Jeges kaland 17. fejezet

Ha valamire, akkor erre nem számítottam

Még egy utolsót pillantottam és Adam kiviharzott az ajtón.

- Te is láttad, amit én?- tettem fel a kérdést Tiff felé.

- Azt hiszem igen. Egy bunkóvásárló neked ment. Borzalom ez a hely- panaszkodott teljesen hétköznapi hangon.

- Nem Tiff.

- Nem ment neked az ember?- kérdezte. Néha elgondolkozom, hogy ez a lány tényleg a legjobb barátnőm?

- De, csak épp az, az ember Adam volt.

- Tényleg?- kérdezte.

- Vajon miért nem vett észre?- kérdeztem.

- Hát, lehet csak rosszul láttad. Szerintem biztosan köszönt volna neked. Figyu, ha tegnap még egy nyakláncot ajándékozott neked, ma biztos nem nézett volna levegőnek.

- Ezt én is így gondolom, de a két szememmel láttam, hogy nekem jött és levegőnek nézett.

- Én úgy láttam, hogy telefon volt a kezébe, lehet egy nyugtalanító hívás- mondta Tiffany.

- Ó, szóval most már láttad?- kérdeztem. Egymásra mosolyodtunk és próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgokat. Felmentünk és benéztünk néhány üzletbe. Én vettem magamnak egy felsőt. Sokszor feltettem a kérdést, hogy én mit vegyek Tiffany közelgő szülinapjára. Oké, neki február 9-e a szülinapja, de hamar eljön az is. Végül is, én nagy hálával tartozom, és bár tegnap este még nem ért el az agyamig, de ő adta nekem a legszebb ajándékot a szülinapomra. Az Adammel való találkozást. Végül ettünk még egy-egy szendvicset az épület legjobb szendvicsbárjában és úgy határoztunk, hogy átmegyünk hozzám és beszélgetünk. Lementünk a parkolóba és beültünk a kocsiba, amikor megcsörrent a telefonom. A szám ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan.

- Igen,- szóltam bele.

- Szia Sunday, Adam vagyok.

- Adam?- motyogott mellettem Tiff, de egyből mutattam neki, hogy fogja be.

- Szia - köszöntem a telefonba újra, most, hogy már tudtam, hogy Adam az.

- Tudod, én mióta magam nevelem a féltestvérem még sosem kértem ekkora szívességet senkitől. De tudnál vigyázni Lizára?

- Igen, ez természetes. Valami gond van?- a hangja furcsa volt, olyan bizonytalan.

- Ez nagyon kusza. De tudod beszéltem neked Liza igazi apjáról. Aki vezette a kocsit, amikor anyám meghalt. És két éve már kómában fekszik és értesítettek a korházból, hogy magához tért- mesélte.

- Hát, ez valójában nagyon jó.

- jó? Ez egyenesen rettenetes. Ez egy akkora púp lett a hátamra. Talán csak, ha teljesen felépül, legalább megszabadulok szörnyellától. De az még nagyon messze van.

- Te tudod, nyugodtan hoz át hozzánk és addig marad, ameddig csak kell- mondtam.

- Köszönöm, még majd meghálálom, szia – mondta, majd letette.

- Szia - mondtam még halkan és én is kinyomta a mobilom.

- Nos?- kérdezte Tiff.

- Azt hiszem, megvan, a válasz miért volt ideges. A nevelőapja, vagyis hát Liza apja felébredt a kómából és arra kér engem, hogy vigyázzak rá.

- Lizára?

- Igen. Mit szólnál, ha átugranánk a tesódért, és ők jól eljátszanának.

- Oké, akkor bemegyünk Nomiért- mosolygott el, majd gázt adtam. Ők tényleg jó testvérek. Nomi 10 éves és ő meg Bred is jó barátok. Egyszer felvetettem, hogy Bred meg Naomi összeillenek és, hogy majd „nagykorukban” összeházasodnak és én meg Tiff rokonok leszünk. Ki tudja.

Később beugrottunk Tiff tesójáért és együtt mentünk haza. Adam megérkezett és Tiff fogadta őket, de ő hamar elviharzott, majd leültettük játszani Nomit és Lizát. Tényleg nagyon jól elvoltak.

Lehet, hogy Adam ma már érte sem jön. Bár nem lenne nagy baj, ha itt aludna. Beágyaznák neki a szobámba én, meg ha, kell, alszom a nappaliba. A gyerekek a nappaliban játszottak, amikor anya a garázs felől lépett ki.

- Ő meg ki?- kérdezte. Egyértelműen Lizára célzott.

- Adam kért meg, hogy vigyázzak rá.

- Adamnek van egy gyereke?- kérdezte.

- Dehogy is. A testvére, vagyis hát a féltestvére. És… anya’ Hosszú a történet, majd egyszer elmesélem. De ha nem gond, akkor ma lehet, itt alszik.

- Jó, de a te gondod, te vállaltad el.

- Oké, mondtam, majd bekapcsoltam a TV-t és kerestem valami emberi csatornát. 

Sziasztok!

Tudom, hogy kicsit rövid lett de végül úgy döntöttem, hogy ma hozom a frisset, ha már készen lettem vele. Most így túl a félévi hajtáson ismét rendszeresen lesz friss. Bár remélem, hogy olvassátok, megpróbálom mindig egyre-egyre érdekesebbé és izgalmasabbá írni. Örülnék néhány visszajelzésnek, hogy tudjam jó irányba halad-e a történet.