Jeges kaland 14. fejezet

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telik a téli szünet. Most itt kívánok nektek boldog karácsonyt, új évig még jelentkezek. 

Egyik szemem sír, a másik meg nevet 14. rész

- Mizu fiúk lányok?- kérdezte Tiff, amikor határozottan állt meg az asztal végében.

- Azt én is szeretném tudni, mégis mi ez az egész, Tiff?- kérdeztem és nagyon ideges lettem. Elsősorban látni sem akartam Adam, és ha jobban végiggondolom Tiffanyt sem.

- Ding-dong. További 5 perc beszélgetésért kérjük, dobjon be 1 dollár 25-öt- mondta kitartotta a kezét, majd villámgyorsan szaladt ki a bejárati ajtón. Remek.

- Tiff- álltam fel azonnal és épp utána akartam indulni mikor Adam elkapta a karomat.

- Végül is, ha már itt vagyunk egy étteremben, miért ne beszélnénk meg a gondjainkat?- kérdezte.

- Gondok? Nekünk nincsen semmilyen gondunk. Te éled tovább az életed én pedig az enyémet.

- De amikor visszahívtalak valami barátnő témát említettél.

- Célzás volt… Célzás arra, hogy így ebben a helyzetben épp nehéz lenne visszaszerezned Amandát.

- Oké, de ha így gondolod, akkor ez volt az oka, hogy megadtad nekem a számod?- kérdezte mire lassan leültem, de a lábamat sem tettem be, épp úgy terveztem, hogy elhúzom a csíkot, csak épp kellemetlen kezdett lenni, hogy én állok, így mindenki minket bámul.

- Aprócska hülyeség, elment az eszem, ennyi.

- Jobb alibivel is elődrukkolhattál volna Sunday.

- Igen, de nekem amúgy is ott van John Mark Castle- mentegetőztem.

- Lehet, de ha az igazakat nézzük neked teljesen szabad az utad, mivel ha jól sejtem áldozatául estem két tini lány hirtelen hazugságával, avagy „szakított velem a barátom… brühh”.

- Honnan veszed ezt?- kérdeztem és éreztem, hogy hirtelen forró lett a hangulat.

- Csak mert elég jó ismereteim vannak ahhoz, hogy tudjam, nem létezik ez az illető.

- És ha igen? Ha tényleg átvertelek, akkor mit teszel?- kérdeztem, mivel éreztem, hogy ez alól már igen nehezen tudok csak kibújni.

- Épp próbálom megtudakolni, hogy miért is vertél át.

- Ch… Nem igaz, hogy még nem esett le- prüszköltem.

- De, kb. úgy a felénél lesett, hogy belém vagy zúgva Sunday.

- Akkor? Mégis miért kérdezed?- motyogtam halkan, de eléggé idegesen, míg végül felálltam és én is gyorsan kirohantam az étteremből.

Az étterem előtti padon ült Tiff. Körülötte minden csupa hó, csodálom, hogy a pad nem hideg neki.

- Gratulálok- ordítoztam, ahogy egyre közelebb értem.- Tönkretetted a 18. születésnapomat- hangsúlyoztam minden egyes szót.

- Pedig ez volt az a nagy meglepetés. Azt hittem majd minden megbeszéltek és akkor ti lesztek együtt egy szép pár. Hát nem ezt akartad?

- Nem, azt akartam, hogy Adam egyszer, talán majd egyszer magától szeresen belém. De semmi képen sem azt, hogy egy apró jel miatt végiggondolja, hogy szerelmes-e belém.

Eléggé felkaptam a vizet és mindent egyszerre zúdítottam Tiffany nyakába. Végül hátat fordítottam és az akkor már jókora hóba céltalanul indultam tovább.

- Boldog szülinapot!- kiáltott utánam Tifany, de nem érdekelt.

Kb. amikor már 3 utcányit mentem és a cipőm rettenetesen átázott nyúltam a telefonom után, de maikor hívni akartam anyát épp lemerült és kikapcsolt. Szuper.

Ekkor egy hang szólalt meg mögöttem. Lágy volt, semmi durvaság nem volt benne, de mégis mintha már sokszor hallottam volna.

- Jól jönne egy fuvar?- kérdezte a hang. Megfordultam és Adam állt velem szembe. Legszívesebben jól képen töröltem volna, de végül úgy is arra jutottam volna, hogy nem volt rá okom.

- Mi van?- ezt kimondtam hangosan is?

- Csak látom, hogy céltalanul járkálsz itt és, gondoltam hazaviszlek, ha kell.

- Nem, nem akarom megnézni az új autódat, a szülinapom már így is rettenetes, ne rontsd, el még jobban- lehet, hogy durva volt, de betartom a „legyünk egymással őszinték” szabályt.

- Nincs új kocsim- javított ki.

- Persze, azért találkoztunk délelőtt egy szalonba, és ha jobban belegondolok akkor, ha még várok fél órát, akkor most nem lett volna okod kocsit venni.

- Én tényleg nem akartam kocsit venni, csak ajándékot vásároltam abban az üzletben.

- Egy kereskedésben, menjél már- rettenetesen dühös voltam.

- Tényleg, ajándékot vettem egy lánynak- hangja zavaróan nyugodt volt, azt hittem felrobbanok.

- Szuper, mégis miért állsz itt, hogyha Amandának vásároltál ajándékot az üzletben, és miért nem mondtad ezt el ott, amikor kettesben maradtunk.

Adam lassan közelebb lépett és egy lapos dobozt húzott elő a kabátja zsebéből. A kezembe nyomta mire én… Majdnem jó nagyot rúgtam a lábába.

- Neked vettem ajándékot.

A dobozban annak a kocsinak a kulcs lapult, amit Adam és én egyszerre akartunk megvenni. Most mi van?

 By:Domi

Jeges kaland 13. fejezet

Sziasztok! 

Itt a friss, remélem tetszett az előző rész. Az egyik blogom újra indul, ha gondoljátok nézzetek be, a szereplők már felkerültek. A blog: Help, lopják az életem :)
De most jó olvasást. 

Nehogy már teljes legyen az öröm 13. rész

- Ez egy óriási félreértés- habogtam olyan halkan amilyen halkan csak lehetett és leültem. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik és folyik rólam a víz. Ettől rosszabb nem is lehetne.

- Valami probléma van?- kérdezte az, az öltönyös fickó, aki nagy valószínűséggel a „főnök úr” és Adammel tárgyalt eddig.

- Valójában igen, azt hiszem ennyit nem ér meg nekem az, az autó- mondtam és rettenetesen keményen fürkésztem Adam tekintetét, aki látszólag teljesen nyugodt volt.

- Még nem is mondtunk összeget kisasszony- mondta a főnök. Kényelmetlen volt, hogy én egyhelyben álltam ők viszont mind egy-egy kényelmes fotelben ültek.

- Tudja a fiatalember nem ér nekem ennyit- mondtam és bár a mondatot csak magamnak szántam éreztem, hogy mégis hangosan kimondtam.

- Ismerik egymást?- kérdezte az öltönyös.

- Igen, közeli ismerősök vagyunk- bálaszolt helyettem Adam.

- Akkor mi most kimegyünk és szerintem egymás között egyezzenek meg- mondta a főnök, majd kimentek az eddig kukán álló eladóval együtt.

Amikor bezáródott az ajtó fél percig csak csöndben álltam majd erőt vettem magamon és összeszedtem minden bátorságomat.

- Tied lehet, már mondtam.

- Figyelj, ez most tényleg nem a barátságunkról szól- mentegetőzött.

- Barátság? Hogy mi barátok? Normális vagy?- emeltem fel a hangomat durván.

- Csak annyi, hogy nekem az, az autó tényleg nem fontos.

- Nekem sem- jelentettem ki és próbáltam magamat lehiggasztani.

- Azért csak szülinapod van Sunday- állt fel és lassan közeledett felém.- Ez a nap fontos, azért 18 évesnek leni nem kis dolog, én már csak tudom. Szóval jól kell, hogy teljen ez a csodálatos nap.

- Már tönkrement, egyenesen rettenetes. Te tetted tönkre. És én, kérlek, hogy vedd meg a kocsit, ebben az üzletben rengeteg másmodell van, én pedig nem vagyok túlzottan válogatós.

- Ahogy gondolod- mondta, mire én hátat fordítottam és kimentem. Leballagtam a lépcsőn ahol anyuék és Tiff is vártak.

- Na, hogy ment?- kérdezte Tiffany azonnal.

- Nem ért meg nekem az, az autó ennyit, mit szólnátok, ha majd holnap visszajönnék, pihenni akarok- ajánlottam fel, majd a kijárat felé fordultam.

- A szülinapodon otthon pihenni?- kérdezte Tiff meglepődött arccal.

- Mi olyan meglepő ezen, olyan ritkán pihenek otthon. Mindig rohanás van- mondtam.

- És mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahová kettesben. Vásárolni vagy bármi más, nyílt egy jó kis átterem a környéken, meghívlak ebédre- mondta Tiff és valójában nem tudtam és nem is akartam nemet mondani.

- Rendben, akkor gyalog megyünk- mondtam, majd láttam, hogy anyuék belegyeznek így elbúcsúztunk ők pedig hazaindultak mi meg gyalogolni kezdtünk a pláza felé.  Útközben még a hó is elkezdett esni, aminek nem igazán örültem, de még épp kibírható volt.

- És, mi bolt ezen a licites izén?- kérdezte Tiff menetközbe.

- Adam. Igen, ő volt.

- Adam volt a másik fél?- kérdezte óriási meglepődöttséggel.

- Igen, és megint mondta a szent dumáját. Hogy nem akarja elrontani a napomat, és, hogy ő lemond az autóról én meg egyszerűen elhajtottam.

- Hű… Ez gáz- jót beszélgetünk mikor végül a pláza melletti újonnan nyílt étteremhez értünk.

Bementünk és a bárpult mögött álló pincért szólítottuk meg.

- Tiffany Miller névre asztalfoglalásom volt- mondta Tiff.

- Te asztalt foglaltál?- kérdeztem, de Tiffany nem válaszolt.

- Igen, meg is vagyunk. A 10-es lesz- mondta a pincér.

Elindultunk a 10-es asztal felé, de Tiffany-t hívták így mondta, hogy menjek előre. A modern berendezésű étterem egyetlen előnye, hogy az asztalok jól láthatólag voltak megszámozva. A 10-es hez mentem, de valaki már ült ott.

- Adam?- kérdeztem haragos hangon, amikor kék szemeivel pillantott rám.

- Mit keresel itt Sunday?- kérdezte.

- Ezt inkább én kérdezem, Tiff és én jöttünk ide enni, ebben semmi különös nincs, a helyünkön ülsz.

- Tévedsz, Tiffany engem kért, hogy jöjjek ide, mert beszélni akar velem- mondta.

- Akkor jó, majd ő elárulja, hogy melyikünk téved- jelentettem ki, majd leültem az asztalhoz és vártam. Életem leghosszabb percei voltak azok; arra várni, hogy Tiff jön természetesen örvid idő nem is lehetne, szóval egy női mindjárt múlva meg is érkezett.

Az étterem. 

 Remélem tetszett! Komizzatok bátran. 

By:Domi

Jeges kaland 12. fejezet

Sziasztok!

Először is egy kicsit bocsánat ha hosszú lesz az elő duma  Szóval nagyon sajnálom mai múlt szombaton volt ezzel a szülinapos bejegyzéssel, és most csak el szeretném mondani miért csináltam meg egy szombat és egy vasárnap ezt a dolgot, majd hirtelen fújtam le. Az első blogommal már végigjátszottam ezt a mindennapos frisset, és ott két dolog miatt lett vége. Az első, hogy nem mindig van időm minden nap feljönni és legalább 30 percet ezzel tölteni a tanulás mellett. A második pedig, hogy nem sokan olvasták, ami természetesen senkinek sem a hibája, mivel nem én vagyok szerintem egyedül azzal, hogy nem internetezik minden áldott nap. Szóval ez a két dolog vasárnap este lépett teljesen fel és akkor írtam ki, hogy elég volt ebből 2 napig. Nagyon sajnálom ami történt én is, és ha esetleg lenne valaki akit érdekelnek akkor... Nem sajnálom, tényleg nem menne. Szóval csak ennyit akartam és akkor most jó olvasást. Remélem, hogy tetszik a rész és komizzatok bátran, úgyhogy köszönöm ezt a rövid kis figyelmet. 

A szülinap 12. rész

Este viszonylag hamar, fél 9-kor már aludtam. Nyomasztott a gondolat a holnapi 18. szülinapommal kapcsoltban.

Reggel fél 8-kor keltem. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Lassan lementem a földszintre ahol senkit sem találtam. Végül besétáltam a konyhába ahol anya, apa és Bred is hirtelen énekelni kezdett.

- Boldog szülinapot, boldog szüli napot, boldog szüli napot Sunday, boldog szüli napot- mosolyogva leültem, ahol anyáék elém tették a tortát, amin 18 szál gyertya volt. Elfújtam és kívántam „valamit”. Ugyebár, ha elmondanám, nem teljesülne.

- Boldog szülinapot kicsim- ölelt meg anya, majd apa is.

- Boldog szüli…- kezdte a mondatot Bred.- ÁÁ, mindegy ide a tortát- majd egy jókora szeletet vágott magának. Én is kaptam egy szeletet meg anyuék is ettek 1-1 szelet tortát. Az egyetlen rossz abba, hogy 18 lettem az, hogy mostantól rá kell feküdnöm az érettségire.

- Nos, kicsim, gondolkodtál már azon, hogy milyen ajándékot kapsz?- kérdezte apa miközben az asztalnál ültünk. 

- Nem, de még csak ötletem sincs- mondtam, mire anya egy újságot tolt elém. Az újság címlapján autók voltak. Sokáig méregettem a szememmel a címet.

- Szóval… kocsit kapok?- kérdeztem.

- Igen, örülsz?- kérdezte apa.

- Igen, köszönöm- mosolyodtam el.

- Ma reggeli után elmegyünk ebbe a kereskedésbe és választhatsz egyet- mondta anya. Elmosolyodtam és beleegyeztem. Reggel után felmentem a szobámba és gyorsan felhívtam Tiff-et.

- Boldog szülinapot!- szólalt meg egyből Tiff mikor felvette.

- Köszi, képzeld jól gondoltad, autót kapok. Van kedved neked is eljönni kb. egy óra múlva. Beugrunk érted útközben.

- Egyszerűen nem mondhatok nemet- mondta és éreztem a hangján, hogy fel van dobva.- Gyertek be értem, szia.

- Szia-, köszöntem, majd letettem és felkaptam a táskám. Anyuék még ettek és Bred sem volt útra kész- nem mintha akarnám, hogy jöjjön- szóval a nappaliba ültem és azt a katalógust lapozgattam, amit reggelinél kaptam. Megtetszett elég sok Volvo modell, de azért a legjobban végül egy Mercedes modell tetszett meg, vagyis inkább kettő. Az egyik sportos, tetőnélküli, a másik pedig egy luxuskocsi. Bár nem sok árban a különbség nem tudok dönteni.

- Gyere Sunday- szólt Bred mögöttem, majd ő is a garázsba ment és a hátsó ülésre ült. Anyu és apu is bent ültek már így én is felkaptam a táskám és beültem hátra.

- Beugrunk Tiff-ért útközben? Megígértem neki- mondtam miközben bekapcsoltam az övemet.

- Rendben- válaszolt apa, mivel ő ült a volán mögött.

Amikor Tiff-ék házához értünk már csak betelefonáltam és Tiffany jött is. Én ültem középre majd Tiff végigbeszélte a 15 perces utat. Egy kis ajándékszatyrot is hozott magával, amiben az én ajándékom volt tőle. Egy felső, amit már régen kinéztem és egy parfüm. Azt is mondta, hogy még kapok tőle valamit, de ő tudja…

Végül megérkeztünk és bementünk a kereskedésbe. Olyan tipikus ’új autó’ szag volt az üzletben. Végignéztem az összes szimpatikus autót, de persze apa jobban értett hozzá szóval ő volt az, aki igazán kihasználta az eladó segítségét.

Végül a sorok közt sétálva találtam meg az igazit, egy Volvo c70-est.

- Az legyen- mondtam apának, aki egyből az eladóhoz fordult. 

- Ömm…- kezdte az eladó.- Azt, az egyet tudjuk most eladni… Nem tudunk előrendelni és épp most tárgyal a főnök úr egy másik fiatalemberrel, aki megvenné ezt az autót.

- Akkor mi többet adunk érte- néztem anyáékra.

- Esetlege egy gyors licittel megoldható- mondta az elsőre bambának tűnő eladó.- Csak egy emberrel- jelentette ki, amikor mind indultunk.

- Akkor megyek- mondtam anyáéknak majd követtem az emeletre a fickót. Arra kért, hogy várjak kint egy kicsit, míg gondolom, belegyezik a másik fél ebbe a licitálásba vagy mi. Végül kinyílt az ajtó és egy modern berendezésű terembe kellett bemennem.

Igen, az egyetlen probléma akkor adódott, amikor megpillantottam Adamet az asztal másik végében. 

Sun 'választotja' tetővel.

És tető nélkül.

Köszönöm ha olvasod, komizz nyugodtan! :)

By:Domi

Szülinapok: 2012.12.02

Sziasztok! 

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rovat. Hát itt a vasárnapi. 

Britney Spears ma 32 éves

Amit tudni kell róla: Britney Jean Spears amerikai énekesnő. Tizenhét évesen (1999) lett világhírű előadó Baby One More Time című albumával. Azóta több, mint hét albumot adott ki és pophercegnőként uralja a zenei piacot.

Kiss Ramóna ma 28 éves

Amit tudni kell róla: Kiss Ramóna magyar színésznő. A Barátok közt című sorozat egyik szereplője, Zsófi alakítója 2002 óta. A Báthory István Általános Iskola után a Közgazdasági szakközépiskolában végzett szülővárosában, úgy, hogy utolsó évét magántanulóként végezte. Jelenleg két főiskolán tanul: a Pécsi Tudományegyetemen gazdálkodást, a Károly Róbert Főiskolán pedig kereskedelmet és marketinget. Egy testvére, húga van Kiss Debóra.

Nelly Furtado ma 34 éves

Amit tudni kell róla: Kanadai portugál származású énekesnő. A 2000-ben megjelent Whoa, Nelly! c. nagylemezről több dal is sikeres lett, s az albumot további négy követte, a Folklore-ról került ki a 2004-es foci EB hivatalos dala is, a Força, illetve több másik sláger, a Loose 2006. nyarának slágeralbuma volt, iletve tavaly a Mi Plan spanyol nyelvű korongjával megosztott sikert aratott. Idén is megjelent egy lemeze. Férjezett, van egy kislánya, Nevis.

Molnár Tamás (AFC Tomi) ma 25 éves

Amit tudni kell róla: Molnár Tamás magyar énekes, zeneszerző, gitáros és az Anti Fitness Club frontembere. 2007-ben robbant be a köztudatba a Még vár ránk ez a Föld c. számukkal. 2010-ben megjelent új videóklippjük "Angyal" címmel, amit több hónapon át forgattak.
Ha van időd pipálj. THX! :)                   

Szülinapok: 2012.12.01.

Sziasztok!

A mai naptól minden nap hozok nektek egy kis bejegyzést arról, hogy a sztárvilágban aznap kik ünneplik születés napjukat. Ide is várok komikat, ha nem lesz érdekelt nem folytatom. 

Rebecca Ferguson ma 26 éves

Amit tudni kell róla: Ő lett az angliai 7. X-Faktor tehetségkutató versenyének a 2 helyezettje egyben az év női hangja.Duettet énekelt Christina Aguilerával a döntőben.Első albuma platina lemez az Egyesült Királyságban és Írországban is.

Taylor Terry ma 21 éves

Amit tudni kell róla: Taylor Terry amerikai valóságshow szereplő, modell. Leginkább az MTV-n futó Liz vagyok c. valóságshowból ismerhetjük.

Charlene Tilton ma 54 éves

Amit tudni kell róla: Amerikai színésznő. Legemlékezetesebb szerepe a Dallasban volt , ahol ő játszotta Lucy Ewing-ot. A Dallas mellett számos televíziós sorozatban és filmben szerepelt. Eddig kétszer járt Magyarországon.

Ma lenne a szülinapja: 

Davod Doyle ma lenne 83 éves.

Amit tudni kell róla: David Fitzgerald Doyle 1929. december.1-én született Nebraska-ban. Legsikeresebb sorozata: Charlie angyalai (John Bosley) 1976-1981-ig. Meghalt: 1997. február. 26-án

UI.: Egy pipát ejtenél, ha tetszettek...? 

Jeges kaland 11. fejezet

Sziasztok. 

Ismét eltelt egy ilyen nyomasztó ledolgozós szombat, még szerencse, hogy segítenem kellett egy tanáromnak így felmentett a tanulás alól. Szóval csak ennyi. Remélem mindenki túlélte a napot meg hetet. Csak annyian, hogy remélem tetszik a történet, bár komikat mostanában nem sokat kapok. De jó olvasást és komizzatok bátran. 

Jobb lett volna ha igent mondok... 11.rész

Aznap Tiffany anyukája átjött és órák hosszat beszélgettek mindenféléről. Tiff mint egy jó barát minden áron el akarta terelni a figyelmemet Adamről. Láttuk, hogy anyu és Mrs. Miller nem igazán tervezik befejezni a kapucsínózgatást, szóval a szobámba mentünk. Az ágyamon ültem, miközben Tiffany a szekrényemben kutatott. A ruhákat egymás után vette elő és nézegette, próbálta fel.

- Jól szórakozol?- kérdeztem végül, amikor kicsit alábbhagytam a gondolkodással.

- Ez tetszik?- kérdezte, amikor egy lila ruhát mutatott fel, és mellőzte a választ kérdésemre.

- Förtelmes- mondtam, igazából nem volt olyan rettenetes a ruha, de nem volt kedvem össze- visszadicsérni a koktélruháimat.

- Akkor meg minek vetted meg? Gondolom már hordtad, és amikor hordtad akkor csak nem volt olyan förtelmes- okoskodott Tiff. Igazából nem volt kedvem vitába szállni, hanem felpattantam az ágyról és odaballagtam mellé. Megfogtam a ruhán lévő címkét és Tiff orra alá dörgöltem.

- Mint láthatod egyszer nem volt rajtam, de mégis mi ez a hirtelen ruhatár kommandó?

- Ha Adam randira hívna- motyogta az orra alatt.

- Nem beszélek vele többet, már mondtam, semmi megbeszélni valónk nincs, én elmondtam neki mit érzek és, hogy mire gondolok, ő meg csináljon, amit akar- mondtam, miközben a kényelmes fotelomban dobált ruhákat Tiff ölébe tettem.- Csak, hogy tudd, ezt neked kell elpakolni!

Lassan visszatette a ruhákat a szekrénybe, majd lementünk anyáékhoz. Akkor Tiffany anyukája már készült és végül hazamentek. A nappaliba üldögéltem és a csatornákat kapcsolgattam. Végül rájöttem, hogy mikor nem volt ennyi csatornánk könnyebben tudtam válogatni.

- Gyere kicsim, bemegyünk a korházba a lábaddal, hogy itt a körzeti orvosunk is tudjon a balesetedről- mondta anya miközben megállt mellettem a nappaliba.

- Jó- mondtam, majd kikapcsoltam a tv-t és a garázsba indultam. Beültem a kocsiba és anya néhány percre rám megérkezett és már indultunk is.

A korházba a 3.-ra kellett mennünk. Anyu leültetett egy székre, majd beállt a sorba, ahol a papírokat kell leadni.

Én egy feltűnően kényelmetlen műanyag széken ültem, olyan tipikus korházi szék.  A földet bámultam és a repedéseket számolgattam a ramaty állapotban lévő csempén, amikor valaki megállt előttem.

- Szia-, szólalt meg a hang. Amikor felnéztem leesett, hogy Adam áll előttem.

- Mit keresel itt?- kérdeztem, majd szemem újra a földet vizsgálgatta.

- Orvos vagyok, nem emlékszel? Ha gondolod, ránézek megint a lábadra, gondolom azért vagy itt- mondta, teljesen nyugodt hangon, nem is sejtette, hogy én csöppet sem vagyok nyugodt.

- Nem, nem azért vagyok itt. Te meg itt dolgozol, menj, rohanj vissza a betegeidhez- mondtam kissé gúnyosan és még mindig nem néztem a szemébe.

- Meg kell beszélnünk, nem gondoltam, hogy ekkora… „gondot” csinálsz az Amandás ügyletből.

- Te tényleg nem értesz a nőkhöz Adam, azt hitted majd elengedem a fülem mellett, mind azt, amit Amandának mondtál? Kissé furcsállom, hogy ennyire meggondolatlan vagy.

- Értem- kezdte a mondandóját.- Akkor had engeszteljelek ki, gyere, igyunk meg egy kávét és beszéljük meg- felháborított, hogy Adam még mindig rettenetesen nyugodt volt. Már a szemébe néztem és a tekintetét fürkésztem.

- Egy kis szünetet, mert én nem engedek olyan könnyen- mondtam.- Elnézést- toltam arrébb, majd anyához ballagtam, aki épp sorra került a papírjaimmal.

Az orvost hamar lerendeztük majd hazamentünk. A szobámba mentem és felhívtam Skype-on Tiffany-t.

- Szia-, köszöntem neki amint felvette a kapcsolatot.

- Na, még nem találkoztál Adam pajtásunkkal?- kérdezte kapásból.

- De- nyögtem a választ.

- Mesélj- mondta vicces hangon.

- Semmi nem volt, csak megint könyörgött egy sort, hogy sajnálja és beszéljük meg. De nem mondtam semmit, csak, hogy időre van szükségem.

- Na de ne lógasd az orrod- próbált meg feldobni Tiff- Holnap nagy nap lesz, december 20-a lesz holnap.

- Már el is felejtettem, hogy holnap leszek 18- mondtam, és inkább szomorúság hallatszott a hangomon.

- A 18. szülinapodra biztosan valami nagy ajándékot kapsz majd. Már alig várom, hogy lássam, mivel lepnek meg a szüleid.

- Először egy kocsiról beszéltünk, de nem tudom, hogy szükségem van-e nekem most autóra.

- Természetesen szükséged van rá, mindenhová engem fogsz furikázni- nevetett fel Tiff, majd csak mosolyogni tudott.

Kommentelj bátran. :)

By:Domi

Jeges kaland 10. fejezet

Sziasztok!

Kinek, hogy telt a múlt hétvége, és milyen volt a hét? Remélem, hogy jól. A történet különös fordulóponthoz ért, hiszen a lányok immár New Yorkba érkeztek meg. Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, szóval jó olvasást, és jó hétvégét. 

Megbántam... A szívem legmélyebb pontján 10. rész

Hamarosan bekötöttük öveinket s a gép már landolt is. A tömeg egyszerre özönlött lefele, én hihetetlenül lassan mentem. Igaz, nekem nem volt csomagom, de Elizabeth millió apró táskájára sokat kellett várni. Nekem is adott kettőt, hogy cipeljem, amit Adam rossz néven vett. Végül már én sem értettem, hogy hogyan tovább.

Lassan kimentünk a parkolóba, ahol Adam egy fehér BMW-hez gyalogol és pakolta bele a csomagokat.

- Hol laktok, gondolom, szeretnétek valahogy hazajutni?- kérdezgetett Adam, miután Tiff és Eliza hátraültek, én pedig elől szorongtam.

- 7. sugárút, Tiffany is hozzánk jön… szerintem.

- Rendben- mondta, majd indultunk is. A reptérről bő 10 perc volt az út hazáig. Útközben még felmerült a kérdés, hogy hány szám, meg hasonlóak, de nem akartam bővebben mesélni, inkább csak mutogattam, hogy még két ház, meg még két kanyar.

Lassan leparkoltunk az út szélére. Tudtam, hogy apu nem lesz otthon, szóval nem féltem, hogy különösebben nagy fogadtatás lesz Adam számára.

- Gyere be- mondta Tiff. Ettől teljesen kiakadtam, de anyu szerencsére egyből ki is jött.

- Hello, Sunday anyukája vagyok. Nagyon köszönöm, amit a lányokért tettél. Megadnád esetleg a bankszámlaszámod, vagy valami hasonlót- abban pillanatban nem akartam ott lenni.

- Szóra sem érdemes Mrs. Parker.

- De, igen, muszáj-, ellenkezett anya, majd egy papírt adott Adam kezébe. Ő, lassan de mégiscsak felírt egy számot. Anyu hamar bement, gondolta elbúcsúzkodunk.

- Biztosan nem jössz be?- tette fel újra a kérdést Tiffany.

 - Nem, sietek- válaszolta, mire anya az ajtóból Tiff-nek kiáltott, hogy az anyukája keresi telefonon, gyorsan berohant.

- Örülök, hogy találkoztunk- mondta Adam, majd egy puszit akart adni, de eltoltam magamtól.

- Én is örülök- mondtam könnyek között, majd a kis lapot, amin a száma volt elővettem és összegyűrtem. Mint egy megtervezett jelenet elé ejtettem a papírt- Köszönöm mindent- mondtam, majd zokogva bebicegtem a házba. Az ablakon kinézve láttam, ahogy Adam felveszi a papírt, majd elteszi és elindulnak.

- Kicsim- ölelt meg hátulról anya- Miért sírsz, valami gond van?- kérdezte, majd erősen magamhoz öleltem.

- Nem, csak örülök, hogy végre itthon vagyok. A lábam még kicsit fáj, de ha nem gond most felmennék.

- Menj csak- mondta anyu, majd Tiffany-t követve felmentem a szobámba.

Ő már az ágyamon feküdt és a laptopomat nyomkodta.

- Te meg mit művelsz?- kérdeztem majd leültem mellé.

- Rátaláltam Adamre Twitteren. Nagyon cuki ezen a képen- mutatta a profilját, majd lehajtotta a laptopomat és az ágy másik végébe tette- De most te jössz. Mégis mi történt veletek a gépen, főleg veled. Mint aki karót nyelt.

- Adam megcsókolt- böktem ki.

- Ahh! Ez szuper!

- Hogy féltékennyé tegye az ex-barátnőjét, Amandát.

- Ez gázos.

- Azt hittem, hogy direkt tette. Utána meg gyorsan előadta, hogy menyire oda van még mindig érte- meséltem apró könnyeket hullatva.

- Ez egy kicsit bunkóság.

- Ja, ennek ellenére a nadrágom zsebébe csempészte a számát. De még akkor is egy idióta vagyok.

- Miért?- kérdezte Tiffany.

- Mert 5 perccel ezelőtt annak a helyes srácnak a számát Tiwitteren, összegyűrtem és visszaadtam neki.

- Tényleg nem vagy komplett.

- Tudom- mondtam, mire a testvérem ballagott be a szobámba.

- Hé, egy srác van a vonalban, azt mondja sürgősen beszélnetek kell és, hogy életbevágó.

Elvettem a telefont és szó nélkül vártam, hogy megszólaljon valaki. Belül végig tudtam, hogy Adam lesz az.

- Rossz helyre dobtad a számot- szólalt meg a hang.- Szeretném tudni épp mi bajod velem, csak mert nagyon kedvesek voltatok mind a ketten, de te egyszerre átmentél egy ’sohatöbbénemakarlaklátni’ formátumba.

- Csak, hogy tudd… Soha az életben nem fogsz úgy becsajozni, ha az exedet egy másikkal teszed féltékennyé. Eszedbe se jutott, hogy milyen szar, amikor valaki egyszer csak megcsókol, aztán meg azt mondja, hogy totálisan bele van zúgva a másikba?- erre kinyomtam a telefont és Bred kezébe nyomtam.

- Na, ez meg ki volt?- tette fel a kérdést, telefonját zsebre téve.

- Egy manó, aki azt üzente anya lent vár- mondtam viccesen, majd kitoltam az ajtón és bezártam mögötte.

- Ő volt az?- kérdezett azonnal Tiffany.

- Ki más?- válaszoltam kérdéssel a kérdésre, majd háttal az ágyra vetődtem. 

A reptéren.:)

Remélem tetszett! Szólj hozzá bátran. :)

By:Domi

Jeges kaland 9. fejezet

Sziasztok!

Kinek, hogy telli a hétvége? Én most épp rettenetesen izgatott vagyok mivel este megyek megnézni a Breaking Dawn 2-t! Látta már valaki?  Milyen, mert megöl a kíváncsiság. De nem is dumálok tovább- csak kíváncsi vagyok- szóval jó olvasást és remélem, hogy tetszik a rész. 

Mindig fejezd be a mondatot, a hazugság szíven üt 9. rész

Ott vagyunk már? Elegem van! A gép pontosan indult és már 6 órája megyünk. De ez engem, egy aprócskát sem nyugtat meg. Adam nyugalma egyre feltűnőbb, mivel 5 órája nem állt fel.  Én vagy 6-szor mentem ki a mosdóba, és legalább négyszer álltam fel sétálni, mivel a lábam már nem bírt tovább egyhelyben maradni.

Adam a táblagépe után nyúlt, ekkor beugrott, hogy a számomat oda dugtam. Ami nagyjából csak annyit jelent, hogy mihelyst kinyitja, a tokot a számomat pillantja majd meg. Gyorsan felálltam és a mosdó felé indultam.

Az ajtón meg volt fordítva a tábla, ami azt jelentette van, bent valaki, szóval megfogtam egy kapaszkodót. A következő pillanatban a gép megrázkódott, én pedig a rossz lábam következtében megbotlottam. Az egyik beöltözött fickó jött és segített felállni.

- Jól van kisasszony?- kérdezte miután segített felállni.

- A megrándult lábam teljesen ellenem van mostanság- mosolyogtam, majd elengedtem a fiatalember kezét. Ekkor megszédültem, de szerencsére elkapott… Időben…

- Egy apró légörvény volt, de maga úgy látom nehezen áll rá a lábára.

- Igen, megrándult néhány napja, szóval most inkább leülök- mondtam, de az ember nem engedett tovább.

- Jöjjön, itt van a rendelő, a vészhelyzetek esetére, megnézi a lábát.

- Kérem, az orvosom is a gépen van- mondtam és nem akartam elmenni sehová.

- Jöjjön kisasszony- mondta, majd együtt indulva elbicegtünk a néhány folyosóval arrébbi rendelőhöz. Egy kedves orvos papírokat írt, amikor bementünk.

- Üdvözlöm- mondta, majd segített leülni.- El tudod mesélni mi történt pontosan?

- Talán csak a mosdó előtt várakoztam, és ez az idióta repülő meg elkezdett rázkódni, én meg elestem, de a lábam már amúgy sem százas, szóval ennyi- mondtam idegesen.- Talán ez a pontos megfogalmazás.

- Tudsz járni?- kérdezte a lábamat a kezével tapogatva.

- Hamarosan fogok tudni. De megköszönném, ha segítene visszamenni az ülésemhez.

- A jegye magánál van?- kérdezte. Hamar felfogtam, hogy a repülőjegyre gondol. Emlékeztem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem.

- Tessék-, mondtam, amikor a kezébe nyomtam a gyűrött jegyet.

- Ms.Ville- mondta.

- Ömm… ja-, mondtam, nem volt semmi kedvem elmagyarázni neki a történetet.

Miközben a jegyemet hajtogatta, vagy simította elolvastam a nevet az ingjére csíptetve: Dr. Amanda Harlow. Rossz sejtésem volt ezzel a névvel kapcsolatban, mivel az idegen a telefonban ezt a nevet említette. Idézem: „Jobbat érdemel, mint Amanda”

Talán ő lenne az? Az, az Amanda, aki miatt tökre ment a már így is rettenetes utazásom.

Ekkor valaki kopogott az ajtón. Amanda egy aprócska „nyitva” szót bökött ki, amikor kinyílott az ajtó és Adam lépett be. Amikor az orvosra nézett haragos lett az arca, és mellém állt.

- Mit keresel itt?- kérdezte Adam, ebből gondolva, hogy Amanda az, az Amanda.

- Te mit keresel itt? Ideiglenesen a gépen dolgozom, több jogom van itt lenni, mint neked. De azért beszélnünk kellene- mondta a lány, majd közelebb lépett Adamhez. Valójában Adam is jobban közeledett hozzám.

- Kopj le Amanda, én már továbbléptem- bökte ki Adam, majd erőteljesen megcsókolt.

- Szóval ő az újdonsült barátnőd?- érdeklődött. Legszívesebben rávágtam volna: „Nem tudom, hogy az újdonsült barátnője vagyok-e”

- Igen, és szeretném, ha eltűnnél innen- mondta Adam. Az „Igen” mintha vízhangzott volna. Amanda kiballagott nagyképű lépteivel, Adam pedig rám nézett.

- Komolyan nagyon sajnálom- mondta.

- Valójában

- Csak tudod, még mindig szeretem…- és a mondatom vége: teljesen beléd estem.

- Nem gond, barát a barátnak segít- mondtam, majd lábamat megerőltetve, megöleltem őt. A szimpla barátot…

Ezután segített visszakászálódni a helyemre. Szerencsére el volt foglalva a telefonjával, és úgy éreztem a táblagépet még nem vette elő, mióta a számom benne van.

- Adam, gyere, mutathatok valamit?- dugta fejét a két ülés közé Eliza. Ekkor Adam felállt, és az akkor épp mosdóra váró Tiff helyére ült át.

Mikor láttam, hogy egyáltalán nem figyel rám, lassan kihúztam a táblagép tokjának cipzárját, majd a telefonszámot kivettem belőle és visszahúztam.

Elolvastam még magamban rengetegszer mit írtam neki, de a számot lassan összegyűrtem és a földre ejtettem. Ez ellen volt az a szabály, hogy a repülőn nem szemetelünk, de a sírás ellazította az izmaimat és hát így történt.

Adam néhány perc múlva visszaült mellém, és amikor észbe kaptam, már a New York-i repülőteret pillantottam meg, az ablakon kinézve.

Sun: Úgy érzem versenybe sem szállhatok Adamért.

Remélem tetszett. Írj komit nyugodtan , ha tetszett, s ha nem. További jó blogolvasgatást. (Jövök mozi!) :)

By:Domi

Jeges kaland 8. fejezet

Sziasztok!

Szerintem megértitek, hogy én is menyire utálom ezeket a szombatokat. De hát a történetem halad. Csak mielőtt olvasnátok annyit szeretnék mondani, hogy az első, már befejezett blogom újraindul. Kukkants be és ha gondolod keresd vissza az összefoglalót az utóbbi 2 évadról; Vagy el olvashatod a részeket. Szóval ha tetszik a sztori akkor a legfrissebb bejegyzésnél pipálj, mert ha sok pipa jön össze akkor 3. évad! .:Kukkants be:. Most pedig jó olvasást. 

Számcsere 8. rész

A gép majdnem pontosan szállt fel, ami meglepő a New Yorki gépek eszméletlen késéseit mérve. Nyugodt volt a hangulat, bár Adam és én túl sokat néztünk egymásra abból az okból, hogy Tiffany és Eliza végigdumálták az utat. Szerencsére a jegyek úgy szóltak, hogy kettesével üljünk. Nahát így merült fel a kérdés egyből felszállva a gépre. Ott álltunk a vékony folyosón és azon tanakodtunk, hogy hogyan üljünk.

- Azt hiszem a nyugalom érdekében mi Tiffel ide ülünk- mondtam mosolyogva, és rámutattam a hátsó helyre.

- Rendben, akkor beülnél Eliza?- kérdezte Adam a testvérétől.

- Soha! Én Tiff mellett akarok ülni- mondta durcásan a kislány és Adam felé fordult.

- Haladjanak, kérem!- szólt meg Adam mögött egy öreg bácsi, mire Tiff lépett is és felemelte a kislányt.

- Akkor ideülsz mellém- mondta neki, majd leültek. Erre Adam leült és mutatta, hogy üljek mellé, de mielőtt leültem volna odahajoltam Tiff fejéhez, mintha leejtettem volna valamit.

- Melyik részét nem értetted a testbeszédemnek?- súgva, ezzel jelezve, hogy tudom, hogy direkt döntött úgy hogy engem inkább hagy Adam mellett.

Ezután leültem és elővettem egy darab papírt. Se egy telefon, se egy MP3, semmi nem volt nálam, az egyetlen megoldás, hogy eljátszom, hogy alszom, s közben azt kuksolom, Adam mit olvas az IPad-jén. Úgy éreztem már vagy 2 órája megyünk, és mivel már meguntam kuksolni azt, hogy Adam prezentációkat olvas a repülőgép mennyezetén található órára néztem. Ekkor döbbentem rá, hogy az eddig megtett utunk 20 perc volt.

Kinyitottam szememet, eljátszva, hogy felébredtem és a kezembe kezdtem turkálni. Találtam gyűrött papírzsepit, és egy mentolos cukorkát, amit azonnal be is kaptam. A papírját unalmamban tépkedni kezdtem, majd hátranéztem. Csak azt láttam, hogy Tiff és Eliza egy hasonló táblagépet nyomkodnak, mint Adam. Tiff észrevette, hogy a két ülés között leskelődöm, majd rám mosolygott

- Véged- súgtam, majd visszafordultam és előre néztem.

- Gondolom, nagyon unalmas lehet- mondta Adam felém nézve.

- Csak annyit mondhatok, hogy meghalok unalmamban- mondtam.

- Legalább a lábad nem fáj már.

- Inkább fájna, azzal el lehetnék foglalva. De így egy kész halál- mondtam, majd a nadrágzsebemben is matatni kezdtem. Egy papírdarabot találtam egy telefonszámmal. Még csak véletlenül sem jutott eszembe, hogy mielőtt elindultunk kinek a számát jegyeztem le. A nadrágot csak akkor vettem le, amikor lezuhanyoztam, és akkor is a rendelő egyik székére tettem. Adam nem vette észre a papírt, hanem felállt.

- Kimegyek a mosdóba- mondta, mire én lábamat arrébb húzva kiengedtem őt.

Akkor már teljesen biztos voltam abban, hogy valaki a számot a zsebembe csempészte, és mivel Adamen, Tiffen és Elizán kívül senki nem volta az épületbe… Csakis Adam lehetett. De vajon kié a szám? Adam telefonja az ülésen volt, gyorsan felvettem és a névjegyzékben az ’s’ betűnél kezdtem keresgélni. Azonnal ráakadtam a ’saját’ névvel ellátott számra. Meglepetésemre a szám megegyezett Adamével. De minek dugta a zsebembe a számát?

A telefont gyorsan visszatettem az ülésre és a másik zsebembe nyúltam. Egy nagyobb papír volt benne, szintén nem én tettem oda. A lap felén egy üzenet állt:

 ’ Úgy éreztem a leszállás után már nem lesz alkalmam ezt odaadni, szóval inkább becsempésztem a nadrágod zsebében. Hívj bármikor! Adam. ’

Megérintett a levele, mire az üres részt letéptem és Tiffék felé fordultam.

- Van egy tollad Eliza?- kérdeztem mire ő a táskájából egy aranyos tollat nyomott a kezembe. A toll márkás volt, Parker toll. Gyöngybetűkkel állt rajta, hogy Elizabeth, de ez engem annyira nem érdekelt.

A lapra ráírtam az én telefonszámomat, majd a telefonja alá akartam tenni. De mikor beugrott, hogy hogyan ismertem meg, gyorsan lehúztam a számot. Hiszen a telefonomat elhagytam a hegyekben! Ráírtam az öcsém számát, majd megfordítottam a lapot, és apró betűkkel írni kezdtem:

Ha te hívnál, mutatkozz be és mond azt, hogy sürgősen kell beszélned Sundayel,

És, hogy életbevágó.

A lapot Adam Táblagépének a táskájába csúsztattam, majd eltettem az ő számát és hátradőltem, mintha mi sem történt volna. Adam nem volt a láthatáron, de láttam, hogy egy ismerősével beszélget. Ekkor meglepődésemre megcsörrent a telefonja, vagyis inkább rezegni kezdett. Úgy tudtam ki kell kapcsolni a telefonokat. A telefon kijelzőén ez állt: ’ bejövő hívás: Joe ’. Gondolom valami barátja az, úgy terveztem felveszem és megmondom neki, hogy Adam nincs itt. Megnyomtam azt a bizonyos zöld gombot.

- Hé, öcsi, hogy gondoltad, hogy csak úgy itt hagysz mindent és kiruccansz a szőrnyikével New York-ba?

- Ömm… Adam most nem tud beszélni, de megmondom neki, hogy kerested őt- mondtam ijedt hangon.

- Á… Te lennél a legújabb barátnő. Remélem, te majd felvidítod az én haveromat- mondta viccesen a srác a vonal másik végéről.

- Én nem vagyok Adam barátnője- mondtam félénken.

- Kár, jobbat érdemel, mint Amanda!- mondta a srác, és kezdtem úgy érezni egész jól elbeszélgetünk.

- Kérem, kapcsolja ki a készüléket- szólalt meg mögöttem az egyik stewardess.

- Le kell tennem, épp a repülőgépen vagyunk- mondtam.

- Hé, még azt sem tudom, miért vetted fel a telefont, és, hogy ki vagy- kiáltotta a telefonba az idegen.

- Sunday vagyok- mondtam, majd kinyomtam a készüléket, és letettem az ülésre. Láttam, hogy Adam közeleg, úgyhogy teljesen normális arcot vágott. Úgy éreztem látta, hogy beszéltem valakivel. Miután leült rám nézett és feltette a kérdést.

- Valaki hívott, Sun?- kérdezte.

- Sajnálom, hogy felvettem, én tényleg nem akartam- mondtam megbánó arccal.- Joe volt az és csak érdekelte, hogy hol vagy most. Sajnálom…

- Nem baj, úgysem akarok vele beszélni- motyogta, majd kinézett az ablakon. Én a másik irányba néztem és közbe visszanyújtottam a tollat a két ülés között Elizának. 

Még annyit szeretnék mondani, hogy mindenkinek köszönöm aki komizik és aki komizni fog. Valami miatt nekem ez a motivációm az írásomhoz.

By:Domi

Jeges Kaland 7. fejezet

Sziasztok!

Először is nagyon szépen meg szeretném köszönni mindenkinek aki időt fordított és hozzászólt az előző fejezethez. Másodszor bocsánat, ha a friss kései, mivel kérdezte valaki, hogy mikor lesz és szerda, csütörtök környékét mondtam, de nem akartam eltérni a megszokottól így ma hoztam. Harmadszor pedig csak be akartam jelenteni, hogy új blogot kezdtem, immár a negyediket. Randiztam egy sztárral címmel rendelkezik  és szeretném ha megismernétek ezt az oldalamat is. Bátran szólj hozzá, mert ha nem lesz közkívánat a blogra, nem folytatom. Jó olvasást és kellemes hétvégét. 

Aljas gazember vagyok, nem kell megismételni még egyszer 7. rész

Néhány perc múlva Adam lépett be a konyhába. Könnyeimet már nem tudtam letörölni.

- Hé, Sun? Miért sírsz?- kérdezte majd mellém állt és megfogta a vállamat.

- Tudod, beszéltem anyuval- mi a fenét hazudjak?- És néhány perce a barátom visszahívott a te telefonodon és szakított velem.

- Sajnálom. Most egy cipőben járunk- mondta, majd barátilag magához ölelt és kisétált, vissza Tiff mellé.

- Az ajtóban megálltam, kíváncsi voltam Adam elmondja-e Tiff-nek, hogy mi történt.

- Mi történt?- tette fel Tiffany azonnal a kérdést Admanek.

- Szegény Sunnal szakított a barátja telefonon- mondta Adam majd lenézett.

- Komolyan?- színészkedett meglepettséget pocsékul Tiff, majd felém nézett. Ekkor kisétáltam hozzájuk.

- Felmegyek és lepihenek, ha nem gond- mondtam majd elindultam a lépcső felé.

- Menj csak- mondta Adam majd újabb kortyot ivott a kakaójából.

- Felmegyek, megvigasztalom Sundayt- mondta Tiff, még mindig pocsékul játszva a megérő szerepét. Ekkor a szobába mentem és gyorsan az ágyra ültem. Tiff nem sokkal utánam lépett be és leült mellém az ágyra.

- Aljas gazember- mondta minden további hozzászólás nélkül.

- Mit tehettem volna, Adam meglátta, hogy sírok. Amúgy meg ő az aljas. Esze ágába sem volt elárulni nekünk, hogy ő azért megy New Yorkba, hogy kibéküljön az ő tündéri ex- barátnőjével- mondtam idegesen, bár szerintem ezt jól lepleztem.

- Úgy vélem, hogy két nap ismeretség során nem tartozik neked magyarázattal- mondta Tiffany, és valami miatt úgy éreztem igaza van.

- Tetszik nekem, és szerettem volna jobban megismerni

- Kit szerettél volna jobban megismerni?- tette fel a kérdést Adam, amikor kopogás nélkül lépett be a szobánkba.

- Nem ismered a kopogást?- tette fel a kérdést Tiff.

- Csak gondoltam bekukkantok. Válaszolsz a kérdésemre Sun?

- Hát a barátomat, bocsánat az ex-barátomat. Nem rég jöttünk össze és szettem volna jobban megismerni.

- Te ismerted Tiff?- kérdezte Adam, mintha érdekelné, bár nem szívesem beszélek neki a kitalált pasimról.

- Gazember- súgta oldalra fordítva fejét, a fülembe Tiff.- Igen, nagyon helyes srác, az a tipikus szőkeherceg.

- Köszönöm- tátogtam el ezt a szót Tiffany felé.

- 4-kor megy egy másik gép New Yorkba, mehetünk azzal, és akkor hamarabb beszélhetsz majd a barátoddal. Hogy is hívják?

- John!

- Mark- mondtuk a két nevet teljesen egyszerre. Én előre a John név mellett döntöttem, erre Tiff meg bedobja a Mark nevet.

- John Mark Castle- mondtam.

- Köze van a népszerű tv-soraszathoz, a Castlehöz?- kérdezte Adam.

- Nem, nincs- vágtam rá, majd felálltam.- Felőlem már most indulhatunk a reptérre.

- Nem korai még egy kicsit?- kérdezte Tiff.

- Végül is csak annyi, hogy szólok Elizabethnek, hogy jöjjön és mehetünk is.

- Ki az az Elizabeth?- kérdezte Tiff.

- Hosszú történet- mondtam, majd Adamra mosolyogtam.

- Akkor ti addig pakoljátok össze a cuccaitokat- ekkor mind a ketten idegesen néztük Adamet.- Tudom, tudom, nincsenek cuccaitok- motyogta válaszként, majd lement.

- Nagy bajban vagy Sunday- mondta Tiffany mihelyst Adam bezárta az ajtót.

- Szerintem így rengeteg esélyem van nála, talán még egy csókot is lophatok majd.

- Mégis hogyan?- kérdezte.

- Az első felénk közeledő 17 évesnél megcsókolom, majd azt mondom az volt John.

- Nagyon aljas dolog, és ha kiderül, örökre megutál.

- Igaz… Bár már csak azért is meg fog utálni, mert nem létezik John Mark- mondtam és tényleg elgondolkoztam. Tudom, hogy óriási hülyeséget csináltam 10 perccel ezelőtt. De nézzük a jó oldalát, egy nappal hamarabb hazamegyek… és… Nem, nincsen több jó oldal. Csak ennyit tudok mondani.

- Akkor miért tetted?- kérdezett Tiff és bevallom nem tudtam válaszolni. Vagy legalább is nehezen.

- Ha én lennél az, az árva kislány, akit megtaláltak egy szerencsétlen esés után, ha én lennék, akit a világ leghelyesebb dokija ellátott és még csak egy randim sem volt vele, akkor én lennék a lúzer. De így az alábbiakra az egyetlen okom, hogy a nyaralás ideje alatt a barátom otthon várt rám- nehéz volt összeszedni ezeket a dolgokat, de sikerült, és mind igaz volt.

- Furcsa döntés, és talán csak egy dolog miatt nem lepődök meg… Túl jól ismerlek- mondta Tiff válaszként, majd megöleltük egymást és elindultunk a rendelő felé, a földszintre. Lassan le a csigalépcsőn.

Adam az asztala mellett állt és írogatott, gondolom a betegeit rendezte le.

- Mehetünk?- kérdezte, majd lassan felénk fordult.

- Igen. Liza?- kérdeztem, mivel feltűnt, hogy nincs itt.

- Itt vagyok- mondta egyből a kislány, aki aranyosan, de rengeteg rétegbe volt felöltözve.

- Milyenek az órák?- kérdeztem, a sí tanfolyamra célozva.

- Imádom. Bár párszor kiment a bokám, de örülök, hogy végre New York az úti cél és nem a hegy alja.

- Rendben. Induljatok ki, a taxi már vár- mondta Adam, majd elindultunk én Liza és Tiff a taxi felé.

Adam néhány perc múlva jött, és előre ült be. Majd 45 perc autóút után megpillantottuk a repteret. 

Igen, tudom, hogy ez a Ferihegy ˇ-ˇ

Remélem tetszett! Kaphatok pár komit? 

By:Domi

jeges kaland 6. fejezet

Sziasztok!

Kinek, milyen volt a sulis szombat? Nekem eszméletlen jó, és tudom ritka az olyan ember aki szombaton szeret iskolába menni. De ugyan már skacok, jövő héten (legalább is nekem) őszi szünet.  Egy jót pihenünk  Na de nem rontom tovább az iskolával a kedveteket, meghoztam a friss részt. Várok dicsérő és becsmérlő komikat is. Jó olvasgatást!

Rosszabb hinni mint megkérdezni (?) 6. rész

- Zavarok?- tette fel a kérdést Tiff, miután Adam közelebb ment hozzá én pedig letettem a kezem mielőtt a sértő viselkedésemet Adam észlelte volna.

- A probléma az, hogy Sun megbotlott és nem tudja mozgatni a lábát, de nemsokára jobban lesz, lehet csak a merevítő szorította el a lábát- Tiffany kerek szemekkel figyelt, de az igazat megvallva szerintem ez az egész hidegen hagyta.

- Ti pizzát esztek?- kérdezte majd az asztalhoz rohant- A világ legfinomabb kajája- mondta teli szájjal majd én is felültem.

- Szóval Tiffany, elfogadjátok a meghívásomat?- kérdezte Adam, majd leült Tiff mellé egy székre. Meglepődnék, de jó lenne, ha egy házban tölthetném az éjszakát Adammal, legalább tudnánk beszélni.

- Biztosan ezt akarod?- kérdezte Tiffany, majd belekezdett egy újabb szelet pizzába.

- Én nem itt fogok aludni- gondolhattam, volna…- Néhány házzal arrébb van, egy szálloda ott szállok meg. Itt az emeleten van egy szoba, szóval az úgyis üres lenne.

- Részemről oké- mondta Tiffany.

- És te Sun, mit gondolsz?- kérdezte Adam.

- Hát…- nagy levegőt vettem, amikor Tiffanyn megakadt a szemem- Te meg mit csinálsz Adam telefonjával?- kérdeztem.

- Kell még pizza, éhen halok.

- Nos?- tette fel újra a kérdést Adam.

- Ha nemet mondanák Tiffany, akkor is igent csinálna belőle.

Aznap este Tiffany még rendelt egy 44 centis pizzát, amit ha hiszitek, ha nem egy szelet híján benyomott. Természetesen ezután egész éjszaka nem aludt és két szerre hányta ki, és azt mondta soha többet nem eszik pizzát. Gondoltam majd szaván fogom. Adam levette a lábamról a merevítőt és 5 perc után jól lettem. Még gyorsan lezuhanyoztam és Adam 11 körül ment át a szállodájába és én pedig lefeküdtem. Bár a nyikorgó padló és Tiff is ellenemre volt az alvásban.

Reggel 7 kor lementem ’pizzát enni’. Valójában csak néhány morzsát találtam, szóval csináltam egy házi készítésű pizzát.

- Jó étvágyat!- jött le lassan a lépcsőn Tiffany.

- Neked meg jó reggelt.

- Pizzát eszel?- tette fel a kérdést idegesen majd a WC-be futott. Nagyon bolond, hogy annyit evett.

- Sziasztok!- állított be az ajtón nagykabátban Adam.

- Szia, megnézhetnéd Tiffanyt, egész éjjel rókázott- mondtam mosolyogva, majd elindultam a konyha felé.

- Szia, Adam, én jól vagyok!- állította Tiff amikor kilépett a WC-ről.

- Elég fehér az arcod, nem akarsz bevenni egy gyógyszert?- kérdezte Tifftől, majd letette a táskáját.

- Nem, azt is kihánynám- mosolyodott el.

- Rendben. Szeretnéd felhívni a szüleidet?- kérdezte Tifftől, amikor kiléptem a konyhából.

- Nem tudnak sokkal többet tenni, mint mi. Maximum idegeskednek, egy sort meg jól leszidnak, utána meg megkérnek, hogy küldj minket haza- mondta Tiff majd szédelegve leült egy fotelbe.

- De talán jobb lenne, ha tudnának rólatok.

- Úgy vélem hamarosan úgyis hazamegyünk. De tényleg nagyon köszönjük a segítséget- csatlakoztam a beszélgetésbe.

- És, hogyan mentek haza?- kérdezte Adam, hisz maga is tudta, hogy erre nehéz lesz válaszolnom.

- Nagyon jól tudod, hogy egyelőre sehogy, ez majd a jövőn múlik.

- Valójában én holnap New Yorkba utazok, akár velem is tarthatnátok- ajánlotta fel, majd mosolyogni kezdtem.

- Biztos vagy benne, hogy ennyi bizalmat akarsz belénk fektetni?- tettem fel a kérdést humorosan.

- Kétlem, hogy bármilyen rossz szándékotok lenne velem, szóval én megrendelek az interneten még két jegyet és holnap délután indulhatunk is.

- Viszont akkor én felhívnám a szüleimet- mondtam majd felálltam és mellé sétáltam. Adam a kezembe nyomta a mobilját, majd a konyhába mentem, mert valójában nem akartam, hogy Adam és Tiff hallják, mit beszélek,

- Igen?- szólt bele lágy hangján a telefonba anya.

- Szia, anyu, Sunday vagyok- jelentettem ki, majd a konyhapultnak dőltem.

- Sunday, mégis milyen telefonról hívsz? És mi a fenéért nem hívtatok fel, amikor leszálltatok Szlovákiában?

- Ez nagyon hosszú történet, csak annyi, hogy Tiff zsebében voltak az iratok a mobiljaink a pénzünk meg minden, ő meg ezt sikeresen elhagyta. Nekem meg kiment a bokám, de az orvos Adam

- Milyen istenverte orvos?- kérdezte idegesen anyu.

- Ő kötözte be a lábam, és holnap New Yorkba megy, szóval megelőlegezett nekünk két jegyet és holnap együtt hazamegyünk.

- Beszélhetnék az úrral?- kérdezte anya, kissé furcsa volt a megnevezés, szerintem Adamet ő olyan 50 évesnek szúrta be.

- Adam valójában még csak vagy 18 lehet, és semmi értelme beszélned vele. Csak azt érnéd el, hogy lejáratsz. Szóval holnap otthon leszünk. Szia-, mondtam, majd kinyomtam meg sem várva anya válaszát. Adam telefonja épp kiírta, hogy merül az akkumulátor én pedig megálltam a konyhaajtóban, ahonnan tökéletesen hallatszott Adam és Tiff beszélgetése.

- Mesélj magadról, és a barátnődről!- mondta Tiffany, de ezt még csak fél füllel hallottam.

- Nem rég szakítottunk, azért megyek New Yorkba, hogy kibéküljünk- válaszolta Adam, ezt már teljesen hallottam és egy világ omlott össze bennem. És igen, tisztába vagyok azzal, hogy köztem és Adam között nincs semmi, de mégis sírva futottam a konyhába.

Köszi, hogy benéztél. komikra számítok, sziasztok és további jó hétvégét!

by:Domi