Jeges kaland 13. fejezet

Sziasztok! 

Itt a friss, remélem tetszett az előző rész. Az egyik blogom újra indul, ha gondoljátok nézzetek be, a szereplők már felkerültek. A blog: Help, lopják az életem :)
De most jó olvasást. 

Nehogy már teljes legyen az öröm 13. rész

- Ez egy óriási félreértés- habogtam olyan halkan amilyen halkan csak lehetett és leültem. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik és folyik rólam a víz. Ettől rosszabb nem is lehetne.

- Valami probléma van?- kérdezte az, az öltönyös fickó, aki nagy valószínűséggel a „főnök úr” és Adammel tárgyalt eddig.

- Valójában igen, azt hiszem ennyit nem ér meg nekem az, az autó- mondtam és rettenetesen keményen fürkésztem Adam tekintetét, aki látszólag teljesen nyugodt volt.

- Még nem is mondtunk összeget kisasszony- mondta a főnök. Kényelmetlen volt, hogy én egyhelyben álltam ők viszont mind egy-egy kényelmes fotelben ültek.

- Tudja a fiatalember nem ér nekem ennyit- mondtam és bár a mondatot csak magamnak szántam éreztem, hogy mégis hangosan kimondtam.

- Ismerik egymást?- kérdezte az öltönyös.

- Igen, közeli ismerősök vagyunk- bálaszolt helyettem Adam.

- Akkor mi most kimegyünk és szerintem egymás között egyezzenek meg- mondta a főnök, majd kimentek az eddig kukán álló eladóval együtt.

Amikor bezáródott az ajtó fél percig csak csöndben álltam majd erőt vettem magamon és összeszedtem minden bátorságomat.

- Tied lehet, már mondtam.

- Figyelj, ez most tényleg nem a barátságunkról szól- mentegetőzött.

- Barátság? Hogy mi barátok? Normális vagy?- emeltem fel a hangomat durván.

- Csak annyi, hogy nekem az, az autó tényleg nem fontos.

- Nekem sem- jelentettem ki és próbáltam magamat lehiggasztani.

- Azért csak szülinapod van Sunday- állt fel és lassan közeledett felém.- Ez a nap fontos, azért 18 évesnek leni nem kis dolog, én már csak tudom. Szóval jól kell, hogy teljen ez a csodálatos nap.

- Már tönkrement, egyenesen rettenetes. Te tetted tönkre. És én, kérlek, hogy vedd meg a kocsit, ebben az üzletben rengeteg másmodell van, én pedig nem vagyok túlzottan válogatós.

- Ahogy gondolod- mondta, mire én hátat fordítottam és kimentem. Leballagtam a lépcsőn ahol anyuék és Tiff is vártak.

- Na, hogy ment?- kérdezte Tiffany azonnal.

- Nem ért meg nekem az, az autó ennyit, mit szólnátok, ha majd holnap visszajönnék, pihenni akarok- ajánlottam fel, majd a kijárat felé fordultam.

- A szülinapodon otthon pihenni?- kérdezte Tiff meglepődött arccal.

- Mi olyan meglepő ezen, olyan ritkán pihenek otthon. Mindig rohanás van- mondtam.

- És mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahová kettesben. Vásárolni vagy bármi más, nyílt egy jó kis átterem a környéken, meghívlak ebédre- mondta Tiff és valójában nem tudtam és nem is akartam nemet mondani.

- Rendben, akkor gyalog megyünk- mondtam, majd láttam, hogy anyuék belegyeznek így elbúcsúztunk ők pedig hazaindultak mi meg gyalogolni kezdtünk a pláza felé.  Útközben még a hó is elkezdett esni, aminek nem igazán örültem, de még épp kibírható volt.

- És, mi bolt ezen a licites izén?- kérdezte Tiff menetközbe.

- Adam. Igen, ő volt.

- Adam volt a másik fél?- kérdezte óriási meglepődöttséggel.

- Igen, és megint mondta a szent dumáját. Hogy nem akarja elrontani a napomat, és, hogy ő lemond az autóról én meg egyszerűen elhajtottam.

- Hű… Ez gáz- jót beszélgetünk mikor végül a pláza melletti újonnan nyílt étteremhez értünk.

Bementünk és a bárpult mögött álló pincért szólítottuk meg.

- Tiffany Miller névre asztalfoglalásom volt- mondta Tiff.

- Te asztalt foglaltál?- kérdeztem, de Tiffany nem válaszolt.

- Igen, meg is vagyunk. A 10-es lesz- mondta a pincér.

Elindultunk a 10-es asztal felé, de Tiffany-t hívták így mondta, hogy menjek előre. A modern berendezésű étterem egyetlen előnye, hogy az asztalok jól láthatólag voltak megszámozva. A 10-es hez mentem, de valaki már ült ott.

- Adam?- kérdeztem haragos hangon, amikor kék szemeivel pillantott rám.

- Mit keresel itt Sunday?- kérdezte.

- Ezt inkább én kérdezem, Tiff és én jöttünk ide enni, ebben semmi különös nincs, a helyünkön ülsz.

- Tévedsz, Tiffany engem kért, hogy jöjjek ide, mert beszélni akar velem- mondta.

- Akkor jó, majd ő elárulja, hogy melyikünk téved- jelentettem ki, majd leültem az asztalhoz és vártam. Életem leghosszabb percei voltak azok; arra várni, hogy Tiff jön természetesen örvid idő nem is lehetne, szóval egy női mindjárt múlva meg is érkezett.

Az étterem. 

 Remélem tetszett! Komizzatok bátran. 

By:Domi