Jeges Kaland 7. fejezet

Sziasztok!

Először is nagyon szépen meg szeretném köszönni mindenkinek aki időt fordított és hozzászólt az előző fejezethez. Másodszor bocsánat, ha a friss kései, mivel kérdezte valaki, hogy mikor lesz és szerda, csütörtök környékét mondtam, de nem akartam eltérni a megszokottól így ma hoztam. Harmadszor pedig csak be akartam jelenteni, hogy új blogot kezdtem, immár a negyediket. Randiztam egy sztárral címmel rendelkezik  és szeretném ha megismernétek ezt az oldalamat is. Bátran szólj hozzá, mert ha nem lesz közkívánat a blogra, nem folytatom. Jó olvasást és kellemes hétvégét. 

Aljas gazember vagyok, nem kell megismételni még egyszer 7. rész

Néhány perc múlva Adam lépett be a konyhába. Könnyeimet már nem tudtam letörölni.

- Hé, Sun? Miért sírsz?- kérdezte majd mellém állt és megfogta a vállamat.

- Tudod, beszéltem anyuval- mi a fenét hazudjak?- És néhány perce a barátom visszahívott a te telefonodon és szakított velem.

- Sajnálom. Most egy cipőben járunk- mondta, majd barátilag magához ölelt és kisétált, vissza Tiff mellé.

- Az ajtóban megálltam, kíváncsi voltam Adam elmondja-e Tiff-nek, hogy mi történt.

- Mi történt?- tette fel Tiffany azonnal a kérdést Admanek.

- Szegény Sunnal szakított a barátja telefonon- mondta Adam majd lenézett.

- Komolyan?- színészkedett meglepettséget pocsékul Tiff, majd felém nézett. Ekkor kisétáltam hozzájuk.

- Felmegyek és lepihenek, ha nem gond- mondtam majd elindultam a lépcső felé.

- Menj csak- mondta Adam majd újabb kortyot ivott a kakaójából.

- Felmegyek, megvigasztalom Sundayt- mondta Tiff, még mindig pocsékul játszva a megérő szerepét. Ekkor a szobába mentem és gyorsan az ágyra ültem. Tiff nem sokkal utánam lépett be és leült mellém az ágyra.

- Aljas gazember- mondta minden további hozzászólás nélkül.

- Mit tehettem volna, Adam meglátta, hogy sírok. Amúgy meg ő az aljas. Esze ágába sem volt elárulni nekünk, hogy ő azért megy New Yorkba, hogy kibéküljön az ő tündéri ex- barátnőjével- mondtam idegesen, bár szerintem ezt jól lepleztem.

- Úgy vélem, hogy két nap ismeretség során nem tartozik neked magyarázattal- mondta Tiffany, és valami miatt úgy éreztem igaza van.

- Tetszik nekem, és szerettem volna jobban megismerni

- Kit szerettél volna jobban megismerni?- tette fel a kérdést Adam, amikor kopogás nélkül lépett be a szobánkba.

- Nem ismered a kopogást?- tette fel a kérdést Tiff.

- Csak gondoltam bekukkantok. Válaszolsz a kérdésemre Sun?

- Hát a barátomat, bocsánat az ex-barátomat. Nem rég jöttünk össze és szettem volna jobban megismerni.

- Te ismerted Tiff?- kérdezte Adam, mintha érdekelné, bár nem szívesem beszélek neki a kitalált pasimról.

- Gazember- súgta oldalra fordítva fejét, a fülembe Tiff.- Igen, nagyon helyes srác, az a tipikus szőkeherceg.

- Köszönöm- tátogtam el ezt a szót Tiffany felé.

- 4-kor megy egy másik gép New Yorkba, mehetünk azzal, és akkor hamarabb beszélhetsz majd a barátoddal. Hogy is hívják?

- John!

- Mark- mondtuk a két nevet teljesen egyszerre. Én előre a John név mellett döntöttem, erre Tiff meg bedobja a Mark nevet.

- John Mark Castle- mondtam.

- Köze van a népszerű tv-soraszathoz, a Castlehöz?- kérdezte Adam.

- Nem, nincs- vágtam rá, majd felálltam.- Felőlem már most indulhatunk a reptérre.

- Nem korai még egy kicsit?- kérdezte Tiff.

- Végül is csak annyi, hogy szólok Elizabethnek, hogy jöjjön és mehetünk is.

- Ki az az Elizabeth?- kérdezte Tiff.

- Hosszú történet- mondtam, majd Adamra mosolyogtam.

- Akkor ti addig pakoljátok össze a cuccaitokat- ekkor mind a ketten idegesen néztük Adamet.- Tudom, tudom, nincsenek cuccaitok- motyogta válaszként, majd lement.

- Nagy bajban vagy Sunday- mondta Tiffany mihelyst Adam bezárta az ajtót.

- Szerintem így rengeteg esélyem van nála, talán még egy csókot is lophatok majd.

- Mégis hogyan?- kérdezte.

- Az első felénk közeledő 17 évesnél megcsókolom, majd azt mondom az volt John.

- Nagyon aljas dolog, és ha kiderül, örökre megutál.

- Igaz… Bár már csak azért is meg fog utálni, mert nem létezik John Mark- mondtam és tényleg elgondolkoztam. Tudom, hogy óriási hülyeséget csináltam 10 perccel ezelőtt. De nézzük a jó oldalát, egy nappal hamarabb hazamegyek… és… Nem, nincsen több jó oldal. Csak ennyit tudok mondani.

- Akkor miért tetted?- kérdezett Tiff és bevallom nem tudtam válaszolni. Vagy legalább is nehezen.

- Ha én lennél az, az árva kislány, akit megtaláltak egy szerencsétlen esés után, ha én lennék, akit a világ leghelyesebb dokija ellátott és még csak egy randim sem volt vele, akkor én lennék a lúzer. De így az alábbiakra az egyetlen okom, hogy a nyaralás ideje alatt a barátom otthon várt rám- nehéz volt összeszedni ezeket a dolgokat, de sikerült, és mind igaz volt.

- Furcsa döntés, és talán csak egy dolog miatt nem lepődök meg… Túl jól ismerlek- mondta Tiff válaszként, majd megöleltük egymást és elindultunk a rendelő felé, a földszintre. Lassan le a csigalépcsőn.

Adam az asztala mellett állt és írogatott, gondolom a betegeit rendezte le.

- Mehetünk?- kérdezte, majd lassan felénk fordult.

- Igen. Liza?- kérdeztem, mivel feltűnt, hogy nincs itt.

- Itt vagyok- mondta egyből a kislány, aki aranyosan, de rengeteg rétegbe volt felöltözve.

- Milyenek az órák?- kérdeztem, a sí tanfolyamra célozva.

- Imádom. Bár párszor kiment a bokám, de örülök, hogy végre New York az úti cél és nem a hegy alja.

- Rendben. Induljatok ki, a taxi már vár- mondta Adam, majd elindultunk én Liza és Tiff a taxi felé.

Adam néhány perc múlva jött, és előre ült be. Majd 45 perc autóút után megpillantottuk a repteret. 

Igen, tudom, hogy ez a Ferihegy ˇ-ˇ

Remélem tetszett! Kaphatok pár komit? 

By:Domi