Jeges kaland - 22. fejezet

A titokzatos értesítő

Monday két röpke pillanatig szaporán pislogott rám.

- Bár nem sokat halottam abból, amit az anyukáddal beszéltél, szerintem nagyon szeretnék, hogy hazamenj. Mégis mi lehet még a pokolnál is rosszabb?- kérdezte lágyan csengő hangján.

- Az első az, az, hogy nemrég töltöttem a 18-at és kaptam egy autót, amit tuti visszakoboznak. De ez semmi lesz ahhoz képest, hogy leordítják a fejemet, hogy mit képzelek. Tiffany meg valószínűleg rég megbánta azt, hogy elengedett és, hogy egy 2 éves kislánnyal hagytam magára. Meg hát akkor mégis hogyan hoznám ki Adamet a börtönből?- érveltem hosszan.

 Monday elmosolyodott, lágy mosolyán látszott, hogy ténylege egyet ért velem.

- Neked nagyon sokat jelenthet ez az Adam. Lehetne egy kérdésem ezzel kapcsolatban?- kérdezte és a koktéljába kortyolt.

- Persze.

- Te szerelmes vagy Adambe?- Monday óriási mosollyal az arcán kérdezte és látszott rajta, hogy egy böhöm nagy igen-t várt tőlem.

- Hát… Nem tudom, hogy pontosan mit érzek- vágtam rá.

- Amikor az apámnak meséltél róla akkor nagyon látszott rajtad az a hangsúly, amit én régen akkor használtam amikor Mick-ről beszéltem.

- Akkor azt mondom, hogy igen, szerelmes vagyok Adambe-, amikor kimondtam olyan volt mintha saját magamat akartam volna meggyőzni arról, hogy ez így van.

 Lassan egymásra mosolyodtunk és mind ez alatt egyenes háttal, határozottan ballagott Monday mellé egy sötét hajú lány. Ahogy közeledett egyre láthatóbb volt, hogy ez csak is Nikita, Monday nővére lehet. A haja barna volt, valószínűleg festette. Mégis ki festetne egy eredetileg olyan tökéletesen szőke hajat, mint a Mondayé barnára?

- Hé, hugi? Ki az új chat partnered?- nézett rám a lány és a messziről is méregdrága napszemüvegét feljebb tolta a fején.

- Neked is jó reggelt Nikita. Bemutatom Sunday-t. New York-ból jött, eredetileg apuhoz.

- Sunday? Neked is babonásak voltak a névadáskor a szüleid?- nyújtotta kezét a felém. Csajosan kezet ráztunk és a szemébe néztem. Ugyanolyan lágy volt a tekintete, mint amikor kis híján eltaroltam Mondayt az utcán.

- Csak vallásosak, amúgy szólíts Sun-nak- mosolyodtam vissza.

- És, mit keresel itt Nikita, azt hittem, hogy ma suliba vagy- fordult Monday a testvére felé.

- Igen, de majd csak délután megyek- mondta, majd felém fordult- Tudod, egy divatiskolába járok és a karácsonyi kollekció bemutatására készülünk, ami ma este lesz. Apropó, ha már ilyen jól kijösztök , Mondayel, eljöhetnétek ma este a bemutatóra- tényleg kedves volt tőle, mire én Mondayra néztem.

- Ha Sunday nem bánja.

- Nem, én nagyon szívesen elmennék, még sosem voltam igazi divatbemutatón- vallottam be.

- Szuper, este 8-ra legyetek ott, csak mondjátok, hogy ismertek. Csáó-csáó- köszönt is el Nikita, visszatolta a szemüvegét a szemére és kecses léptekkel sarkon fordult és elment.

 Ezután kifizettük az italokat, vagyis hát Monday erősködött, hogy ő akar fizetni.

 Lassan sétáltunk a járdán végig, és beszélgettünk.

- Mennyire kell kiöltözni egy ilyen estére, csak mert nem túl sok elegáns ruhát hoztam magammal- panaszkodtam.

- Valójában eléggé elegáns és nagyszabású egy rendezvény. De segítek, nyugi, ismerek egy nagyon jó ruhaboltot nem messze, ahová Harry-vel járok néha.

- Ki az a Harry?- kérdeztem.

- Ja, ő a sofőröm.

- A sofőröddel jársz vásárolni?- néztem kerek szemekkel.

- Nyugi, ez Isztambulban normális- mondta, majd elértünk a nagy fekete kocsiig.

 Egy magas barna hajú fiatal fiú nyitott nekünk ajtót. Ő volt Harry.

- Sunday Sara Parker, csak Sun- nyújtottam a kezem mielőtt segített volna beszállni a nagy autóba.

Monday ruhája

- Harry, Harry Jaccker. Én meg csak Harry vagyok- mosolygott rám édes mosolyával majd beültünk a tágas hátsó ülésre, ahol egy szőke hajú fiatal fiú nyomkodott egy táblagépet.

- Szia Tonny- köszönt Monday bátyának- Mit keresel az én autómban?- mondta dühösen.

- Frank – Tonny sofőrje, (később rájöttem) – lebetegedett, szóval Harry most engem is visz.

- Jó. Addig is bemutatom Sunday-t. Sunday ő Tonny, Tonny ő Sunday- mutatott be minket egymásnak.

A kékes szemű fiú arrébb dobta a túlméretezett telefonját és kezet fogott velem, elmotyogott egy halk hellót, majd visszadőlt a fekete bőrülésbe.

- A Little Star-ba megyünk- szólt előre Harrynek Monday, így hívták a boltot.

- Engem a starbucks-hoz, léci- mondta Tonny, majd elindultunk.

Mondaynek igaza volt. Nagyon gyakori volt a sötétített ablakú limuzinhoz hasonló kocsik. Tonny néhány sarokkal arrébb szállt ki. Ennyi helyes fiúval találkozni egy nap. Ott van Harry, majd Tonny és a pincérsrác is elég helyes volt a kávézóba.

 Néhány perc múlva leparkolt az autó egy puccos üzlet előtt. Harry kinyitotta az ajtót, majd kipattantunk.

- Készen állsz a nagy vásárlásra?- kérdezte Monday.

Ezt a ruhát próbálta fel Sun, de nem vették meg.

- Igen. De elvileg karácsony van, 28fok de karácsony. Akkor most valami rénszarvasos piros ruha kell?- kérdeztem vékony hangomon.

- Nem, dehogy! Elegáns koktélruhát nézünk. És eszedbe ne jusson kifizetni semmit. Először is, mert a múlt hónapban csak 4 új ruhát kaptam itt ebből a boltból, úgyhogy most neked megvesszük a lemaradásomat, másodszor pedig, mert én hívtalak meg téged. .

Ravasz mosoly volt az arcomon, de persze egy ilyen nagylelkű ajánlatot nem utasíthattam vissza.

 Ahogy beléptünk az óriási nagy üzletbe (ami rettenetesen drága volt) egyszerűen csak nézegettük a ruhákat, és minden harmadik darabot az eladónő kezébe nyomtunk, hogy majd mindjárt felpróbáljuk. Mindez alatt Harry nem teljesen a sarkunkban, de követett minket, azt hittem, hogy sofőr, de úgy látszik beépített testőr 2 az egyben. Amikor már rengeteg felpróbálásra váró ruhát kiválasztottunk, és beléptem a próbafülkébe hirtelen úgy éreztem magam mintha megcsalnám Tiff-et.

Sun végleges ruhája.

 Az elvileg legjobb barátnőmet otthagyom egy kétéves kislánnyal, én meg eljövök vásárolgatni Isztambulba.

De bármenyire is éreztem magam rettenetesen sorra bújtam bele a ruhákba.

Egy fekete tűruha különösen megfogott. A derekán vajszínű szalaggal átkötve elképesztő volt.

- Szerinted?- kérdeztem Monday-t, aki magát nézte egy végtelenül egyszerű babarózsaszín ruhában, a tükörben, fehér kiskabáttal és ugyanolyan színű cipővel.

- Nekem ez lesz- vágta rá, mire én visszamentem a próbafülkébe, mivel az én tüllruhám túlzottan bulizós. Így találtam rá a majdnem ugyanolyan stílusú ruhára, mint amit Monday választott.

- Azt hiszem, nekem ez lesz- mondtam a tükörbe nézve magam.

- Sun! De hát ez majdnem ugyanolyan, mint az enyém- mondta.

- Talán zavar?- kérdeztem.

 Jaj, nem dehogy. Sőt mi lennénk a legszebbek, akik összeöltöztek ott, de ma délelőtt, amikor először megláttalak azonnal meg tudtam volna mondani, hogy ez nem a te stílusod. Válaszd azt a feketét- mosolygott.
- Melyik feketét?- kérdeztem.

- Hát azt, amelyikkel elbújtál, mert azt hitted nem alkalomhoz illő. Az lesz a tökéletes Sunday.

Végül visszavettem azt, majd mindketten rábólintottunk. Megvettük a ruhákat és kisétáltunk a kocsihoz.

 Monday azt mondta, hogy felmegyünk a lakására mielőtt az apjához visszamennénk.

Amikor beültem a kocsiba visszakapcsoltam a telefonomat és egy névtelen ismeretlen számtól érkezett egy SMS.

            „Tiffany-ra leszámolsz egy kislányt, te meg inkább a gazdagot választod. Divatbemutatókra és vásárolni jársz, a szerelmed meg egy börtönben senyved. Ébredj fel!”

Amikor elolvastam az üzenetet kiesett a telefon a kezemből. Mégis ki értesült arról, hogy itt vásárolok, Tiff otthon van, Adam meg börtönben?

Újra visszatértem! A nyár folyamán 3 naponta várható lesz friss rész! Léci komizzatok. Tetszik ahogy alakul a történet? :)

Domi~