jeges kaland 6. fejezet

Sziasztok!

Kinek, milyen volt a sulis szombat? Nekem eszméletlen jó, és tudom ritka az olyan ember aki szombaton szeret iskolába menni. De ugyan már skacok, jövő héten (legalább is nekem) őszi szünet.  Egy jót pihenünk  Na de nem rontom tovább az iskolával a kedveteket, meghoztam a friss részt. Várok dicsérő és becsmérlő komikat is. Jó olvasgatást!

Rosszabb hinni mint megkérdezni (?) 6. rész

- Zavarok?- tette fel a kérdést Tiff, miután Adam közelebb ment hozzá én pedig letettem a kezem mielőtt a sértő viselkedésemet Adam észlelte volna.

- A probléma az, hogy Sun megbotlott és nem tudja mozgatni a lábát, de nemsokára jobban lesz, lehet csak a merevítő szorította el a lábát- Tiffany kerek szemekkel figyelt, de az igazat megvallva szerintem ez az egész hidegen hagyta.

- Ti pizzát esztek?- kérdezte majd az asztalhoz rohant- A világ legfinomabb kajája- mondta teli szájjal majd én is felültem.

- Szóval Tiffany, elfogadjátok a meghívásomat?- kérdezte Adam, majd leült Tiff mellé egy székre. Meglepődnék, de jó lenne, ha egy házban tölthetném az éjszakát Adammal, legalább tudnánk beszélni.

- Biztosan ezt akarod?- kérdezte Tiffany, majd belekezdett egy újabb szelet pizzába.

- Én nem itt fogok aludni- gondolhattam, volna…- Néhány házzal arrébb van, egy szálloda ott szállok meg. Itt az emeleten van egy szoba, szóval az úgyis üres lenne.

- Részemről oké- mondta Tiffany.

- És te Sun, mit gondolsz?- kérdezte Adam.

- Hát…- nagy levegőt vettem, amikor Tiffanyn megakadt a szemem- Te meg mit csinálsz Adam telefonjával?- kérdeztem.

- Kell még pizza, éhen halok.

- Nos?- tette fel újra a kérdést Adam.

- Ha nemet mondanák Tiffany, akkor is igent csinálna belőle.

Aznap este Tiffany még rendelt egy 44 centis pizzát, amit ha hiszitek, ha nem egy szelet híján benyomott. Természetesen ezután egész éjszaka nem aludt és két szerre hányta ki, és azt mondta soha többet nem eszik pizzát. Gondoltam majd szaván fogom. Adam levette a lábamról a merevítőt és 5 perc után jól lettem. Még gyorsan lezuhanyoztam és Adam 11 körül ment át a szállodájába és én pedig lefeküdtem. Bár a nyikorgó padló és Tiff is ellenemre volt az alvásban.

Reggel 7 kor lementem ’pizzát enni’. Valójában csak néhány morzsát találtam, szóval csináltam egy házi készítésű pizzát.

- Jó étvágyat!- jött le lassan a lépcsőn Tiffany.

- Neked meg jó reggelt.

- Pizzát eszel?- tette fel a kérdést idegesen majd a WC-be futott. Nagyon bolond, hogy annyit evett.

- Sziasztok!- állított be az ajtón nagykabátban Adam.

- Szia, megnézhetnéd Tiffanyt, egész éjjel rókázott- mondtam mosolyogva, majd elindultam a konyha felé.

- Szia, Adam, én jól vagyok!- állította Tiff amikor kilépett a WC-ről.

- Elég fehér az arcod, nem akarsz bevenni egy gyógyszert?- kérdezte Tifftől, majd letette a táskáját.

- Nem, azt is kihánynám- mosolyodott el.

- Rendben. Szeretnéd felhívni a szüleidet?- kérdezte Tifftől, amikor kiléptem a konyhából.

- Nem tudnak sokkal többet tenni, mint mi. Maximum idegeskednek, egy sort meg jól leszidnak, utána meg megkérnek, hogy küldj minket haza- mondta Tiff majd szédelegve leült egy fotelbe.

- De talán jobb lenne, ha tudnának rólatok.

- Úgy vélem hamarosan úgyis hazamegyünk. De tényleg nagyon köszönjük a segítséget- csatlakoztam a beszélgetésbe.

- És, hogyan mentek haza?- kérdezte Adam, hisz maga is tudta, hogy erre nehéz lesz válaszolnom.

- Nagyon jól tudod, hogy egyelőre sehogy, ez majd a jövőn múlik.

- Valójában én holnap New Yorkba utazok, akár velem is tarthatnátok- ajánlotta fel, majd mosolyogni kezdtem.

- Biztos vagy benne, hogy ennyi bizalmat akarsz belénk fektetni?- tettem fel a kérdést humorosan.

- Kétlem, hogy bármilyen rossz szándékotok lenne velem, szóval én megrendelek az interneten még két jegyet és holnap délután indulhatunk is.

- Viszont akkor én felhívnám a szüleimet- mondtam majd felálltam és mellé sétáltam. Adam a kezembe nyomta a mobilját, majd a konyhába mentem, mert valójában nem akartam, hogy Adam és Tiff hallják, mit beszélek,

- Igen?- szólt bele lágy hangján a telefonba anya.

- Szia, anyu, Sunday vagyok- jelentettem ki, majd a konyhapultnak dőltem.

- Sunday, mégis milyen telefonról hívsz? És mi a fenéért nem hívtatok fel, amikor leszálltatok Szlovákiában?

- Ez nagyon hosszú történet, csak annyi, hogy Tiff zsebében voltak az iratok a mobiljaink a pénzünk meg minden, ő meg ezt sikeresen elhagyta. Nekem meg kiment a bokám, de az orvos Adam

- Milyen istenverte orvos?- kérdezte idegesen anyu.

- Ő kötözte be a lábam, és holnap New Yorkba megy, szóval megelőlegezett nekünk két jegyet és holnap együtt hazamegyünk.

- Beszélhetnék az úrral?- kérdezte anya, kissé furcsa volt a megnevezés, szerintem Adamet ő olyan 50 évesnek szúrta be.

- Adam valójában még csak vagy 18 lehet, és semmi értelme beszélned vele. Csak azt érnéd el, hogy lejáratsz. Szóval holnap otthon leszünk. Szia-, mondtam, majd kinyomtam meg sem várva anya válaszát. Adam telefonja épp kiírta, hogy merül az akkumulátor én pedig megálltam a konyhaajtóban, ahonnan tökéletesen hallatszott Adam és Tiff beszélgetése.

- Mesélj magadról, és a barátnődről!- mondta Tiffany, de ezt még csak fél füllel hallottam.

- Nem rég szakítottunk, azért megyek New Yorkba, hogy kibéküljünk- válaszolta Adam, ezt már teljesen hallottam és egy világ omlott össze bennem. És igen, tisztába vagyok azzal, hogy köztem és Adam között nincs semmi, de mégis sírva futottam a konyhába.

Köszi, hogy benéztél. komikra számítok, sziasztok és további jó hétvégét!

by:Domi

Jeges kaland 5. fejezet

Sziasztok!

Lassan-lassan próbálok részokni arra, hogy minden hétvégén legyen friss. Na de most itt a hosszú hétvége, szóval még inkább hozni akartam egy kis olvasnivalót, köszönöm a negatív és a pozitív visszajelzéseket is az előző részhez. Ehhez is írjatok nyugodtan hideget meleget, szertetettel várom. Na de nem húzom az időt, jó olvasást nektek. 

Csak egy ok a sok közül, miért rossz ha az embernek van egy legjobb barátja 5. rész

- Szia, Eliza!- köszöntem, és úgy éreztem idiótán vigyorgok.

- Te vagy az új asszisztens néni?- kérdezte Eliza. Ezután mosolyogva Adamra pillantottam, majd vissza a kislányra.

- Mondhatjuk úgy is, a nevem Sun- Épp válaszolni akart a kislány, amikor Adam megfogta a vállát.

- Liza, azt mondtad még tart az óra- mondta majd a kislány idegesen fordult felé.

- De olyan durván bánnak velünk, én nem akarok oda járni. Sun vigyázhatna rám!- mondta Eliza, majd felém fordult- Léci Sun!

- Én szívesen megteszem- mondtam.

- Sun most nekem segít- mondta Adam- Irány!- majd a kezével kitolta a kislányt.

- Igazán aranyos a testvéred- mosolyodtam el- Szívesen vigyáztam volna rá.

- Egyfolytában a nyakamon lóg, nem is tudom miért nem hagytuk otthon.

- Nem gondoltam volna, hogy neked a hasznodra vagyok. Valójában néhány éve mindenkinek láb alatt vagyok.

- Én örülök, hogy végre nem kell, egyedül itt üldögélem, mag valaki el nem töri a kezét vagy a lábát- mondta, majd mosolygott és papírokat rakosgatott az asztalon.

- Akkor jó, ha neked segíthetek. A barátnőd, bocsánat, az ex barátnőd nem segített neked?- kérdeztem, majd közelebb mentem az asztalhoz.

- Őszintén szólva, ő szarta le az egészet. Mindent utált…- mondta, és láttam, hogy nagyon ideges lett.

- Valami gond van?- kérdeztem.

- Nem csak!- Adam hangosabban beszélt, mint addig és egy kupac papírt dobott a földre- Elegem van.

- Segítsek?- kérdeztem, amikor ő idegesen hátat fordított nekem.

- Ha kérhetlek, ne említsd annak a nőnek még csak a létezését sem.

- De ha beszélni szeretnél róla, akkor én most itt vagyok- mondtam, kissé rémülten.

- Tudod, csak azért szakított velem, mert az apja most egy orvosi ügyben az én apámmal vetélytársak, amiről nekem valójában nekem fogalmam sincsen.

- Úgy tűnik nagyon szerethetted őt- mondtam, és eléggé le lettem törve.

- Most épp szívből gyűlölöm. De ne beszéljünk erről. Mikor jön a barátnőd?- kérdezte, de ideges volt… Még mindig.

- Szerintem 1-2 perc, ha gondolod, szólok neki, hogy mos

- Sziasztok!- szólalt meg a hátam mögül Tiffany, ezzel belevágva a beszédembe.

- Oh, Tiffany!- mondtam- Had’ mutassam be Adamat. Adam ő Tiff, Tiff ő Adam. – Ekkor ők kezet fogtak Tiff pedig furcsán nézett rám.

- Mi ez a rumli itt skacok?- kérdezte Tiff nevetve.

- Csak leesett néhány papír, valójában nem fontos. Arra lennék kíváncsi, hogy beszélt-e neked Sun arról, amit én ajánlottam?- kérdezte Adam, majd mind leültünk egy kis kávézóasztalkához.

- Lekötelezel. Cuccunk nincsen szóval nekünk csak egy fedett tető kell- mondta Tiff.

- Ok. Akkor majd gyertek- mondta Adam, majd felálltunk.

- Én maradok Tiffany, segítek rendet rakni Adamnak- Tiff bólintott majd kiment. Ezután leguggoltam összeszedni a papírokat. 10perc alatt sorba is tettem őket. Ezután Adam rendelt Pizzát, amin csodálkoztam mivel a hegyekben vagyunk. A pizza is megjött kis idő múlva. Evés közben jókat nevettünk, majd amikor már észbe kaptunk 10 óra volt.

- Uram Isten, már ennyi az idő?- kérdeztem, majd felálltam és a konyhába indultam a tányérjainkkal. Félúton jó béna voltam és a rossz lábammal megbotlottam.

- Jaj, Sunday!- kiáltott Adam, majd odafutott hozzám. Lassan megfogta a kezemet, de én nem bírtam felállni.

- Nem bírom megmozdítni a lábamat. Sajnálom- mondtam.

- Jaj, ne butáskodj. Gyere, odaviszlek az ágyra- ekkor Adam az ölébe vett és a vizsgálóágyhoz vitt. Amikor letett úgy éreztem nagyon közel kerültünk egymáshoz. Egy pillanatig olyan volt mintha meg akarna csókolni, de ekkor Tiffany belépett.

- Szia, Tiffany!- üdvözölte őt Adam, amivel nekem hátat fordított. Ekkor Tiff engem nézett én pedig jól bemutattam neki (azzal a szép csinos középső ujjammal), ezzel jelezve, hogy ha 2 perccel később jön, akkor Adam megcsókolt volna.

Sun ideiglenesen orvoskodik a fájós lábú... lábú... emberkének. :)

Ha tetszett írd meg, ha nem tetszett azt is írd meg! Vélemények jöhetnek ezerrel! 

By:Domi

Jeges kaland 4.fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy késve, de meghoztam a negyedik részt. Remélem tetszik mindenkinek ahogy alakul, de ha esetleg nem tippeket is fogadok el. Mindenképpen ha lehet szóljatok hozzá, mert szeretném tudni ki olvassa a részeket. Nem rabolom az időtöket, jó olvasást!

Ismerkedés a barna herceggel 4.rész

Nagyon romantikus volt kézen fogva elsétálni a kávézóig. Amikor beléptünk hirtelen meleg levegő csapott le ezért a kabátomat a székre akasztattam majd leültem. Adam velem szemben foglalt helyet. A hangulat nagyon meghitt volt.

- Mit fogsz kérni?- kérdezte.

- Nem tudom, te mit iszol?- válaszoltam kérdéssel a kérdésére majd éreztem, hogy elpirulok.

- Én szerintem egy jó erős kávét. Hosszú még a mai nap.

- Akkor szerintem én egy forró teát- mondtam, majd Adam megrendelte az innivalókat.

- Szeretném, ha mesélnél magadról, nem tudok rólad túl sok mindent. Csak annyit, hogy a találkozóra jöttél. Amit nem pontosan értek, mivel a találkozó holnap lesz- mondta, valójában fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.

- Igen, már mi is rájöttünk, hogy elnéztük a dátumot. Valójában az öcsémmel, az anyámmal és az apámmal élek együtt. Nem mondanám nagybetűsnek az életemet, sőt őszintén eléggé unalmas.

- A tesóddal jól kijösztök?- kérdezte.

- Hát, mondjuk, hogy igen. Vannak gázos időszakok, de egész jól. Bár amíg kisebbek voltunk sülve-főve együtt voltunk most meg már csak egy köszönésnyit beszélünk. De mesélj te!- mondtam, mert jóformán ennyi az életem.

- Én az apámmal élek. Aki mint már gondolom, tudod, orvos.

- Tesód nincs?- kérdeztem érdeklődve.

- De van egy kishúgom, na, jó egy mostoha kishúgom- mondta majd elmosolyodott. Igen, ismét azzal a tündéri mosolyával.

- Gondolom, ehhez valami érdekes story fűződik.

- Csak annyi, hogy a szüleim mikor 15 voltam elváltak. Akkor anyám újraházasodott… Nem valami vicces történet, inkább szomorú. Az új házasságából született egy kislánya. Tudod, egy lány, akiről mindig is álmodozott. De anyám 2 éve meghalt- mondta, majd lehajtotta a fejét.

- Részvétem.

- Valójában a probléma csak az…

- Mi a gond?- kérdeztem.

- Valójában apám műtötte anyát. Anyu autóbalesetet szenvedett. Én 16 voltam. Szóval én úgy érzem, hogy apa bosszúból nem tett meg minden anyáért. Lehet, hogy megmenthette volna az életét, csak a büszkesége fontosabb volt- mondta, majd kihozták az italainkat.

- És neked is lelkiismeret furdalásod van?- kérdeztem, majd megkortyoltam a teámat.

- Nem, de ha apa megmenti az életét, nem kellene 18 évesen egyedül élnem és nevelnem a saját féltestvéremet.

- Te neveled a kislány? És az apja?- kérdeztem meglepődve.

- A legszörnyűbb az, hogy ő vezette anya baleseténél a kocsit.

- És ő is meghalt?

- Kómában van. Már 2 éve mozdulatlanul fekszik, és ha én egy varázsló lennék, akkor már rég lekapcsoltam volna a gépekről.

- Szóval nem csípted a pasast!- mondtam mosolyogva.

- Nem, apa is utálja, ezért is dobta nekem a kiscsajszit. Ő meg tojik a fejünkre.

- És hol van most ez a kislány?- kérdeztem.

- Sí tanfolyamon. Három éves kortól lehet, menni a gyerek csoportba, szóval beírattam. Jobb mintha itt lógna a nyakunkon.

- Ha gondolod, én szívesen vigyázok rá!- ajánlottam fel.

- Jobb ott neki. Amúgy te sem csípnéd a kiscsajszit- mosolyodott el.

- Szerintem, ha ilyen édesen mosolyog, mint a bátya akkor biztosan jól ki fogunk jönni- mondtam, majd elpirultam ő pedig mélyen a szemembe nézett. Régóta a nyelvemen volt, hogy elmondjam neki és most kicsúszott.

- Kedves tőled, de nekem lenne útba. Inkább maradj ott és lássunk el még néhány beteget- mondta, majd nevetve felállt és segített felvenni a kabátomat.

Amikor elindultunk ismét, mint két szerelmes pár fogtuk egymás kezét, de persze ő ezt a lábam miatt tette. Amikor az ajtóban álltunk észrevettem, hogy Tiffany ott üldögél egy padon.

- Ha nem gond, megyek, köszönök a barátnőmnek- mondtam majd Adam felé fordultam.

- Menj csak, várlak- mondtam majd édesen mosolygott egyet és bement. Én odabicegtem Tiff mellé a padra.

- Hé Sunday Parker, te be fogsz pasizni!- mondta Tiff köszönést mellőzve.

- Az túlzás…

- Na ne csináld már. Milyen?- kérdezte.

- Mosolya édes, a hangjától majd elolvadok. A kedvessége pedig lovagias.

- Nem mondom, én innen a padról beleszerettem- mondta Tiff.

- Stipp-stopp!- kiáltottam.

- Mindig gyorsabb vagy- mondta miután kimondtam azt a két szót, amivel letiltottam Tiffet Adamról. Ez nálunk ilyen csajszokás.

- Megyek, még segítek egy kicsit.

- Nem zavarok, nehogy megzavarjak valamit!- viccelődött Tiff. Felálltam majd két méter után visszafordultam Tiffanyhoz.

- Pofa be!- mondtam majd besétáltam a várakozóba. A rendelőbe belépve egy barnahajú gyönyörű kék szemű kislányt pillantottam meg… Aki épp vigyázva állt miközben Adam magyarázott neki valamit.

- Sziasztok!- mondtam, amikor beléptem. Adam akkor mosolyogva rám nézett a kislány pedig felém fordult.

- Szia Sunday, had’ mutassam be Lizát!- mondta majd közelebb jött a kislánnyal együtt, a lány pedig a kezét nyújtotta.

- Szia!- nyújtottam én is a kezemet- a nevem Sunday Sara Parker.

- Én Elizabeth vagyok!- mondta és a mosolya emlékeztetett valakire. Ja, igen. Adam elképesztően szívdöglesztő mosolya áradt a kislányból.

Elizabeth Carrie Ville 

Remélem tetszett! Szólj hozzá bátran, és cserét is kérhetsz. 

By:Domi

Egy kis közlemény és kérhetsz is ha gondolod!

Sziasztok!

Mint már sokan észrevehettétek a blogon még nem érhető el chat, avagy még csak hóhozzászólásban kaphattam ötleteket, véleményt S.T.B. Néhányotoktól már komiban megkaptam a kérést, hogy szeretnének cserét. Ha viszont valaki szeretne cserét kérni az ehhez a bejegyzéshez hozzászólva megteheti! Kérj bátran. 

Utóirat: Hamarosan lesz Chat, de gondolom már sokan megfigyeltétek, és én is a falra mászom attól, hogy a chat-be névtelenül ócsárolják az oldalt, vagy külföldiek üzengetnek mindenféle számomra érthetetlen dologról; hogy nézzünk be az oldalukra, meg magyaráznak, és olykor ezzel van tele a Chat. De azért, ha valakit zavar (mondjuk jobban szeret oda cserét kérni), hogy nincs, kérésre tehetek ki. 

Utóirat utáni utóirat: Friss is lesz, mint már ígértem, csak sajnos lebetegedtem a hétre, így sokat kell pihennem. De a hét második felében lesz. 

Utóirat utáni utóiratot követő utókép: