Jeges kaland - 21. fejezet

Én bírom amikor szőke lányok meghívnak egy koktélra, kár hogy ez kitálalással is jár

Az étterem, amit én koktélbárnak neveznék nagyon kis hangulatos volt. Leültünk egy asztalhoz, ahol én egy narancslevet Monday pedig egy mangós koktélt kért.

- Nem is mondtad, hogy hova siettél annyira, amikor neked mentem- mondtam.

- Ez egy bonyolult történet. Valójában az idióta pasim az oka.

- Hallgatlak- mondtam kíváncsian.

- Már nagyon régóta együtt vagyunk, és tudod, apám nem igazán csípi Mick-et. Nem tudom miért, és mivel ez az „utálat” kölcsönös Mick állandóan apámmal jön. Szóval rá akart venni, hogy költözzünk vissza kettesben New York-ba, és már majdnem belementem, de akkor jöttem rá, hogy csak apámtól akar elszakítani.

- Ez tényleg bonyolult. Régóta élsz már itt?

- New York alatt születtem egy kisvárosban. Már akkor tudtuk, hogy nem sokáig fogunk ott lakni, mivel már én a harmadik Miller gyerek voltam, meg anyám amúgy is idevalósi és hiányzott neki, már az otthona. Apám meg itt alapított ügyvédirodát, ami néhány évvel az után, hogy idejöttünk nagyon felkapott lett. Szóval esélyünk sincs visszamenni- mesélte.

- És miért pont úgy neveztek el, hogy Monday? Mármint engem egy valamilyen szinten vallásilag nagy napról neveztek el, de a hétfőt, már bocsáss meg, nem sokan szeretik.

- Igazad, van. Mikor megszülettem, úgy neveztek el, hogy Monika. De a családunkban úgy szólt a szokás, hogy míg egy gyermek nem lesz, 1 éves nem keresztelik meg. Engem mindenki becézgetett, senki nem talált rosszat a nevemben, de néhány nappal a keresztelőm előtt hozzáteszem egy hétfői napon, a nagymamám meghalt. Tanár volt, és nyugdíjasként tanított. Egy fiatal gyerekekből álló csoportnak tanított angolt, itt a városban. Épp felírta a „Monday” szót, amikor összeesett. Az orvosok szerint agyvérzés. Anyám meglátta a szót a táblán, amikor úgy döntöttek, hogy ez lesz a nevem, a nagymamám emlékére.

- Ez szép kis történet. Szerintem büszke lehetsz a nevedre. És ilyenek a testvéreid?

- Hát, nem is tudom, mit mondjak róluk. A legidősebb Nikita, vele sok időt töltök. Utána jön a bátyám, Tonny, ő most töltötte 20-at a hétvégén, úgyhogy el van telve magától. Én meg Tonny után nem sokkal születtem, én magamat harmadik keréknek nevezem. Neked van testvéred?

- Igen, van egy öcsém, Brad. És egy legjobb barátnőm, akire testvéremként tekintek, Tiffany.

- És… Mesélj nekem Adamről- kérlelt kedvesen, de izgatottan.

- Hol is kezdjem?- tanakodtam.

- A legelején!

- Furcsa módon ismerkedtünk meg. A Szlovák hegyekben volt egy kis sí balesetem, és ő ott dolgozott, mint orvos. Szóval mondhatni nekem már ott nagyon megtetszett, de tudod bekavart az alap story, voltbarátnő, kistestvér…

- És?

- Nos, az ő élettörténetét hallhattad, a testvérét most otthagytam Tiffany-ra, aki amúgy egy édes kislány, de Adamnek lelkiismeret-furdalás van, hogy most én vigyázok, rá. Bár most ki tudja mi lesz vele, hogy lén eljöttem, Tiffany nem egy türelmes típus.

- Fontos neked, hogy kijöjjön a börtönből igaz?- kérdezte.

- Igen, de azt is szeretném, ha mi ketten barátok maradnánk.

- Azt én is- mosolygott rám Modnay.

Ekkor megcsörren a telefonom. Nem gondolkoztam különösebben sokat, hanem felvettem.

- Igen?

- Sunday Parker hol vagy? Tudod, hogy apáddal halálra aggódjuk magunkat miattad - na persze, horga anya is most hív.

- Anya semmi bajom. Isztambulban vagyok.

- Isztambulban? Mégis mit keresel te ott?

- Ügyvédet Adamnek, de ez már mondtam, hogy hosszú. Megkaptad a levelet?- kérdeztem.

- igen és fel vagyok háborodva, hogy egy két éves kislány és Tiffany ül a nappalinkban azzal az üzenettel, hogy a föld másik oldalára repültél, jókedvedben.

- Nem jó kedvemben tettem.

- De ez engem, egy cseppet sem vigasztal Sunday- mondta anya dühösen.

- Sajnálom. Azt teszem, ami nekem a legjobb. És ebben nem fogsz megakadályozni- mondtam határozottan.

- De lányom, holnap karácsony, és érettségizel véges idő belül.

- Az csak egy vizsga anya, mégis mit várjak tőle- mondtam, majd kinyomtam a telefont.

Monday úgy nézett mintha mindent hallott volna, és szerintem ez így is volt.

- Szerintem vissza kellene menned New York-ba miután tárgyaltál apámmal. A szüleidnek igaza van, az érettségid nagyon sokat számít. Mellesleg én is készülök odarepülni, veled megyek- mondta egyből Monday miután kikapcsoltam a telefonomat.

- De nem mehetek most vissza New Yorkba- mondtam.

- Miért nem?- kérdezte.

- Ami ott vár rám az a pokolnál is rosszabb…