Jeges kaland - 23. fejezet

Egy újabb...

- Mi történt?- nézett rám Monday miközben leejtettem a telefonom.

- Semmi, csak túl sok kávét ittam, meg betett az időeltolódás is- hazudtam, felkaptam a telefonom és újra elolvastam az üzenetet. Megpróbáltam valahogy előhozni a számot, de nem tudtam. Mintha valaki ismeretlen szórakozna velem.

Eltettem a telefont, majd néhány perc múlva egy nagy felhőkarcolóhoz értünk. Harry kinyitotta nekünk az ajtót, majd beléptünk az előcsarnokba.

- Egyedül laksz itt?- kérdeztem.

- Rajtam kívül a felhőkarcolóban laknak vagy 300-an- mosolygott rám – Amúgy van egy kis lakásom, ahová egyedül járok, ha nyugalomra van szükségem. Meg itt szoktam festeni.

- Szeretsz festeni?- kérdeztem.

- Hogy szeretek-e? Egyszerűen imádok!- mondta, majd beszálltunk a liftbe, ahol Monday a 13-as gombot nyomta meg.

A szobaszáma a 154-as volt. Elfordította a kulcsot, majd beléptünk a lakásba.

Óriási üvegablak, ami Isztambulra nézett. Csodálatos kilátással. Egy bőrgarnitúrás nappali fogadott minket, az egész háznak modern hangulata volt. Volt egy kis konyha krómozott berendezéssel, majd egy csigalépcső, ami a galériára vezetett. Ott volt egy tágas fürdőszoba és egy szép háló. Mindenhol a házban festmények és paletták. Néhány festékfolt az asztalon és egy tájkép, ami még nem volt befejezve.

- Nagyon szép lakás- mondtam miközben leültem a kanapéra, Monday pedig hozott nekünk egy pohár vizet. Elővette a ruhákat, hogy ne gyűrődjenek össze, majd kiterítette őket a másik kanapéra.

- Köszönöm. Én is rettenetesen imádom- mondta, majd a táskájában kezdett keresgélni- Jaj ne, lent maradt a mobilom a kocsiba!

- Lemegyek érte- ajánlottam fel.

- Biztos?

- Persze, Harry ott van, nem?

- Igen- mosolygott rám, majd elindultam. Le a földszintre, ki az épület elé, majd megláttam az autó mellett álló Harryt.

- Szia - köszöntem.

- Hello, segíthetek valamiben?- kérdezte.

- Monday mobilja itt maradt, és azért jöttem le.

- Tudom, megtaláltam- nyomta a kezembe a telefont.

- Köszi.

- Lehetne egy kérdésem, ha nem bánod?- kérdezte, mielőtt visszamentem volna.

- Csak nyugodtan.

- Honnan ered a neved, hogy Sunday? Mármint ez legalább annyira nem népszerű név mondjuk, mint a Monday vagy a Friday- kérdezte.

- Amikor én születtem, a szüleim egy vallásos időszakukat élték. Tudod, a vasárnapnak meg kell adni a tiszteletet. És hát ők úgy adták meg neki, hogy az egy szem lányuknak ezt a nevet adták.

- Nincs több testvéred?- kérdezte.

- De, van egy öcsém, néha felteszem a kérdést magamnak, hogy neki miért lehet olyan emberi neve és nekem miért nem- mosolyogtam.

- Hogy ismerkedtetek össze Monday-al? A legtöbb barátját ismerem, de téged még sosem láttalak vele. Talán te is szeretsz festeni?

- Összeütköztünk az utcán, de szó szerint. Amúgy annyira nem szeretek sem festeni, sem rajzolni. Valahogy semmi kézügyességem.

- Én is így vagyok vele, szinte csodálkozom, hogy megkaptam ezt az állást a családtól, Monday olyan sofőrt akart, akivel sok bennük a közös- mesélte.

- Úgy látszik, bennünk van valami közös. Amúgy mióta dolgozol nekik?

- Egy éve nagyjából. Nem vettek fel a főiskolára, és meghallottam, hogy Mr. Miller meghirdette ezt az állást. Azonnal jelentkeztem, és lám most itt vagyok. Nincs más dolgom csak egy milliókat érő kocsival furikázni egy lányt és néha elmenni vele valahová.

- Akkor te viszel minket este a divatbemutatóra is?- kérdeztem.

- Igen- mosolygott.

- Kár, hogy addig még túl sok időnk van- mondtam, mivel nagyon vártam az estét.

- Nekem viszont ebédszünetem lesz, van kedved eljönni velem valahova meginni egy kólát, és beszélgetni?- kérdezte.

- Ez most egy randi meghívás?

- Mondhatjuk azt is- mondta zavartan.

- De, van kedvem, felmegyek, szólok Mondaynek és jövök- köszöntem el, majd visszamentem az épületben. El sem hiszem, hogy „helyes sofőr Harry” randira hívott.

A következő pillanatban megszólalt a mobilom. Egy újabb SMS.

                „Ha Adam ki is jön a börtönből neked lesz valaki másod? Ő nem lesz köteles rád várni, ha te a sofőrt választod”

Rímelt a szöveg. Ismét egy idegen szám. Mégis ki lehet az?

Sziasztok! 

Itt vagyok, és betartom azt a 3 naponta ígért frisset. De tudjátok, hogy én azért írok, mert tudom (legalább is hiszem) hogy olvassátok. Így nagyon, de nagyon megköszönném  ha így a nyári meleg (itt nálam hűvös) napokon írnátok egy-egy kommantet, vagy pipálnátok, jelezve, hogy van még ember aki olvassa. Köszönöm. XX

Domi