Jeges kaland 10. fejezet

Sziasztok!

Kinek, hogy telt a múlt hétvége, és milyen volt a hét? Remélem, hogy jól. A történet különös fordulóponthoz ért, hiszen a lányok immár New Yorkba érkeztek meg. Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, szóval jó olvasást, és jó hétvégét. 

Megbántam... A szívem legmélyebb pontján 10. rész

Hamarosan bekötöttük öveinket s a gép már landolt is. A tömeg egyszerre özönlött lefele, én hihetetlenül lassan mentem. Igaz, nekem nem volt csomagom, de Elizabeth millió apró táskájára sokat kellett várni. Nekem is adott kettőt, hogy cipeljem, amit Adam rossz néven vett. Végül már én sem értettem, hogy hogyan tovább.

Lassan kimentünk a parkolóba, ahol Adam egy fehér BMW-hez gyalogol és pakolta bele a csomagokat.

- Hol laktok, gondolom, szeretnétek valahogy hazajutni?- kérdezgetett Adam, miután Tiff és Eliza hátraültek, én pedig elől szorongtam.

- 7. sugárút, Tiffany is hozzánk jön… szerintem.

- Rendben- mondta, majd indultunk is. A reptérről bő 10 perc volt az út hazáig. Útközben még felmerült a kérdés, hogy hány szám, meg hasonlóak, de nem akartam bővebben mesélni, inkább csak mutogattam, hogy még két ház, meg még két kanyar.

Lassan leparkoltunk az út szélére. Tudtam, hogy apu nem lesz otthon, szóval nem féltem, hogy különösebben nagy fogadtatás lesz Adam számára.

- Gyere be- mondta Tiff. Ettől teljesen kiakadtam, de anyu szerencsére egyből ki is jött.

- Hello, Sunday anyukája vagyok. Nagyon köszönöm, amit a lányokért tettél. Megadnád esetleg a bankszámlaszámod, vagy valami hasonlót- abban pillanatban nem akartam ott lenni.

- Szóra sem érdemes Mrs. Parker.

- De, igen, muszáj-, ellenkezett anya, majd egy papírt adott Adam kezébe. Ő, lassan de mégiscsak felírt egy számot. Anyu hamar bement, gondolta elbúcsúzkodunk.

- Biztosan nem jössz be?- tette fel újra a kérdést Tiffany.

 - Nem, sietek- válaszolta, mire anya az ajtóból Tiff-nek kiáltott, hogy az anyukája keresi telefonon, gyorsan berohant.

- Örülök, hogy találkoztunk- mondta Adam, majd egy puszit akart adni, de eltoltam magamtól.

- Én is örülök- mondtam könnyek között, majd a kis lapot, amin a száma volt elővettem és összegyűrtem. Mint egy megtervezett jelenet elé ejtettem a papírt- Köszönöm mindent- mondtam, majd zokogva bebicegtem a házba. Az ablakon kinézve láttam, ahogy Adam felveszi a papírt, majd elteszi és elindulnak.

- Kicsim- ölelt meg hátulról anya- Miért sírsz, valami gond van?- kérdezte, majd erősen magamhoz öleltem.

- Nem, csak örülök, hogy végre itthon vagyok. A lábam még kicsit fáj, de ha nem gond most felmennék.

- Menj csak- mondta anyu, majd Tiffany-t követve felmentem a szobámba.

Ő már az ágyamon feküdt és a laptopomat nyomkodta.

- Te meg mit művelsz?- kérdeztem majd leültem mellé.

- Rátaláltam Adamre Twitteren. Nagyon cuki ezen a képen- mutatta a profilját, majd lehajtotta a laptopomat és az ágy másik végébe tette- De most te jössz. Mégis mi történt veletek a gépen, főleg veled. Mint aki karót nyelt.

- Adam megcsókolt- böktem ki.

- Ahh! Ez szuper!

- Hogy féltékennyé tegye az ex-barátnőjét, Amandát.

- Ez gázos.

- Azt hittem, hogy direkt tette. Utána meg gyorsan előadta, hogy menyire oda van még mindig érte- meséltem apró könnyeket hullatva.

- Ez egy kicsit bunkóság.

- Ja, ennek ellenére a nadrágom zsebébe csempészte a számát. De még akkor is egy idióta vagyok.

- Miért?- kérdezte Tiffany.

- Mert 5 perccel ezelőtt annak a helyes srácnak a számát Tiwitteren, összegyűrtem és visszaadtam neki.

- Tényleg nem vagy komplett.

- Tudom- mondtam, mire a testvérem ballagott be a szobámba.

- Hé, egy srác van a vonalban, azt mondja sürgősen beszélnetek kell és, hogy életbevágó.

Elvettem a telefont és szó nélkül vártam, hogy megszólaljon valaki. Belül végig tudtam, hogy Adam lesz az.

- Rossz helyre dobtad a számot- szólalt meg a hang.- Szeretném tudni épp mi bajod velem, csak mert nagyon kedvesek voltatok mind a ketten, de te egyszerre átmentél egy ’sohatöbbénemakarlaklátni’ formátumba.

- Csak, hogy tudd… Soha az életben nem fogsz úgy becsajozni, ha az exedet egy másikkal teszed féltékennyé. Eszedbe se jutott, hogy milyen szar, amikor valaki egyszer csak megcsókol, aztán meg azt mondja, hogy totálisan bele van zúgva a másikba?- erre kinyomtam a telefont és Bred kezébe nyomtam.

- Na, ez meg ki volt?- tette fel a kérdést, telefonját zsebre téve.

- Egy manó, aki azt üzente anya lent vár- mondtam viccesen, majd kitoltam az ajtón és bezártam mögötte.

- Ő volt az?- kérdezett azonnal Tiffany.

- Ki más?- válaszoltam kérdéssel a kérdésre, majd háttal az ágyra vetődtem. 

A reptéren.:)

Remélem tetszett! Szólj hozzá bátran. :)

By:Domi

Jeges kaland 9. fejezet

Sziasztok!

Kinek, hogy telli a hétvége? Én most épp rettenetesen izgatott vagyok mivel este megyek megnézni a Breaking Dawn 2-t! Látta már valaki?  Milyen, mert megöl a kíváncsiság. De nem is dumálok tovább- csak kíváncsi vagyok- szóval jó olvasást és remélem, hogy tetszik a rész. 

Mindig fejezd be a mondatot, a hazugság szíven üt 9. rész

Ott vagyunk már? Elegem van! A gép pontosan indult és már 6 órája megyünk. De ez engem, egy aprócskát sem nyugtat meg. Adam nyugalma egyre feltűnőbb, mivel 5 órája nem állt fel.  Én vagy 6-szor mentem ki a mosdóba, és legalább négyszer álltam fel sétálni, mivel a lábam már nem bírt tovább egyhelyben maradni.

Adam a táblagépe után nyúlt, ekkor beugrott, hogy a számomat oda dugtam. Ami nagyjából csak annyit jelent, hogy mihelyst kinyitja, a tokot a számomat pillantja majd meg. Gyorsan felálltam és a mosdó felé indultam.

Az ajtón meg volt fordítva a tábla, ami azt jelentette van, bent valaki, szóval megfogtam egy kapaszkodót. A következő pillanatban a gép megrázkódott, én pedig a rossz lábam következtében megbotlottam. Az egyik beöltözött fickó jött és segített felállni.

- Jól van kisasszony?- kérdezte miután segített felállni.

- A megrándult lábam teljesen ellenem van mostanság- mosolyogtam, majd elengedtem a fiatalember kezét. Ekkor megszédültem, de szerencsére elkapott… Időben…

- Egy apró légörvény volt, de maga úgy látom nehezen áll rá a lábára.

- Igen, megrándult néhány napja, szóval most inkább leülök- mondtam, de az ember nem engedett tovább.

- Jöjjön, itt van a rendelő, a vészhelyzetek esetére, megnézi a lábát.

- Kérem, az orvosom is a gépen van- mondtam és nem akartam elmenni sehová.

- Jöjjön kisasszony- mondta, majd együtt indulva elbicegtünk a néhány folyosóval arrébbi rendelőhöz. Egy kedves orvos papírokat írt, amikor bementünk.

- Üdvözlöm- mondta, majd segített leülni.- El tudod mesélni mi történt pontosan?

- Talán csak a mosdó előtt várakoztam, és ez az idióta repülő meg elkezdett rázkódni, én meg elestem, de a lábam már amúgy sem százas, szóval ennyi- mondtam idegesen.- Talán ez a pontos megfogalmazás.

- Tudsz járni?- kérdezte a lábamat a kezével tapogatva.

- Hamarosan fogok tudni. De megköszönném, ha segítene visszamenni az ülésemhez.

- A jegye magánál van?- kérdezte. Hamar felfogtam, hogy a repülőjegyre gondol. Emlékeztem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem.

- Tessék-, mondtam, amikor a kezébe nyomtam a gyűrött jegyet.

- Ms.Ville- mondta.

- Ömm… ja-, mondtam, nem volt semmi kedvem elmagyarázni neki a történetet.

Miközben a jegyemet hajtogatta, vagy simította elolvastam a nevet az ingjére csíptetve: Dr. Amanda Harlow. Rossz sejtésem volt ezzel a névvel kapcsolatban, mivel az idegen a telefonban ezt a nevet említette. Idézem: „Jobbat érdemel, mint Amanda”

Talán ő lenne az? Az, az Amanda, aki miatt tökre ment a már így is rettenetes utazásom.

Ekkor valaki kopogott az ajtón. Amanda egy aprócska „nyitva” szót bökött ki, amikor kinyílott az ajtó és Adam lépett be. Amikor az orvosra nézett haragos lett az arca, és mellém állt.

- Mit keresel itt?- kérdezte Adam, ebből gondolva, hogy Amanda az, az Amanda.

- Te mit keresel itt? Ideiglenesen a gépen dolgozom, több jogom van itt lenni, mint neked. De azért beszélnünk kellene- mondta a lány, majd közelebb lépett Adamhez. Valójában Adam is jobban közeledett hozzám.

- Kopj le Amanda, én már továbbléptem- bökte ki Adam, majd erőteljesen megcsókolt.

- Szóval ő az újdonsült barátnőd?- érdeklődött. Legszívesebben rávágtam volna: „Nem tudom, hogy az újdonsült barátnője vagyok-e”

- Igen, és szeretném, ha eltűnnél innen- mondta Adam. Az „Igen” mintha vízhangzott volna. Amanda kiballagott nagyképű lépteivel, Adam pedig rám nézett.

- Komolyan nagyon sajnálom- mondta.

- Valójában

- Csak tudod, még mindig szeretem…- és a mondatom vége: teljesen beléd estem.

- Nem gond, barát a barátnak segít- mondtam, majd lábamat megerőltetve, megöleltem őt. A szimpla barátot…

Ezután segített visszakászálódni a helyemre. Szerencsére el volt foglalva a telefonjával, és úgy éreztem a táblagépet még nem vette elő, mióta a számom benne van.

- Adam, gyere, mutathatok valamit?- dugta fejét a két ülés közé Eliza. Ekkor Adam felállt, és az akkor épp mosdóra váró Tiff helyére ült át.

Mikor láttam, hogy egyáltalán nem figyel rám, lassan kihúztam a táblagép tokjának cipzárját, majd a telefonszámot kivettem belőle és visszahúztam.

Elolvastam még magamban rengetegszer mit írtam neki, de a számot lassan összegyűrtem és a földre ejtettem. Ez ellen volt az a szabály, hogy a repülőn nem szemetelünk, de a sírás ellazította az izmaimat és hát így történt.

Adam néhány perc múlva visszaült mellém, és amikor észbe kaptam, már a New York-i repülőteret pillantottam meg, az ablakon kinézve.

Sun: Úgy érzem versenybe sem szállhatok Adamért.

Remélem tetszett. Írj komit nyugodtan , ha tetszett, s ha nem. További jó blogolvasgatást. (Jövök mozi!) :)

By:Domi

Jeges kaland 8. fejezet

Sziasztok!

Szerintem megértitek, hogy én is menyire utálom ezeket a szombatokat. De hát a történetem halad. Csak mielőtt olvasnátok annyit szeretnék mondani, hogy az első, már befejezett blogom újraindul. Kukkants be és ha gondolod keresd vissza az összefoglalót az utóbbi 2 évadról; Vagy el olvashatod a részeket. Szóval ha tetszik a sztori akkor a legfrissebb bejegyzésnél pipálj, mert ha sok pipa jön össze akkor 3. évad! .:Kukkants be:. Most pedig jó olvasást. 

Számcsere 8. rész

A gép majdnem pontosan szállt fel, ami meglepő a New Yorki gépek eszméletlen késéseit mérve. Nyugodt volt a hangulat, bár Adam és én túl sokat néztünk egymásra abból az okból, hogy Tiffany és Eliza végigdumálták az utat. Szerencsére a jegyek úgy szóltak, hogy kettesével üljünk. Nahát így merült fel a kérdés egyből felszállva a gépre. Ott álltunk a vékony folyosón és azon tanakodtunk, hogy hogyan üljünk.

- Azt hiszem a nyugalom érdekében mi Tiffel ide ülünk- mondtam mosolyogva, és rámutattam a hátsó helyre.

- Rendben, akkor beülnél Eliza?- kérdezte Adam a testvérétől.

- Soha! Én Tiff mellett akarok ülni- mondta durcásan a kislány és Adam felé fordult.

- Haladjanak, kérem!- szólt meg Adam mögött egy öreg bácsi, mire Tiff lépett is és felemelte a kislányt.

- Akkor ideülsz mellém- mondta neki, majd leültek. Erre Adam leült és mutatta, hogy üljek mellé, de mielőtt leültem volna odahajoltam Tiff fejéhez, mintha leejtettem volna valamit.

- Melyik részét nem értetted a testbeszédemnek?- súgva, ezzel jelezve, hogy tudom, hogy direkt döntött úgy hogy engem inkább hagy Adam mellett.

Ezután leültem és elővettem egy darab papírt. Se egy telefon, se egy MP3, semmi nem volt nálam, az egyetlen megoldás, hogy eljátszom, hogy alszom, s közben azt kuksolom, Adam mit olvas az IPad-jén. Úgy éreztem már vagy 2 órája megyünk, és mivel már meguntam kuksolni azt, hogy Adam prezentációkat olvas a repülőgép mennyezetén található órára néztem. Ekkor döbbentem rá, hogy az eddig megtett utunk 20 perc volt.

Kinyitottam szememet, eljátszva, hogy felébredtem és a kezembe kezdtem turkálni. Találtam gyűrött papírzsepit, és egy mentolos cukorkát, amit azonnal be is kaptam. A papírját unalmamban tépkedni kezdtem, majd hátranéztem. Csak azt láttam, hogy Tiff és Eliza egy hasonló táblagépet nyomkodnak, mint Adam. Tiff észrevette, hogy a két ülés között leskelődöm, majd rám mosolygott

- Véged- súgtam, majd visszafordultam és előre néztem.

- Gondolom, nagyon unalmas lehet- mondta Adam felém nézve.

- Csak annyit mondhatok, hogy meghalok unalmamban- mondtam.

- Legalább a lábad nem fáj már.

- Inkább fájna, azzal el lehetnék foglalva. De így egy kész halál- mondtam, majd a nadrágzsebemben is matatni kezdtem. Egy papírdarabot találtam egy telefonszámmal. Még csak véletlenül sem jutott eszembe, hogy mielőtt elindultunk kinek a számát jegyeztem le. A nadrágot csak akkor vettem le, amikor lezuhanyoztam, és akkor is a rendelő egyik székére tettem. Adam nem vette észre a papírt, hanem felállt.

- Kimegyek a mosdóba- mondta, mire én lábamat arrébb húzva kiengedtem őt.

Akkor már teljesen biztos voltam abban, hogy valaki a számot a zsebembe csempészte, és mivel Adamen, Tiffen és Elizán kívül senki nem volta az épületbe… Csakis Adam lehetett. De vajon kié a szám? Adam telefonja az ülésen volt, gyorsan felvettem és a névjegyzékben az ’s’ betűnél kezdtem keresgélni. Azonnal ráakadtam a ’saját’ névvel ellátott számra. Meglepetésemre a szám megegyezett Adamével. De minek dugta a zsebembe a számát?

A telefont gyorsan visszatettem az ülésre és a másik zsebembe nyúltam. Egy nagyobb papír volt benne, szintén nem én tettem oda. A lap felén egy üzenet állt:

 ’ Úgy éreztem a leszállás után már nem lesz alkalmam ezt odaadni, szóval inkább becsempésztem a nadrágod zsebében. Hívj bármikor! Adam. ’

Megérintett a levele, mire az üres részt letéptem és Tiffék felé fordultam.

- Van egy tollad Eliza?- kérdeztem mire ő a táskájából egy aranyos tollat nyomott a kezembe. A toll márkás volt, Parker toll. Gyöngybetűkkel állt rajta, hogy Elizabeth, de ez engem annyira nem érdekelt.

A lapra ráírtam az én telefonszámomat, majd a telefonja alá akartam tenni. De mikor beugrott, hogy hogyan ismertem meg, gyorsan lehúztam a számot. Hiszen a telefonomat elhagytam a hegyekben! Ráírtam az öcsém számát, majd megfordítottam a lapot, és apró betűkkel írni kezdtem:

Ha te hívnál, mutatkozz be és mond azt, hogy sürgősen kell beszélned Sundayel,

És, hogy életbevágó.

A lapot Adam Táblagépének a táskájába csúsztattam, majd eltettem az ő számát és hátradőltem, mintha mi sem történt volna. Adam nem volt a láthatáron, de láttam, hogy egy ismerősével beszélget. Ekkor meglepődésemre megcsörrent a telefonja, vagyis inkább rezegni kezdett. Úgy tudtam ki kell kapcsolni a telefonokat. A telefon kijelzőén ez állt: ’ bejövő hívás: Joe ’. Gondolom valami barátja az, úgy terveztem felveszem és megmondom neki, hogy Adam nincs itt. Megnyomtam azt a bizonyos zöld gombot.

- Hé, öcsi, hogy gondoltad, hogy csak úgy itt hagysz mindent és kiruccansz a szőrnyikével New York-ba?

- Ömm… Adam most nem tud beszélni, de megmondom neki, hogy kerested őt- mondtam ijedt hangon.

- Á… Te lennél a legújabb barátnő. Remélem, te majd felvidítod az én haveromat- mondta viccesen a srác a vonal másik végéről.

- Én nem vagyok Adam barátnője- mondtam félénken.

- Kár, jobbat érdemel, mint Amanda!- mondta a srác, és kezdtem úgy érezni egész jól elbeszélgetünk.

- Kérem, kapcsolja ki a készüléket- szólalt meg mögöttem az egyik stewardess.

- Le kell tennem, épp a repülőgépen vagyunk- mondtam.

- Hé, még azt sem tudom, miért vetted fel a telefont, és, hogy ki vagy- kiáltotta a telefonba az idegen.

- Sunday vagyok- mondtam, majd kinyomtam a készüléket, és letettem az ülésre. Láttam, hogy Adam közeleg, úgyhogy teljesen normális arcot vágott. Úgy éreztem látta, hogy beszéltem valakivel. Miután leült rám nézett és feltette a kérdést.

- Valaki hívott, Sun?- kérdezte.

- Sajnálom, hogy felvettem, én tényleg nem akartam- mondtam megbánó arccal.- Joe volt az és csak érdekelte, hogy hol vagy most. Sajnálom…

- Nem baj, úgysem akarok vele beszélni- motyogta, majd kinézett az ablakon. Én a másik irányba néztem és közbe visszanyújtottam a tollat a két ülés között Elizának. 

Még annyit szeretnék mondani, hogy mindenkinek köszönöm aki komizik és aki komizni fog. Valami miatt nekem ez a motivációm az írásomhoz.

By:Domi

Jeges Kaland 7. fejezet

Sziasztok!

Először is nagyon szépen meg szeretném köszönni mindenkinek aki időt fordított és hozzászólt az előző fejezethez. Másodszor bocsánat, ha a friss kései, mivel kérdezte valaki, hogy mikor lesz és szerda, csütörtök környékét mondtam, de nem akartam eltérni a megszokottól így ma hoztam. Harmadszor pedig csak be akartam jelenteni, hogy új blogot kezdtem, immár a negyediket. Randiztam egy sztárral címmel rendelkezik  és szeretném ha megismernétek ezt az oldalamat is. Bátran szólj hozzá, mert ha nem lesz közkívánat a blogra, nem folytatom. Jó olvasást és kellemes hétvégét. 

Aljas gazember vagyok, nem kell megismételni még egyszer 7. rész

Néhány perc múlva Adam lépett be a konyhába. Könnyeimet már nem tudtam letörölni.

- Hé, Sun? Miért sírsz?- kérdezte majd mellém állt és megfogta a vállamat.

- Tudod, beszéltem anyuval- mi a fenét hazudjak?- És néhány perce a barátom visszahívott a te telefonodon és szakított velem.

- Sajnálom. Most egy cipőben járunk- mondta, majd barátilag magához ölelt és kisétált, vissza Tiff mellé.

- Az ajtóban megálltam, kíváncsi voltam Adam elmondja-e Tiff-nek, hogy mi történt.

- Mi történt?- tette fel Tiffany azonnal a kérdést Admanek.

- Szegény Sunnal szakított a barátja telefonon- mondta Adam majd lenézett.

- Komolyan?- színészkedett meglepettséget pocsékul Tiff, majd felém nézett. Ekkor kisétáltam hozzájuk.

- Felmegyek és lepihenek, ha nem gond- mondtam majd elindultam a lépcső felé.

- Menj csak- mondta Adam majd újabb kortyot ivott a kakaójából.

- Felmegyek, megvigasztalom Sundayt- mondta Tiff, még mindig pocsékul játszva a megérő szerepét. Ekkor a szobába mentem és gyorsan az ágyra ültem. Tiff nem sokkal utánam lépett be és leült mellém az ágyra.

- Aljas gazember- mondta minden további hozzászólás nélkül.

- Mit tehettem volna, Adam meglátta, hogy sírok. Amúgy meg ő az aljas. Esze ágába sem volt elárulni nekünk, hogy ő azért megy New Yorkba, hogy kibéküljön az ő tündéri ex- barátnőjével- mondtam idegesen, bár szerintem ezt jól lepleztem.

- Úgy vélem, hogy két nap ismeretség során nem tartozik neked magyarázattal- mondta Tiffany, és valami miatt úgy éreztem igaza van.

- Tetszik nekem, és szerettem volna jobban megismerni

- Kit szerettél volna jobban megismerni?- tette fel a kérdést Adam, amikor kopogás nélkül lépett be a szobánkba.

- Nem ismered a kopogást?- tette fel a kérdést Tiff.

- Csak gondoltam bekukkantok. Válaszolsz a kérdésemre Sun?

- Hát a barátomat, bocsánat az ex-barátomat. Nem rég jöttünk össze és szettem volna jobban megismerni.

- Te ismerted Tiff?- kérdezte Adam, mintha érdekelné, bár nem szívesem beszélek neki a kitalált pasimról.

- Gazember- súgta oldalra fordítva fejét, a fülembe Tiff.- Igen, nagyon helyes srác, az a tipikus szőkeherceg.

- Köszönöm- tátogtam el ezt a szót Tiffany felé.

- 4-kor megy egy másik gép New Yorkba, mehetünk azzal, és akkor hamarabb beszélhetsz majd a barátoddal. Hogy is hívják?

- John!

- Mark- mondtuk a két nevet teljesen egyszerre. Én előre a John név mellett döntöttem, erre Tiff meg bedobja a Mark nevet.

- John Mark Castle- mondtam.

- Köze van a népszerű tv-soraszathoz, a Castlehöz?- kérdezte Adam.

- Nem, nincs- vágtam rá, majd felálltam.- Felőlem már most indulhatunk a reptérre.

- Nem korai még egy kicsit?- kérdezte Tiff.

- Végül is csak annyi, hogy szólok Elizabethnek, hogy jöjjön és mehetünk is.

- Ki az az Elizabeth?- kérdezte Tiff.

- Hosszú történet- mondtam, majd Adamra mosolyogtam.

- Akkor ti addig pakoljátok össze a cuccaitokat- ekkor mind a ketten idegesen néztük Adamet.- Tudom, tudom, nincsenek cuccaitok- motyogta válaszként, majd lement.

- Nagy bajban vagy Sunday- mondta Tiffany mihelyst Adam bezárta az ajtót.

- Szerintem így rengeteg esélyem van nála, talán még egy csókot is lophatok majd.

- Mégis hogyan?- kérdezte.

- Az első felénk közeledő 17 évesnél megcsókolom, majd azt mondom az volt John.

- Nagyon aljas dolog, és ha kiderül, örökre megutál.

- Igaz… Bár már csak azért is meg fog utálni, mert nem létezik John Mark- mondtam és tényleg elgondolkoztam. Tudom, hogy óriási hülyeséget csináltam 10 perccel ezelőtt. De nézzük a jó oldalát, egy nappal hamarabb hazamegyek… és… Nem, nincsen több jó oldal. Csak ennyit tudok mondani.

- Akkor miért tetted?- kérdezett Tiff és bevallom nem tudtam válaszolni. Vagy legalább is nehezen.

- Ha én lennél az, az árva kislány, akit megtaláltak egy szerencsétlen esés után, ha én lennék, akit a világ leghelyesebb dokija ellátott és még csak egy randim sem volt vele, akkor én lennék a lúzer. De így az alábbiakra az egyetlen okom, hogy a nyaralás ideje alatt a barátom otthon várt rám- nehéz volt összeszedni ezeket a dolgokat, de sikerült, és mind igaz volt.

- Furcsa döntés, és talán csak egy dolog miatt nem lepődök meg… Túl jól ismerlek- mondta Tiff válaszként, majd megöleltük egymást és elindultunk a rendelő felé, a földszintre. Lassan le a csigalépcsőn.

Adam az asztala mellett állt és írogatott, gondolom a betegeit rendezte le.

- Mehetünk?- kérdezte, majd lassan felénk fordult.

- Igen. Liza?- kérdeztem, mivel feltűnt, hogy nincs itt.

- Itt vagyok- mondta egyből a kislány, aki aranyosan, de rengeteg rétegbe volt felöltözve.

- Milyenek az órák?- kérdeztem, a sí tanfolyamra célozva.

- Imádom. Bár párszor kiment a bokám, de örülök, hogy végre New York az úti cél és nem a hegy alja.

- Rendben. Induljatok ki, a taxi már vár- mondta Adam, majd elindultunk én Liza és Tiff a taxi felé.

Adam néhány perc múlva jött, és előre ült be. Majd 45 perc autóút után megpillantottuk a repteret. 

Igen, tudom, hogy ez a Ferihegy ˇ-ˇ

Remélem tetszett! Kaphatok pár komit? 

By:Domi