Jeges kaland 14. fejezet

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telik a téli szünet. Most itt kívánok nektek boldog karácsonyt, új évig még jelentkezek. 

Egyik szemem sír, a másik meg nevet 14. rész

- Mizu fiúk lányok?- kérdezte Tiff, amikor határozottan állt meg az asztal végében.

- Azt én is szeretném tudni, mégis mi ez az egész, Tiff?- kérdeztem és nagyon ideges lettem. Elsősorban látni sem akartam Adam, és ha jobban végiggondolom Tiffanyt sem.

- Ding-dong. További 5 perc beszélgetésért kérjük, dobjon be 1 dollár 25-öt- mondta kitartotta a kezét, majd villámgyorsan szaladt ki a bejárati ajtón. Remek.

- Tiff- álltam fel azonnal és épp utána akartam indulni mikor Adam elkapta a karomat.

- Végül is, ha már itt vagyunk egy étteremben, miért ne beszélnénk meg a gondjainkat?- kérdezte.

- Gondok? Nekünk nincsen semmilyen gondunk. Te éled tovább az életed én pedig az enyémet.

- De amikor visszahívtalak valami barátnő témát említettél.

- Célzás volt… Célzás arra, hogy így ebben a helyzetben épp nehéz lenne visszaszerezned Amandát.

- Oké, de ha így gondolod, akkor ez volt az oka, hogy megadtad nekem a számod?- kérdezte mire lassan leültem, de a lábamat sem tettem be, épp úgy terveztem, hogy elhúzom a csíkot, csak épp kellemetlen kezdett lenni, hogy én állok, így mindenki minket bámul.

- Aprócska hülyeség, elment az eszem, ennyi.

- Jobb alibivel is elődrukkolhattál volna Sunday.

- Igen, de nekem amúgy is ott van John Mark Castle- mentegetőztem.

- Lehet, de ha az igazakat nézzük neked teljesen szabad az utad, mivel ha jól sejtem áldozatául estem két tini lány hirtelen hazugságával, avagy „szakított velem a barátom… brühh”.

- Honnan veszed ezt?- kérdeztem és éreztem, hogy hirtelen forró lett a hangulat.

- Csak mert elég jó ismereteim vannak ahhoz, hogy tudjam, nem létezik ez az illető.

- És ha igen? Ha tényleg átvertelek, akkor mit teszel?- kérdeztem, mivel éreztem, hogy ez alól már igen nehezen tudok csak kibújni.

- Épp próbálom megtudakolni, hogy miért is vertél át.

- Ch… Nem igaz, hogy még nem esett le- prüszköltem.

- De, kb. úgy a felénél lesett, hogy belém vagy zúgva Sunday.

- Akkor? Mégis miért kérdezed?- motyogtam halkan, de eléggé idegesen, míg végül felálltam és én is gyorsan kirohantam az étteremből.

Az étterem előtti padon ült Tiff. Körülötte minden csupa hó, csodálom, hogy a pad nem hideg neki.

- Gratulálok- ordítoztam, ahogy egyre közelebb értem.- Tönkretetted a 18. születésnapomat- hangsúlyoztam minden egyes szót.

- Pedig ez volt az a nagy meglepetés. Azt hittem majd minden megbeszéltek és akkor ti lesztek együtt egy szép pár. Hát nem ezt akartad?

- Nem, azt akartam, hogy Adam egyszer, talán majd egyszer magától szeresen belém. De semmi képen sem azt, hogy egy apró jel miatt végiggondolja, hogy szerelmes-e belém.

Eléggé felkaptam a vizet és mindent egyszerre zúdítottam Tiffany nyakába. Végül hátat fordítottam és az akkor már jókora hóba céltalanul indultam tovább.

- Boldog szülinapot!- kiáltott utánam Tifany, de nem érdekelt.

Kb. amikor már 3 utcányit mentem és a cipőm rettenetesen átázott nyúltam a telefonom után, de maikor hívni akartam anyát épp lemerült és kikapcsolt. Szuper.

Ekkor egy hang szólalt meg mögöttem. Lágy volt, semmi durvaság nem volt benne, de mégis mintha már sokszor hallottam volna.

- Jól jönne egy fuvar?- kérdezte a hang. Megfordultam és Adam állt velem szembe. Legszívesebben jól képen töröltem volna, de végül úgy is arra jutottam volna, hogy nem volt rá okom.

- Mi van?- ezt kimondtam hangosan is?

- Csak látom, hogy céltalanul járkálsz itt és, gondoltam hazaviszlek, ha kell.

- Nem, nem akarom megnézni az új autódat, a szülinapom már így is rettenetes, ne rontsd, el még jobban- lehet, hogy durva volt, de betartom a „legyünk egymással őszinték” szabályt.

- Nincs új kocsim- javított ki.

- Persze, azért találkoztunk délelőtt egy szalonba, és ha jobban belegondolok akkor, ha még várok fél órát, akkor most nem lett volna okod kocsit venni.

- Én tényleg nem akartam kocsit venni, csak ajándékot vásároltam abban az üzletben.

- Egy kereskedésben, menjél már- rettenetesen dühös voltam.

- Tényleg, ajándékot vettem egy lánynak- hangja zavaróan nyugodt volt, azt hittem felrobbanok.

- Szuper, mégis miért állsz itt, hogyha Amandának vásároltál ajándékot az üzletben, és miért nem mondtad ezt el ott, amikor kettesben maradtunk.

Adam lassan közelebb lépett és egy lapos dobozt húzott elő a kabátja zsebéből. A kezembe nyomta mire én… Majdnem jó nagyot rúgtam a lábába.

- Neked vettem ajándékot.

A dobozban annak a kocsinak a kulcs lapult, amit Adam és én egyszerre akartunk megvenni. Most mi van?

 By:Domi