontra!!!

J.CS kérdései: 

1. Szavaztál már Az Álompasi Párbajon? 

Őszintén? Azt sem tudom mi az. *-*

2. Legutolsó könyv amit olvastál?

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi - Egyedül

3. A történetben amit írsz ki a kedvenc karaktered?

Monday.

4. Miért?

Mert a valóságban a karaktere a példaképem.

5. Kapsz elég biztatást, kritikát a blogodhoz, hogy ösztönözzön?

Nem. :(

6. Mi a legnagyobb vágyad az életben amit mindenképpen elszeretnél érni?

Kék pipa a Twitteren. :)

7. Szereted a musical darabokat?

Színházról beszélünk? Életemben vagy 3-szor voltam színházban.

 De High School Musical-t megnéztem. :D

8. Untatlak mi? :)

Nem, egész jók a kérdéseid. 

9. Ha olvasod a blogom, ki a kedvenced?

Nem olvasom.

10. Ha nem olvasod.. Miért nem olvasod??! :))

Háát... Amikor megkaptam a díjat és írtál nekem akkor hallottam először a blogodról. 

Tudom, hogy ez nagyon sablon lesz, de nagyon imádok díjat kapni viszont míg kikeresek 10 (!!!) olyan embert aki még nem kapta meg az nagyon nehéz.

 Így megragadva a lehetőséget NEKED küldöm, kedves olvasóm! :)

Díj ismét!

Köszönet érte Reka H.-nak!

Szabályok:

1., Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2., Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre!

3., Tegyél fel 5 kérdést!

4., Küldd tovább 5 embernek!

Reka kérdései: 

1., Ki a kedvenc szereplőd a saját történetedből?

Monday, mert a karaktere a valóságban a példaképem. 

2., Ki illetve mi ösztönzött arra, hogy írásba fogj?

Hobbi az egész. Amúgy is szeretek írni, de néha csak unalmamban csinálom. Meg néha jó megosztani az emberekkel a gondolatmenetemet.

3., Mi a kedvenc állatod?

Konkrétan nincs kedvencem, nem vagyok nagy állat őrült. Halaim vannak azokat szeretem.

4., Melyik a kedvenc számod (zene)?

Most épp: 

The Killers - Somebody Told Me http://www.youtube.com/watch?v=Y5fBdpreJiU

One Direction - Best Song Ever - http://www.youtube.com/watch?v=ZjGhWkmclWA

Icon Pop - I Love It - http://www.youtube.com/watch?v=UxxajLWwzqY

5., Melyik a kedvenc tantárgyad, vagy ha már nem jársz iskolába, melyik volt?

Hittan! :) Tudom, hogy hülyén hangzik, nem azért mert a témáért rajongok, csak nagyon jó a hittantanárunk. Például gipszet öntünk vele a saját teraszomon, moziba megyek vele szeptemberben és One Direction koncertere visz. :) ♥♥

Az én kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc zenéd? 

2. Hogyan becéznek?

3. Kedvenc filmed?

4. Mennyire nevezed magad jó írónak? 

5. Kedvenc ruhaboltod? Követed a divatot? 

Tudom, hogy ez nagyon sablon lesz, de nagyon imádok díjat kapni viszont míg kikeresek 5 olyan embert aki még nem kapta meg az nagyon nehéz. Így megragadva a lehetőséget NEKED küldöm, kedves olvasó! :)

Díj!

Köszönet a díjért Meli Moon-nak!

Szabályok

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2. Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre!

3. Tegyél fel 5 kérdést!

4. Küldd tovább 5 embernek!

Meli Moon kérdései: 

1. Mióta írsz?

Júliis 25-én volt egy éve, hogy megnyitottam az első blogom. Ezt a blogot majdnem egy éve írom. 

2. Melyik a kedvenc könyved? Miért?

Szent Johanna Gimi - Egyedül 

3. Van testvéred? 

Egy nővérem.

4. Kedvenc együtteseid?

The Killers, One Direction

5. Van legjobb barátod? Ha igen, miért tartod annak?

Nincs.

Az én kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc zenéd? 

2. Hogyan becéznek?

3. Kedvenc filmed?

4. Mennyire nevezed magad jó írónak? 

5. Kedvenc ruhaboltod? Követed a divatot? 

Akiknek én küldöm:

1. Dasie

2. Réka H.

3. Lya

4. Monya

5. Nia & Mona