Jeges Kaland - 26. fejezet

Az est(éj).

- Szerintem nagyon jó a hajad- erősködött Monday, ahogy a tükörben kritizáltam a frizurámat.

- De olyan mintha egy buszon aludtam volna rajta 6 órát- nyavalyogtam.

- Tökéletes.

Könnyű is Mondaynek. a csodálatos szőke hajába csak egy virágos csipeszt tett és elképesztően nézet ki. Már mindketten a ruhánkban sétáltunk fel-alá a házban. Csak még egy kis púder, csak még egy csepp parfüm. De nekem csak azon az üzeneten járt az agyam, amit az ismeretlen küldött.

- Valami gond van?- kérdezte Monday, ahogy leült mellém a kanapéra. Valószínűleg látszott rajtam az idegesség.

- Tudod kaptam egy ismeretlen számtól titkos üzeneteket. Például egy üzenet, hogy miért vásárolgatok veled Isztambulban, Tiffany meg otthon ül. Illetve, hogy miért megyek randizni Harryvel, ha Adamet szeretem, meg ez a személy készített rólunk egy képet, amikor megcsókoltam Harryt.

- És nem tudod ki ez a személy?- kérdezte.

- Fogalmam sincs, a szám ismeretlen, de úgy érzem, hogy valaki, aki nagyon utál engem.

- Biztos vagyok benne, hogy rá fogsz jönni ki az. Most viszont induljunk- mondta.

Lementünk az autóba és elindultunk az iskolába. Az egész épületben óriási volt a tömeg. A sok meghívott vendéggel volt tele a terem. Mi csak mondtuk, hogy ismerjük Nikitát, így könnyen bejutottunk.

Az egész bemutató nagyon uncsi volt. Én azt hittem egy ilyen esemény érdekes meg ilyesmi, és, hogy vicces, meg élvezni fogjuk. Erre csak elzsibbadt a lábam a cipőben, így a felénél Mondayra kellett támaszkodnom, mert persze szék az nem jutott. Szóval a bemutató után volt egy kis svédasztalos étel, de annyira nem éreztem jól magam, hogy egy falatot sem ettem. Leültem egy végre felszabadult székre, amikor valaki megkopogtatta a hátam. Amikor megfordultam hirtelen Amanda állt mögöttem. Igen, az-az Amanda, Adam volt barátnője.

- Segíthetek?- kérdeztem.

- Csak nem tudtam minek köszönthetem, hogy itt futunk össze.

- Ó, hát te sem vagy idevalósi, szóval szeretném én is tudni- mondtam.

- Csak erre jártam. És amúgy, hogy van Adam. Vagyis, jaj, bocsánat. Te már a sofőr Harryvel vagy- mondta.

- Mi? Te küldted az SMS-eket?- mondtam tátott szájjal.

- Ki más, édesem. Mégis, hogy képzelted, hogy Adam vár rád odabent, te meg itt kavarsz valami sofőrrel- mondta sznob hangnemben.

- Harry nem a pasim. Hiba volt vele találkoznom, és ha az SMS-eket tudtál küldeni, annyira jól tudsz rólam mindent, akkor valószínűleg azt is tudod, hogy Harryt otthagytam a kávézóban, és, hogy Adamnek keresek ügyvédet Isztambulban- mondtam én is fennhangon.

 - Semmi szükség arra, hogy a világ másik végéről szerezz ügyvédet Adamnek. Már én szereztem neki, ott New Yorkban, ja és látta a képet, ahogy lesmárolod Harryt. Szóval kétlem, hogy egyáltalán látni akar téged valaha is.

- Te neki is elküldted a képet?- kérdeztem idegesen.

- Joga van tudni, hogy te nem vársz rá idekint- Amanda válaszra sem várva, sarkon fordult és a csípőjét rázva elballagott.

Egy pillanatig még leblokkolva álltam egyhelyben, de később valaki megszólalt mögöttem.

- Valami gond van Sun?- Nikita volt az.

- Semmi, csak úgy tűnik egy régi ellenségem is meg lett hívva a bemutatóra- mondtam még mindig teljesen leblokkolva.

- Amanda Bynes?

- Ismered?- kérdeztem lassan magamhoz térve.

- Az apja az iskolaigazgató. Ő maga New Yorkban tanult orvosnak, de minden egyes nagyobb bemutatónkra idejön. Egy furcsa lány az biztos. Mégis miért az ellenséged.

- Azért jöttem ide, az apádhoz, hogy egy régi barátomat kihozzam a börtönből. Monday szerint szerelme is vagyok belé. A lényeg az, hogy Amanda Adam volt barátnője és mindenáron szét akar minket szakítani. Például lefotózott, ahogy Harry megcsókolt és elküldte Adamnek.

- Az a Harry? Monday sofőrje? – kérdezte.

- Igen.

- Akkor ne akadj ki, de Harry egy nőcsábász. Tényleg az, minden csajt lekap az első randin. Én is randiztam már vele, de az első csók után, ami találkozásunk után 10 perccel volt, otthagytam. Monday ugyan így. amíg az apja nem házasodott újra addig a saját mostohahúgával járt. Tudod az, akiről leadja, hogy vak. ami igaz is, de csak a sajnáltatás képért.

- Hú ha. De ha ez így van, miért dolgozik még mindig nektek?- kérdeztem

- Apánknak inkább ezekről nem beszélünk. Amúgy lehet én is megyek veletek holnap után New Yorkba- mondta.

- Az jó.

- Szeretnék már találkozni Tiffanyval, legutóbb akkor láttam őt, amikor még nem született meg a kistesója.

Csak mosolyogtam, majd Nikita visszament a tömegbe, fogadta a gratulációkat, én meg lassan bicegtem ki az épület elé, és ültem el egy padra.

- láttam, hogy Amandával társalogtál odabent- ült le mellém egy fiú a padra. Azt sem tudtam ki az, valami idegen.

- Igen, vele. Ismerjük egymást?

- Amanda testvére vagyok.

- Akkor te is olyan hárpia leszel, már bocs.

- Nem, Amanda tényleg bunkó, de én más vagyok-áradozott.

- És mit kérsz azért, hogy ne kelljen az egoista dumádat hallgatnom?- kérdeztem idegesen.

- 7 számjegyet.

- Mi? Te több millió dollárt kérsz azért, hogy elhúzd a csíkot?

- Nem,hanem  a telefonszámodat. 

Sziasztok!

Különösebben nincs sok üzenni valóm. A kis újítások remélem tetszenek.

Friss csak csütörtök délután. 

Puszi: Domi