Bevallom, hogy új életet kezdeni nehéz dolog
A lányok, mint a kisangyalok eljátszogattak.
Még Bred sem volt annyira idegesítő. Én és Tiff rengeteget beszélgettünk. Neki
persze a téma állandóan Adam. Jó, tényleg tetszik Adam, de még mindig úgy
gondolom, hogy én neki nem tetszem, csak egy barát vagyok.
Fél 9 volt, amikor valaki csengetett.
Gondoltam, hogy Adam az, így én mentem ajtót nyitni. Az ajtóban azonban két
jelvényét mutató rendőr állt.
- Jó napot- köszöntem. Igazándiból nem erre
számítottam.
- Üdvözlöm maga Sunday Sara Parker?- kérdezte a
magasabb rendőr.
- Igen, én vagyok. Segíthetek?
- Maga ismeri Adam Ville-t?
- Igen- mondtam.
- Akkor velünk kell jönni az őrsre.
- Miért?- tetem fel egy újabb kérdést.
- Adam Ville megvert egy beteget a kórházban,
aki épp kómából tért magához, ezzel életveszélyes állapotba sodorta az illetőt.
Bevittük az őrsre, de ma már elég késő van, így fontos lenne, hogy valakivel
beszélhessen és az ön nevét említette- hű, ez meglepett.
- Persze, bemegyek- mondtam, majd felvettem a
kabátom és a rendőrök autója felé indultam. Segítettek beszállni majd indultunk
is. Útközben felhívtam Tiff-et.
- Szia, felszívódtál csajszi- támadott le
azonnal.
- Igen, minden nagyon kusza, el kellett mennem
Adamért. Esküszöm, mindent elmesélek majd, te csak vigyázz léci Lisára.
- Adamért?
- Figyelj, aludjatok am nálunk és majd
felhívlak, szia - mondtam, majd eltettem a telefonomat, választ ne várva. Hamar
megérkeztünk, majd aláírtam valami papírt és utána bevezettek egy folyosóra,
ahol egy kisebb cellába volt zárva Adam. A rácsok között volt annyi, hej, hogy
a kezét lógatta ki, amikor beérkeztem egy másik fiatalember kíséretével, aki a
falhoz állt. Egy ideig csak néztünk egymásra, majd közelebb mentem.
- Mit műveltél?- kérdeztem teljesen hétköznapi
hangon.
- Hosszú.
- Most igazán ráérek. Mesélj- mondtam.
- Bevertem annak a mocsok a képét- mondta, de
nem nézett rám, csak egy pillanatra.
- Az a mocsok történetesen Lisa apja, a
nevelőapád. És ép a kómából lábadozik- mondtam.
- Nekem ő soha nem volt az apám. Az, hogy
szőrnyikének az apja az meg engem hidegen hagy- mondta, majd behúzta az addig
kifelé lógó kezét.
- Jó, de tudom, hogy ezt még meg fogod bánni.
- Szerzeke egy ügyvédet és az majd kihoz innen-
mondta, majd lassan sétált egy kört a cellában.
- Ez nem ilyen egyszerű. Gondolom a
munkahelyedről kirúgtak, és nem fogják elfelejteni. És ha Lisa apja felépül?
Majd ős ellenségek lesztek. Van egy olyan érzésem, hogy te teljesen megőrültél,
mégis mit mondott neked, hogy megverted a beteg ágyában?
- Jobb, ha nem tudod- mondta.
- Pedig nagyon érdekelne.
- Ki fogok innen jönni- mondta, majd közel
hajolt a rácshoz. Bólintottam és a könnyeimmel küszködve megfordultam és a
kijárat felé indultam, amikor Adam még megszólított.
- Ahhoz, hogy kijussak, innen csak egy dologra
van szükségem.
- És mi az?- kérdeztem, de csak a vállam felett
tekintettem hátra.
- Te, rád van szükségem Sunday- rám?
Bólintottam és egy kicsit el is mosolyodtam, majd kiléptem az ajtón. Hazaindultam,
ami majd egy másik story, hogy mennyit könyörögtem a rendőröknek, hogy nem
fogok este 9- kor taxit hívni, de valójában nem az idő volt a kifogás, hanem
az, hogy ha már el tudtak hozni, akkor haza is tudnak vinni.
Végül negyed 10 körül értem haza, Tiff a
nappaliba üldögélt és leültem mellé én is.
- Mégis mi a magyarázatod erre?- kérdezte
mosolyogva.
- Nem lesz, túl vicces előre szólok. Szóval
Adam nevelőapja, vagyis hát a kis Lisa apukája két éve fekszik kómában, és a
mai nap felébredt. És egy számomra ismeretlen dolgon Adammel veszekedhettek
egyből azok után, hogy magához tért, ami folytán Adam ott helyben megverte a
fickót. Szóval most meglátogattam őt a börtönben. Azt mondta, hogy ki fog
jutni, meg azt is, hogy szüksége van rám- meséltem el dióhéjban.
- Az egész nekem még elég homályos, de az a
rész tiszta, hogy szüksége van rád- mondta.
- Jó, de figyelj ide, szerintem teljesen
megőrült. Semmit nem mondott, és úgy érzem csak azért hívott be, hogy szelíden
közölje, hogy Lisa most az én „gondom” lesz.
- Hát figyelj, lehetséges, hogy majd kijön
onnan és rátok egy szép hosszú élet vár- mondta Tiff mosolyogva.
- tudod, én szerelmes vagyok Adambe, d innentől
kezdve ez az ő dolga- mondtam majd felálltam.
- Hová mész?- kérdezte egyből Tiffany.
- Letöltöm az érettségi tételeimet, de amúgy
hol van Naomi meg Liza?
- Megágyaztam neki az úgynevezett
vendégszobátokban, remélem nem gond.
- Nem- mondtam, majd felsétáltam a szobámba. Az
ágyamon gépeztem és a nyakláncot nézegettem. Sokszor elolvastam a feliratot, el
sem kell mondanom, hogy mély nyomot hagyott bennem. 20 perccel később Tiffany
jött be hozzám.
- Mi járatban?- kérdeztem
- Semmi különös, csak gondoltam benézek már,
hogy te mire jutottál- mondta, majd leült az ágyamra és átlapozgatta a
mellettem lévő könyvet. Isteni szerencse, hogy nem látta meg a kezemben a
nyakláncot, Tiff olyan következtetős típus, ha valamit meglát, mindig félreérti
és sok jó abból nem szokott kisülni
- Elég sok mindenre. Segítenem kell Adamnek.
- Na, ez a jó szemszög Sunday- mosolygott rám.
- Tudom, de mától Sara vagyok. Sara Parker-
mondtam, majd lecsaptam a laptopom tetejét.
