Jeges Kaland - 33. rész

Cím nélküli... Azt hiszem erre nincsenek szavak.

 Órákig kutakodtunk a gardróbomban, míg végül megtaláltuk a tökéletes ruhát. Egy fekete koktélruha, és nem árt elmondanom, nem véletlenül fekete.

 4 körül Brad még zaklatott a pénzjutalmával, meg elmesélte, hogy apu üzleti útra, ment és, hogy ez az én nagy szerencsém, mert ő jobban kiakadt volna.

 Mondaynek elmondtam, hogy Tiffanyval találkozunk 5-kor és azt mondta otthon marad, addig elfoglalja magát.

 5 után egy kicsivel mentem a kávézóba, ahol Tiffany dolgozik. Ott ült a bárpultnál és újságot olvasgatott. Lehet meg sem kapta az üzenetemet.

- Szia – üdvözöltem megállva mögötte mire ő felnézett a lapok közül és megfordult a bárszéken.

- Üdv itthon - mondta gúnyosan.

- Figyelj, sajnálok mindent, tényleg. Amikor felhívtál kicsit tudom, hogy bunkó voltam, de Mondayt az egyik barátomat Amanda szúrta le, és hű rengeteget kellene mesélnem. De tényleg, kiderült, hogy Amanda egy őrült és holnap lesz a…

- Hé, ácsi! Tudod a flegma telefonbeszélgetésünk óta, engem ez mind nem érdekel. Ha ennyire „Hű” ez az egész szaladj Mondayhez vagy kihez és áradozz erről neki. Csak engem hagyj ki ebből- szólt a beszédembe és emelte fel a hangját.

- Nézd, sajnálom, hogy leléptem.

- Leléptél? Konkrétan Isztambulig mentél egy ügyvédért. Itthon hagytál engem, hogy vigyázzak egy 2 éves kislányra. Küldtél egy képet, ahogy egy sráccal csókolózol és azt mondtad nem te voltál. És mire visszajössz Adam már szabad, az ügyvéded sehol és egy Hétfő nevű lányról hablatyolsz nekem. Tudod, ez az egész már nem érdekel. Túl kusza- hadarta és lepattant a székről a kijárat felé tartva.

- Tiff!- szóltam utána.

- Viszlát Sunday, találkozunk hétfőn a suliban, ha sikerült vissza térned a való életbe- szólt vissza és kirontott az ajtón. Kevesebb, mint 10 percig beszéltünk és megkaptam a magamét. Hétfőn meg iskola. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy végem.

 Amikor hazamentem csináltam egy-egy szendvicset magunknak és elég korán lefeküdtem. Monday meg egyáltalán nem volt fáradt, és megkértem, hogy ne kérdezze meg mi történ Tiffanyval, mert nagyon hosszú.

 Reggel Brad keltett egy telefonhívással a másik szobából. Mondayel lementünk reggelizni, amikor anya már elment dolgozni. Megbeszéltük, hogy ő is velem jön az esküvőre.

 Délelőtt Monday elment szétnézni a közeli plázába, és fél 3-kor ért haza 4 (!) bevásárlószatyorral. Áradozott, hogy mennyi jó cuccot látott meg, hogy vele kellett volna mennem, de nekem még egy kicsit betett az időeltolódás.

 Fél 5 volt, amikor kész lettünk. Megcsináltuk a hajunkat, bár Monday fodrászhoz akart menni megmondtam, hogy fölösleges a nagy felhajtás, lehet, hogy olyan rosszul fogom magam érezni, amikor odamegyünk és látom az „ifjú párt”, hogy kedvem lesz hazamenekülni.

 5-re mentünk a Pláza Hotel-hez. Az emberek már bent ültek a teremben ahol a szertartás lesz. Micsoda nagy felhajtás! Mindenhol tört fehér virágok, rózsák és díszek. Egy kicsit még a bejárat előtt ácsorogtunk és láttam Elizabeth-et elugrándozni a folyosón. Úgy nézett ki, mint ha ő lenne a menyasszony, csak persze sokkal kisebb volt és jó kedve volt. Amikor elment mellettünk integetett nekünk, nem is tudja, micsoda pokol készül itt elszabadulni.

 A legnagyobb meglepetés az volt, amikor Tiffany befutott az egyik osztálytársunk Amber társaságában. Amberről csak annyit, hogy egy idióta. Tiffany soha sem szerette most meg elcipeli magával egy esküvőre. Amikor mellettünk mentek el direkt úgy tettek mintha nem látnának minket.

- Szóval ő Tiffany- jegyezte meg halkan Monday. – Azt hittem csinosabb- tette hozzá, és jól tudom, hogy csak vigasztalni akart.

 5 után 10 perccel kellett beülni a terembe. Az 5. sorba ültünk nagyjából a közepére, csak 2 szék volt a széléig, ahol egy fiatal pár ült.

 Adam már ott állt és a pappal beszélgetett. Szép, semmi megbánás, félelem, vagy nem akarom érzés nem látszott rajta. Még csak nem is izgult, kifejezetten vidám volt, ahogy ott állt.

 Aztán megszólalt a végzetes zene. Elizabeth ballagott be virágokat kiszórva kis kosarából és leült az első sorba.

 Ekkor Amanda tűnt fel a szőnyeg végén, és az apja (valószínűleg) kísérte. Azt hiszem szerencsém, hogy nem vett észre, lehet ki akadt volna.

 Amikor oda ért és megfogták egymás kezét úgy éreztem felrobbanok. Azonban amikor le kellett ülni Adammel összetalálkozott a tekintetünk. Egy darabig mintha megállt volna a világ és megbeszéltünk volna mindent. Hogy miért mentem el? Hogy mit csináltam ott? Hogy miért jöttem vissza? Hogy miért vagyok ott? Hogy mit érzek iránta?

 Aztán leültünk és Monday rám mosolygott, látta rajtam, hogy feszengek.

 A szertartás jól ment. Aztán jött a legfontosabb rész.

- Dr. Amanda Bynes, férjedül fogadod az itt jelenlévő Dr. Adam Dirtyt?- kérdezte a pap mire Amanda csak vigyorgott, de nagyon.

- Igen- mondta és a fehér fogai csak úgy csillogtak a vaku fényében, ahogy egy ember folyamatosan fotózott.

- Dr. Adam Dirty feleségedül fogadod az itt jelen lévő Dr. Amanda Dirtyt?- a szívem egyre gyorsabban vert. Azt hittem ott helyben elájulok. Aztán Adam valami miatt megkereste a tekintetemet. Először azt hittem, hogy búcsúnak szánja, jelezve, hogy sajnálja, de ennek a nőnek köszönheti a szabadságát. Aztán mivel ez volt vagy fél per a papa megismételte.

- Dr. Adam Dirty feleségedül fogadod az itt jelen lévő Dr. Amanda Bynest?- Amanda mosolya lentebb csúszott. Adam és Amanda eddig egymás kezét fogták és szemben álltak egymással, de Adam a következő pillanatban elengedte Amanda kezét és mélyen a szemébe nézett

- Nem- felelte.

Sziasztok!
Amikor ezt a részt írtam kicsit még nekem is furcsa érzés volt. ha a történet olvasója lennék és nem az írója valószínűleg nagyon felcsigázna a történet, mert a véleményem az, hogy igazán, de nagyon izgalmasra sikerült. Aki nem olvassa a történetet csak sajnálni tudom! 
Friss rész valószínűleg a pénteki nap folyamán.
Puszi: Domi~♥

Díj! (Már nem tudom hányadik, de inkább nem számolom.)

Köszönöm a díjat J.CS..:)

A feladat : 

Írj 10 dolgot magadról ;

Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre, ;

Tegyél fel 10 kérdést;

Küld tovább 10 blognak a díjat;

10 dolog rólam:

Igazándiból van egy menüpont amiben több mint 10 dolgot tudhattok meg rólam, nem írom ki ide megint azokat. Katt a Rólam neked menüpontra!!!

J.CS kérdései: 

1. Szavaztál már Az Álompasi Párbajon? 

Őszintén? Azt sem tudom mi az. *-*

2. Legutolsó könyv amit olvastál?

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi - Egyedül

3. A történetben amit írsz ki a kedvenc karaktered?

Monday.

4. Miért?

Mert a valóságban a karaktere a példaképem.

5. Kapsz elég biztatást, kritikát a blogodhoz, hogy ösztönözzön?

Nem. :(

6. Mi a legnagyobb vágyad az életben amit mindenképpen elszeretnél érni?

Kék pipa a Twitteren. :)

7. Szereted a musical darabokat?

Színházról beszélünk? Életemben vagy 3-szor voltam színházban.

 De High School Musical-t megnéztem. :D

8. Untatlak mi? :)

Nem, egész jók a kérdéseid. 

9. Ha olvasod a blogom, ki a kedvenced?

Nem olvasom.

10. Ha nem olvasod.. Miért nem olvasod??! :))

Háát... Amikor megkaptam a díjat és írtál nekem akkor hallottam először a blogodról. 

Tudom, hogy ez nagyon sablon lesz, de nagyon imádok díjat kapni viszont míg kikeresek 10 (!!!) olyan embert aki még nem kapta meg az nagyon nehéz.

 Így megragadva a lehetőséget NEKED küldöm, kedves olvasóm! :)

Díj ismét!

Köszönet érte Reka H.-nak!

Szabályok:

1., Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2., Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre!

3., Tegyél fel 5 kérdést!

4., Küldd tovább 5 embernek!

Reka kérdései: 

1., Ki a kedvenc szereplőd a saját történetedből?

Monday, mert a karaktere a valóságban a példaképem. 

2., Ki illetve mi ösztönzött arra, hogy írásba fogj?

Hobbi az egész. Amúgy is szeretek írni, de néha csak unalmamban csinálom. Meg néha jó megosztani az emberekkel a gondolatmenetemet.

3., Mi a kedvenc állatod?

Konkrétan nincs kedvencem, nem vagyok nagy állat őrült. Halaim vannak azokat szeretem.

4., Melyik a kedvenc számod (zene)?

Most épp: 

The Killers - Somebody Told Me http://www.youtube.com/watch?v=Y5fBdpreJiU

One Direction - Best Song Ever - http://www.youtube.com/watch?v=ZjGhWkmclWA

Icon Pop - I Love It - http://www.youtube.com/watch?v=UxxajLWwzqY

5., Melyik a kedvenc tantárgyad, vagy ha már nem jársz iskolába, melyik volt?

Hittan! :) Tudom, hogy hülyén hangzik, nem azért mert a témáért rajongok, csak nagyon jó a hittantanárunk. Például gipszet öntünk vele a saját teraszomon, moziba megyek vele szeptemberben és One Direction koncertere visz. :) ♥♥

Az én kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc zenéd? 

2. Hogyan becéznek?

3. Kedvenc filmed?

4. Mennyire nevezed magad jó írónak? 

5. Kedvenc ruhaboltod? Követed a divatot? 

Tudom, hogy ez nagyon sablon lesz, de nagyon imádok díjat kapni viszont míg kikeresek 5 olyan embert aki még nem kapta meg az nagyon nehéz. Így megragadva a lehetőséget NEKED küldöm, kedves olvasó! :)

Díj!

Köszönet a díjért Meli Moon-nak!

Szabályok

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2. Tedd ki a képet, majd válaszolj a kérdésekre!

3. Tegyél fel 5 kérdést!

4. Küldd tovább 5 embernek!

Meli Moon kérdései: 

1. Mióta írsz?

Júliis 25-én volt egy éve, hogy megnyitottam az első blogom. Ezt a blogot majdnem egy éve írom. 

2. Melyik a kedvenc könyved? Miért?

Szent Johanna Gimi - Egyedül 

3. Van testvéred? 

Egy nővérem.

4. Kedvenc együtteseid?

The Killers, One Direction

5. Van legjobb barátod? Ha igen, miért tartod annak?

Nincs.

Az én kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc zenéd? 

2. Hogyan becéznek?

3. Kedvenc filmed?

4. Mennyire nevezed magad jó írónak? 

5. Kedvenc ruhaboltod? Követed a divatot? 

Akiknek én küldöm:

1. Dasie

2. Réka H.

3. Lya

4. Monya

5. Nia & Mona

Jeges Kaland - 32. fejezet

Testvérek...

Monday a kézitáskájába vágta a meghívót majd megrázta a fejét, ami mindössze csak annyit jelentett, hogy menjünk be.

 A ház semmit sem változott. Az előszobában ugyanazok a cipők, ugyanazok a kabátok. Kiléptem az előszobából a folyosóra, hogy behúzhassuk a bőröndjeinket. (Mondaynek kettő, mert legalább egy évre elegendő cuccot hozott.)

- Hahó. Van itthon valaki- szóltam be a nappaliba, ahol szintén senki sem volt.

- Sunday?- lépett ki a dolgozó szoba felől anya. Egyáltalán nem úgy nézett rám, mint ahogy azt elképzeltem. Nem ölelt meg és mondta, hogy örül, hogy hazajöttem. Még csak közelebb sem lépett.

- Hello- lépett mellém heves mozdulattal Monday és a kezével üdvözölte anyát, aki még mindig egyhelyben állt.

- Szia. Sunday barátja vagy?

- Monday Miller- lépett Monday anyámhoz majd kezet fogtak. Monday végig vigyorgott, de anyám alig mozdult. A kézfogás után elém lépett és egyenesen a szemembe nézett.

- Tudod te, hogy milyen érzés, amikor hazaérek a munkából, és itthon a lányom helyett egy levél vár. Aztán felhívom, és egyszerűen semmibe veszi a szavamat, mert a világ másik végén van. Aztán a testvérének küld egy levelet, vagy bármi mást, de a saját szüleit elfelejti. Jeleket adtál magadról, hogy nincs bajod, de az érzés, amikor köszönés nélkül továbbállsz, az leírhatatlan- mondta anya, majd láttam, hogy szemei könnybe lábadnak és felfutott az emeletre.

- Nézd a jó oldalát. Nem kiabált- mondta Monday, majd meghúzta a száját.

- Gyere, megmutatom a szobám- ezután felmentünk a szobámba, ahol Monday kipakolta a bőröndjét, azzal az ürüggyel, hogy nem akarja, hogy a ruhái nagyon összegyűrődjenek. Majd előkapta a laptopját, amit feltett tölteni, mert egész úton azt nyomkodta így halálosan lemerült. Ezután pedig leült az ágyamra és valami magazint lapozgatott. Azt mondta, csak azért mert olyan üzlet tutira van New Yorkban. Mivel ő totálisan el tudta foglalni magát a mosdóba mentem és ott írtam SMS-t.

„Beszélnünk kell. 5-kor a kávézóban ahol dolgozol.”- a címzett pedig Tiffany.

- Lehet egy kérdésem, és válaszolj őszintén?- kérdezte Monday amikor visszamentem a szobámba és leültem mellé az ágyamra.

- Hallgatlak.

- Szeretnél elmenni?- kérdezte és elém tolta a meghívót Amanda és Adam esküvőjére.

- Nem nézne ki valami jól, ha odaállítnák. Végül is már tudod, mivel kérdezted, szerelmes vagyok Adambe. Azért meg semmi kedvem nincsen kicsípni magam, hogy végighallgassam az elcsépelt esküjüket és, hogy menyire szeretik egymást.

Ekkor pedig kopogás nélkül nyílott az ajtóm.

- Itt van!- Brad volt az. Semmi jó újra itthon látni téged vagy hiányoztál tesó, egy fehér borítékot dobott le elém a meghívó mellé.

Amikor kibontottam a boríték az a kép volt benne, amit Amanda csinált rólam és Harryről, miközben csókolózunk.

- Ezt most miért adod ide? Azt mondtad kidobtad!- kérdeztem kihajítva kezemből a papírt.

- Tudod a telefonbeszélgetésünk karácsony tájékán. Azt mondtad figyeljem a családot. És Tiffany akkor még sok időt töltött így, szóval egyik este átkutattam a cuccait és ezt találtam az egyik könyvében. Gondoltam érdekel a kép. Így megtartottam.

- Egy szóval sem mondtam, hogy kutasd át a cuccaikat!- tiltakoztam.

- Én beszélek! Szóval megtettem. És én nem tudnék akkora fájdalmat okozni az egyetlen testvéremnek, hogy megtartok egy ekkora súlyú levelet. Végül is a szerelmed esküvői meghívója hever az ágyadon. Tudom, hogy el akarsz, és el fogsz, menni. De nincs sok esélyed, mert rajtam kívül Tiffany és Adam is megkapta a levelet- adta elő nulla színészi tehetséggel.

- Ez nem újdonság. Beszéltem aznap este Tiffanyval is, és ő már az orrom alá dörgölte, hogy Adam is megkapta a képet.

- 300 dollár.

- Mi van vele?- néztem rá értetlenül.

- Jössz nekem 300 dollárral- tette ki Brad a kezét.

- Honnan a fenéből szerezzek neked 300 dollárt?- néztem rá idegesen.

- Kérj az új Adamedtől- jelentette ki, majd visszadobta a Harrys képet az ágyamra.

Szép egy testvérem van, tudom.

- Ez rossz- szólt ki az újságok felől Monday, aki végig követte az eseményeket.

- Ő testvérem, nem valami zsaru, akinek magyarázattal vagy bármi mással tartozok- mondtam, majd bezártam az ajtót rendesen és a szekrényem elé sétáltam. Kell egy ruha, holnap esküvőre megyek. 

Jeges Kaland - 31. fejezet

9 DAYS LATER

9 nappal később

Miután mindenre fény derült kicsit megérintett a dolog. Monday napokig győzködött, hogy hagyjuk ki az egészből a rendőrséget, akik még mindig nyomoznak, és az utolsó személy, akit gyanúba akarnak keverni az Amanda.

 Végül amúgy sikerült meggyőznie. Rájöttem, hogy Amanda egy kész őrült. És képes lenne ránk gyújtani egy házat, vagy engem is leszúrni, ha a rendőrséget is beavatjuk.

 Na persze ott volt az a „probléma”, hogy Amanda és Adam jegyben járnak. Szóval miután megtudtam egy kicsit elzárkóztam minden elől. Az utóbbi napokat Monday házában töltöttem és egy pár zsepit biztos elhasználtam sírás közben.

 A karácsonyi hajtást nem érzetem különösebben. Mr. Miller meg akart hívni a családi karácsonyi vacsorájukra, ami sajnos Monday nélkül folyt, de nemet mondtam. Így is nagyon kínos volt, hogy visszamondtam a szolgálatait. Már nincs szükség arra, hogy kihozza Adamet a börtönből, mert már kint van.

 Monday amúgy egy csomó ajándékot kapott oda be a korházba. Az egész szoba dobozokkal és ajándéktáskákkal volt tele Karácsony napján. Az összes nagyszülő, rokon és ismerős bejött és letette oda neki az ajándékait. Utána este én ottmaradtam vele, és mivel ő nem állhatott fel egyelőre az összes ajándékát én bontottam ki.

 Az egyik zacskót azonnal mondta, hogy hazavihetem, mert tudja, hogy az, az apai nagyszüleinek az ajándéka, és mindig valami rémes dolgot kap. Amúgy egy zenélő hó gömb volt benne, egy nagyon csinos blúz és valami eszméletlen drága öv. Különben ezektől a nagyszülőktől még kapott egy nadrágot, egy dedikált Bruno Mars lemezt és MP3 lejátszót., amit megtartott.

 A hó gömbön, a blúzon és az övön kívül még adott nekem egy karkötőt nyaklánccal, amit az egyik unokatestvérétől kapott, egy hajráfot, ami amúgy tényleg tök béna volt és Nikita barátja hozta neki, ékszeres dobozt benne egy boka lánccal, az apja testvérének jóvoltából. Azt mondta azt azért adja nekem, mert nem tetszik neki a színe.

 Szóval én nagyon élveztem, de nagyjából hajnali 1 körül lehetett, amikor legalább 100 ajándék kibontása után egy utolsó doboz volt még hátra. Lassan kibontottam és megrémültem. Egy bicska volt benne. Szó szerint, egy zsebbicska és egy üzenet: „Jobb, ha vigyázol magadra, édes!”

 Természetesen Amanda volt az. Monday majdnem, hogy kiabálva mondta, hogy vigyem el. Amúgy nem dobtam ki, hanem elrejtettem a bőröndömbe.

 Másnap lelkiismeret furdalásom volt, hogy tőle rengetek holmit kaptam én meg konkrétan semmit nem adtam neki karácsonyra. Így egy táskát vettem neki, elvileg valami új kollekcióból van. Lehet, már van neki hasonló, de a szándék volt a lényeg.

 Este kaptam egy SMS-t anyáéktól: „Boldog karácsonyt, Sunday.” Ezután úgy éreztem muszáj felhívnom őket, de végül arra jutottam, hogy nemsokára hazamegyek és akkor majd személyesen mesélek el nekik mindent. Ami igazándiból zavart az, az, hogy Tiffany nem küldött üzenetet.

 Miután Monday végre felállhatott az ágyból azonnal kiadta nekem a feladatot, hogy hozzak neki valami rendes ruhát, mert nem bír egész nap pizsamába mászkálni, ami amúgy rá vall, hogy egész nap össze visszajárkált a kórházban.

 Miután kiderült, hogy másnap kiengedik, de csak akkor, ha visszajön majd kontrollra nagyon megörült. Annak ellenére, hogy már nem dolgozik nekem az apja, és nincs dolgunk különösebben New Yorkban azt mondta, hogy muszáj szétnézni a New Yorki divatüzletekben, mert vásárlás elvonás tünetei vannak nála. Már december 29-e volt, szóval megbeszéltük, hogy majd 1-jén megyünk csak

 Az szilvesztert eredetileg Nikitával ünnepeltük volna egy barátja buliján, de Monday még nem volt annyira fényesen, hogy bulizni tudjon szóval végül otthon maradtunk és mindenféle idióta filmet néztünk. Majd koccintottunk az újévre. 

 2 óra körül lefeküdtünk aludni, amikor hirtelen mindkettőnknek megcsörrent a telefonja. Ugyanazt az SMS-t kaptuk: „Új és új esélyek, viszont csak nekem új élet. Jó éjszakát hercegnők.” És mindketten tudtuk, ez Amanda volt és még mindig nem szállt le rólunk.

- De most komolyan, az a fiú kikészített, rettenetes zenét hallgatott egész úton- nyavalygott Monday miközben épp kifelé mentünk a reptérről. Épp január 2-a volt, délután fél négy.

- Én nem hallottam.

- Mert végig aludtál. Amúgy nem tudsz valami jó hotelt a közelben?- kérdezte a telefonját állítgatva.

- Ne butáskodj. Majd nálunk fogsz aludni.

- Biztos? Nem gondolod, hogy a szüleid így is eléggé ki lesznek akadva, azért mert 2 hétre leléptél?- kérdezte eltéve telefonját.

- Akkor is hozzánk jössz. Amúgy ha veszekedni fognak, akkor rám fognak, és semmi képen sem rád.

 Végül taxiba ültünk. A házunk semmit nem változott. Kiszálltunk a kocsiból, kivettük a bőröndünket, majd épp be akartam lépni, amikor észrevettem egy borítékot, ahogy a postaládából lógott ki.

 Lassan felbontottam és a könnyeimet csalogatta elő csak az első sorokat elolvasva:

„Dr. Amanda Bynes és Dr. Adam Dirty

Holnap 5 óra.”

Monday is odahajolt és kikapta a kezemből, hogy ő is elolvashassa.

- Úgy tűnik a két doki egymásra talált- mondta, majd szemével intette, hogy menjünk be. 

Sziasztok!

Tudom, hogy ígértem a nyáron a 3 naponta érkező frisset, de nem jött össze. Nem igazán volt időm írni. 

A legtöbb író azt mondja, hogy Nyáron majd gyakrabban jelentkezik, mert több ideje lesz írni, na nálam pont az ellenkezője. Még annyi időm sincs mint év közben. 

A hét folyamán nem leszek netközelbenés, vagyis lehetséges, hogy holnap délután kikerül a következő rész.

Köszönöm mindenkinek aki olvassa. xx

Domi

Jeges Kaland - 30. fejezet

☼Mindenre fény derül☼

- Hé! Add vissza a telefonom- szólt utánam. Megpróbált volna utána nyúlni, de nem sikerült, túl erőtlen volt hozzá. 
- Amanda Bynes szúrt le?- kérdeztem kerek szemekkel, majd lezártam a telefont és visszatettem a kis asztalkára.
- Ismered?- kérdezte, én ezt igennek vettem. 
- Adam volt barátnője. Volt egy kis közös történetünk. De, most te jössz. Mesélj el mindent. 
- Biztos mindent tudni akarsz?- kérdezte feszülten. 
- Igen- mondtam határozottan, de a gombóc ott volt a torkomban. 
- Minden úgy kezdődött, hogy nem találtalak...
"- Nem látta Sunday-t?- kérdeztem a pincért aki csak hülyének nézett és tovább ment. Kimentem a fő ajtón, ami az előcsarnokban vezetett a lépcső tetejére. 
Közelebb léptem a korláthoz a vörös szőnyegen és megtámaszkodtam. Kicsit szédültem, azért kerestelek. 
Ekkor egy szőke lány bukkant fel nem messze tőlem. 
- Keresel valakit- mondta, de nem kérdésnek szánta hanem kijelentésnek. 
- Sunday-t, nem láttad valahol?- kérdeztem, mire a lány kicsit közelebb sétált. 
- Ó, ő jól szórakozik. Szegény buta Sudnay, azt hitte, hogy az ő Isztambulban felkeresett ügyvéde előrébb jut mint az én New Yorki barátom. Adam már rég nem ül rácsok mögött. Én kihoztam onnan, és lássanak csodát- emelte fel a kezét amin egy távolról is méregdrága gyűrű csillogott a lámpafénybe- rájött, hogy engem szeret- a lány mintha mindent tudna. 
- Ki vagy te, hogy mások dolgába ütöd bele az orrodat?- kérdeztem  immár 1 méter távolságra a szőke lánytól. 
- Ó, hogy én ki vagyok? Amanda Bynes, vagyis akarom mondani hamarosan Amanda Dirty. 
- Adam sunday-t szereti, Sunday meg Admaet. Szóval bármi is történt kettőtök között amint Sunday visszamegy New Yorkba Adam rájön, hogy őt szereti- kiabáltam a lányra. 
- De mégis honnan tudná meg ezt az egészet Sunday? Nem lesz oka hazamenni, és ha mégis akad én gondoskodom róla, hogy valami itt tartsa. 
- Megnyugtatlak, hogy elmondom neki, hogy rögvest menjen haza- mondtam, majd sarkon akartam fordulni, de a lány elkapta a kezemet.
A háta mögül előhúzott egy kést, majd az oldalamba szúrta.
Egyszerűen lebénultam. A térdeimre zuhantam a fájdalomtól. A késhez tettem a kezemet, és a kezem megtelt vérrel. Erőt véve magamon kirántottam a kést az oldalamból és letettem a földre, majd könnyes szemekkel csak a földet bámultam és szorítottam az oldalam. Amanda felkapta  a kést. 
- Sunday-nak nincs oka velem vagy Adammel foglalkozni- mondta majd felnevetett és egyszerűen egy kézzel meglökött.  Erre én elvesztettem egyensúlyomat s lezuhantam a lépcsőn. Amikor éreztem, hogy annál nincs lejjebb, már elsötétült minden. Az utolsó amire emlékszem, hogy Amanda elsétált."- Monday a végén már zokogott és a könnyei után kapkodott. 
- Ez hihetetlen. El sem bírom hinni, hogy miattam fekszel itt- zokogtam. 
- Dehogy, nem miattad- nyugtatott a könnyei mögül. 
- Miatta szúrt le Amanda. Épp értem álltál ki amikor megtámadtak. Én annyira sajnálom Monday- nyöszörögtem, majd megfogtam a kezét. 

Sziasztok! 

Nincs különösebb hozzáfűzni valóm. 

A következő rész : Kedd

Domi ☺☻☺☻

Jeges Kaland - 29. fejezet

Tudtam! 

Otthon most 8 óra körül van.

- Halló.

- Talán nincs meg az egyetlen nővéred telefonszám, és nem láttad a kijelzőt?

- Sunday?

- Óriási nagy szükségem van helyzetjelentésre. Meg, hogy milyen istenverte levelet kaptál- hadartam el.

- Oké. Először is anyuék totál ki vannak akadva. Megpróbálták elérni Adamet, aztán meg kiderült, hogy ő a dutyiban van. Szóval itt van ez a kis csajszi, és rá meg itt vigyáz Tiffany. Amúgy egy nagyon érdekes levelet kaptam. Csak egy üres boríték volt, se cím se név, amiben egy fotó volt, és azon te csókolózol valami sráccal. Szóval kedves üdvözlet, bár Tiffany jobban kiakadt- mesélte lazán.

- Megvan a fotó?- kérdeztem.

- Nem, kidobtam, de lehet Tiff idegességében kihalászta a kukámból. Ja, amúgy ha nem jössz, visz, akkor átfestem a faladat és a te szobádba költözök.

- Dehogy, visszamegyek, mire a suli elkezdődik.  De ígérd meg, hogy ha bármit megtudsz, felhívsz.

- Ígérem, de vacsi van, szólva megyek. Csá.

- Várj, Brad még valami. Az, hogy hívtalak titok oké? Ne mond el anyuéknak, se Tiff-nek.

- De ha hazajössz, megveszed nekem az új PS játékot!

- Bármit, csak hívsz. Szia-, köszöntem el, majd Brad immár köszönés nélkül rakta le a telefont.

Legszívesebben visszamentem volna a korházba, és újra megkérdeztem volna Monday-től, hogy ki szúrta le, de nem tehettem

Ezután lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Akkor körülbelül már 3 óra lehetett.  

Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban és a plafont bámultam. Reggel fél 8 volt, amikor arra keltem, hogy csörög a telefonom.

- Haló?- vettem fel lassan, ismeretlen szám volt.

- Szia Sunday, Nikita vagyok. Majd mentsd el a számomat. Csak akartam kérdezni, hogy mikro fogsz bejönni Monday-hez?- motyogta, lehetett hallani a hangján, hogy nem aludt egész éjjel.

- Szerintem 8 óra körül.

- Szóljak Harrynek, hogy menjen érted?

- Nem, inkább taxizom, vagy beszélek Emettel. De azért köszi-, hadartam.

- Emett a barátod? Én jól ismerem, az apja az igazgató, de nem tudtam, hogy van barátnője.

- Hát, hivatalosan még nincs is- mosolyodtam el.

- A korházban találkozunk- mondta Nikita.

- Szia - köszöntem el. Elmentettem a számát, majd kimásztam az ágyból.

Gyorsan felkötöttem a hajam, majd felvettem egy egyszerű pink felsőt és egy farmert. Rákaptam egy kék kiskabátot, mert megromlott az idő, és reggelizés nélkül indultam a korházban.

Tényleg úgy gondoltam, hogy Emett biztos segít, de inkább nem akartam mégsem ilyenekkel nyaggatni, így hívtam egy taxit a portánál, ahol le is adtam a kulcsot.

- Mi történt Miss Miller-el?- kérdezte a portás lány.

Elmeséltem neki címszavakban a történtetek, na, nem mindent, csak ami rá tartozik. Majd kimentem a taxihoz.

Elég hamar odaértünk a korházhoz. Kifizettem a taxit, majd felmentem oda ahol tegnap voltunk.

Tonny ült egyedül egy széken, de elég lazán. A lábát a másik székre tette fel és zenét hallgatott, fülhallgatóval. Maikor meglátott engem kivette a füléből.

- Szia-, köszönt, látszott rajta, hogy nem igazán számított rám.

- Monday már fent van?- kérdeztem.

- Nem tudom, én csak azért jöttem, mert Nikita nem hagyott békén. Amúgy apuék voltak bent, csak el kellett menniük, venni valami kaját neki, mert Miss Finnyás nem eszi meg az itteni kaját.

- Akkor bemehetek?- kérdeztem újra.

- Menj- intett a kezével az ajtó felé, majd visszatette a fülhallgatót a fülébe.

Lassan kinyitottam az ajtót. Monday egyedül volt. Az ágyán feküdt és valami magazint olvasott. Amikor bementem összecsukta és letette maga mellé.

- Jó reggel- köszönt rám és magára erőltetett egy kis mosolyt.

- Szia, jobban vagy már?- kérdeztem, majd letettem a t6áskámat az egyik székre, a másikra meg leültem, közvetlen az ágy mellett.

- Úgy nézek ki?- kérdezte, jogosan. A szeme sápadt volt, az arcán látszott, hogy ő sem aludt sokat.

- Bocsi- mosolyodtam el, erre ő is egy kicsit vidámabb lett.

- Hogy aludtál?- kérdezte terelve a témát.

- Az lényegtelen, tegnap nem fejezted be, ki szúrt le, Monday?- kérdeztem.

- Nem mondhatom el- mondta teljes komolysággal.

- Mi az, hogy nem mondhatod el?

- Megfenyegettek Sunday, az a nő egy elmebeteg- mondta idegesen.

- Milyen nő? Várjunk csak, szóval nő. Ki az?- kérdeztem erőltetett hangsúllyal.

- Senki - mondta, majd elnézett. Láttam, hogy a telefonja is ott van a kis asztalon. Felkaptam szó nélkül és az SMS-eket nyitottam meg.

- Hé! Te meg mit művelsz?- kérdezte felháborodva.

Ahogy gondoltam. Ez volt az utolsó beérkező SMS:

            „Ha fontos neked, hogy a Miller család épségben maradjon, jobban teszed, ha tartod a szádat szépségem. A kés.”

És egyértelművé vált. Amanda tette, és ezzel Monday tisztában van.

Sziasztok!

Remélem tetszett. 

Kövi rész: Szombat.  :)

DomYYY

jeges Kaland - 28. fejezet

A... Kicsoda? 

A csók után visszamentünk a műtő elé, ahol Nikita és Mr. Miller még mindig csak várakoztak, de már Tonny is ott volt.
- Van valami hír?- kérdeztem.
- Még mindig semmi- nézett egy pillanatra fel Nikita, majd újra a földet bámulta. Ő is elegánsan nézett ki, egy türkiz koktélruha volt rajta, amiben amúgy felkonferálta a műsort.
- Mr. Miller, nagyon zavarná, ha nem mennék haza, szeretnék beszélni én is Mondayel- motyogtam.
- Maradj nyugodtan, de gondolom, haza szeretnél menni, átöltözni- nézett végig a ruhámon.
- Nem látom szükségesnek, nem tudnák nyugodtan átkocsikázni az egész városon, úgy, hogy még nem beszéltem Mondayel. Inkább itt maradok.
- És én itt maradok veled. Már, ha nem zavar- nézett rám Emett.
- Sőt, örülök neki- mosolyogtam rá, majd leültünk egy-egy székre. Úgy éreztem mintha már régóta ismerném őt. Ahogy ott ültünk ő végig fogta a kezemet, és nekem ez sokat jelentett. Igazándiból rettegtem attól, hogy ő csak Amanda testvére, azé, aki kísérteties SMS-ekkel bombázott engem.
- Magához tért. Hárman bemehetnek hozzá- lépett ki a kórteremből egy nővér. Mr. Miller, Nikita és én akartunk bemenni.
Amikor beléptünk Monday ott feküdt, teljesen legyengülve.
- Kicsim, hogy érzed magad?- rohant oda Mr. Miller az ágyához és fogta meg a kezét. Nikita meg én csak lassan sétáltunk oda.
- Nem tudom, nem emlékszem sok mindenre. Apa, megtennétek, hogy magamra hagytok Sundayel?- motyogta Monday.
- Sundayel?
- Ha nem baj- mondta újra, az apja ezt annyira nem akarta.
- Persze - mondta Mr. Miller, majd Nikita és ő kisétáltak.
- Miért akartál egyedül maradni velem?- ültem le az ágya mellett lévő székre, miután a többiek kimentek.
- Most itt fekszem, és nem bírok mozogni. Nem emlékszem sok mindenre, de mi történt?- kérdezte, bár szentül meg voltam győződve, hogy nem ezért akart kettesben maradni velem.
- Csak annyit tudok, hogy valaki leszúrt, majd leestél a lépcsőn- mondtam.
- És az a kérdés, hogy ki szúrt le.
- Emlékszel bármire is?- kérdeztem, közelebb hajolva.
- Igazándiból, emlékképek az esésről. De az igazat megvallva a szúrásra emlékszem- motyogta, lassan felülve az ágyon, de oldalához kapott, amin egy nagy kötés volt.
- És ki támadt meg?- hajoltam közelebb kissé felemelve a hangom.
- A- csuklott el a hangja, mert nyitódott az ajtó. Emett volt az a folyamatosan csörgő telefonommal.
- Valaki nagyon el akar érni- mosolygott rám.
- Egy pillanat Monday- biccentetem, majd kirohantam a telefonomért.
A kijelzőn Tiffany száma villogott.
- Te meghibbantál? – hangozz Tiff hangja a telefonból köszönés nélkül.
- Neked is boldog karácsonyt Tiffany- köszöntem szememet forgatva, és sétálva kicsit távolabb a folyosón.
- Elmész a világ végére, és csak egy képet küldesz?- kiabált a vonalba.
- Milyen képet?- mondtam értetlenül.
- Tudod, most játszod a hülyét Sunday, de nem olyan vicces. Már komolyan azt hittem, hogy gondolsz rám és küldesz egy képeslapot, de nem. Én, Brad és Adam a börtönben kaptunk egy-egy borítékot. Mindegyikbe egy fotó volt, ahogy valami sofőrrel smárolsz egy kávézóban. Tudod, engem már baromira nem érdekel, kivel kavarsz Isztambulban, de ha van mentséged, akkor nagyon, de nagyon érdekelne- magyarázott durván.
- Épp a korházban vagyok, Monday-t leszúrták.
- Monday? Az meg ki?- értetlenkedett.
- Most nincs időm beszámolót tartani, de a lényeg, hogy amint tudok, hazamegyek- mondtam halkan, nem akartam, hogy az egész Miller család hallja a beszélgetést.
- Azt csinálsz, amit akarsz- majd három halk sípolás és a vonal megszakadt.
Eltettem megfogtam a mobilom a kezembe és vissza akartam menni a szobába, de Nikita utánam szólt.
- Apa nagyon izgult és bementek, mert megjött Anya is, szóval most inkább hagyd őket, szerintem- motyogta halkan.
Emett ott ült Nikita mellett és az óráját nézte.
- Már fél kettő. Hazaviszlek- mondta, majd felállt.
- Menjetek, fel kellene menni Modnay lakására, kérd el a portástól a kulcsot, ott is maradhatsz- mondta Nikita, de nem állt fel.
- Köszi. Reggel bejövök, sziasztok-, köszöntem el, majd kisétáltunk a parkolóba. Emett elvitte Monday házáig, de csak miután kijelentkeztem a hotelből. A bőröndjeimet segített felvinni.
- Szép lakás- mondta.
- Köszi, hogy elhoztál, azt hiszem muszáj lepihennem- mondtam, majd lassan megcsókolt és elment. Ezután felrohantam a hálószobába és lehuppantam az ágyra. Istenem, muszáj visszahívnom Tiffanyt. De tudtam, hogy ő nem venné fel, így életemben először az öcsém, Brad számát tárcsáztam.

 Sziasztok!

Nagyon remélem, hogy tetszik a történet alakulása. Számítok véleményekre. 

Következő rész: Szerda! ! ! ! ! 

Domi~~~~

Jeges Kaland - 27. fejezet

♫The Scream!♪

Életem legfurcsább csajozós dumája volt, amit hallottam. De végül megadtam neki a számomat, meg ő is az övét. Furcsa lett volna elbúcsúzni, mivel mindketten ugyanabba az irányba indultunk volna, szóval kértünk a bárban egy-egy pohár bort és az iskola háta mögötti tavat kezdtük körbesétálni a holdfényben.

A fűzfák a kis szigeten a nagy tó közepén nagyon hangulatosak voltak. A kis sétány végig ki volt világítva nagy lámpákkal. Igazi romantikus séta helyszín.

- Isztambulban laksz?- kérdeztem.

- Csak karácsonykor jövök haza a nagyszülőkhöz. Amúgy Londonban végzek hamarosan az egyetemen.

- Mit tanulsz?

- Fotós leszek, már ha találok valami jó munkát. Bár apám azt mondta, hogy karrierem elején fotózhatok az iskolának- mesélte- Te mit tanulsz?

- Nemsokára érettségizem egy New Yorki középiskolán. Utána még fogalmam sincs, mi szeretnék lenni.

- Amikor először rád néztem azt hittem, hogy te is a divat szakmáért rajongsz.  Úgy ültél ott a padon, mint aki csak azért van felháborodva, mert nem az ízlése a kollekció- mosolygott rám.

- Nem is tetszett túlságosan, de ezt ne mond el senkinek.

- És, te miért töltöd itt a karácsonyt?- érdeklődött.

- Valójában az egyik tervező, Nikita Miller apja ügyvéd. Karácsonytól függően jöttem ide, mert egy barátom börtönbe került és tudom, hogy ő ki tudja hozni onnan. Azon kívül Mr. Miller másik lánya egy jó barátom lett.

- A barátod, aki börtönbe került Adam Dirty?

- Honnan tudod?- kérdeztem meglepődve.

- Amanda volt barátja, mellesleg jól ismertem. Amúgy már egy ideje együtt sétálgatunk, de te még nem árultad el a nevedet.

- Te sem- biccentettem.

- Emett Bynes.

- Sunday, Sunday Sarah Parker.

- Különleges neved van.

- A szüleim vallásosak voltak egy kicsit, bezzeg az öcsém neki normális neve van- mosolyogtam. Mialatt ezt meséltem teljesen kirázott a hideg, mire Emett levette öltönyét és vállamra terítette.

- Vedd csak fel, látom, hogy fázol.

- Köszi - míg egymás tekintetét a holdfényben bámulva olvadoztunk az épületből egy óriási nagy sikoly tört ki.

- Mi volt ez?- kérdeztem Emettre nézve.

- Nem tudom, nézzük meg.

A főbejáraton át rohantunk be, ahol a nagy lépcső alján mindenki körbeállt valamit. Néhányan mondták kivehetően, hogy valaki hívja a mentőket. Megpróbáltam közelebb férkőzni, amikor beazonosítottam a földön fekvő szőke lány ruháját.

- Uram Isten, ez Mondy- szorítottam meg Emett kezét. Majd együtt áttörve a tömegen tereltem el a mozdulatlanul fekvő test mellé. a kezében pezsgős pohár volt, ami millió darabra tört a kezei között, így óriási vágásokat csinált a csuklójára.

- Monday, hallasz engem? Hahó!- kiáltoztam teljesen leblokkolva. mindezek alatt Emett végig fogta a derekamat, és ő is próbálta a pulzusát vizsgálni Mondaynak. A következő pillanatban könnyes szemekkel térdelt mellém Nikita.

- Hé, hugi. Hallasz engem?- kiáltozott ős is- Mi történt?- kérdezte sírva.

- Nem… Nem tudom, mondtam sírógörcsöm közepette.

Nem sokára megérkeztek a mentők. Nikita meg én a mentővel mentünk be, Emett pedig az autójával jött utánunk. Mondaynek nem voltpulzusa így a műtőbe vitték, mi meg Nikitával leültünk a folyosón. Emett is megérkezett nem sokára és leült mellém. Együtt vártunk, mialatt Modnay apukája is megérkezett. Kérdezgetett minket, hogy mi történt, de nem tudtunk információval szolgálni. Közel másfél óra múlva lépett ki a nővér, majd mi mind felpattantunk és kérdeztük, hogy-hogy sikerült a műtét.

- Sikerült újraélesztenünk. A jobb lába eltört és mind a két csuklója megzúzódott. Illetve valószínűleg agyrázkódást kapott.

- Mit kellet akkor műteni?- kérdezte Nikita.

- Még a mentősök sem látták, amikor a kocsiba tették,d e hölgyet leszúrták és úgy lökték le a lépcsőről.

- Hogy leszúrták?- néztem magam elé.

- Egy éles kés, a rendőrség már nyomoz- mondta a nővér.

- Mikor lehet, bemenni hozzá?- kérdezte Monday apja.

- Fél óra, az altatás még hat- mondta a nővér, majd elment.

Monday apja és Nikita visszaültek, én meg Emettel elmentem az automatához, inni akartam egy kávét. Teljesen ki voltam. Monday egy végtelenül kedves ember. Mégis ki akarná leszúrni?

- Te kérsz valami inni?- kérdeztem Emettől.

- Nem, köszi. Gondolom most nagyon ki vagy.

- Az nem kifejezés. El sem bírom hinni- mondtam miközben a folyosón sétáltunk végig.

- Néha a valóság nagyon nehéz, de nem lehet megváltoztatni- mondta, miközben átkarolt. Valószínűleg idézet volt.

- Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy, egyedül nem tudom, hogy, hogy bírnám ki- motyogtam.

- Tetszel nekem Sunday, szeretnélek jobban megismerni- mondta, majd szembefordult velem és megcsókolt.

Sziasztok!

Tudom, hogy a friss csütörtökre volt ígérve, de nem fogok hazudni, elfelejtettem. A nyár alatt mindig ez van. A dátumokat szó szerint nem tudom, a napokkal meg úgy vagyok, hogy kit érdekel. De azért persze nem szép volt, hogy csütörtökre ígértem és ma hoztam. Szóval bocsi. Amúgy most egy kicsit hosszabb lett. Következő rész, vagy Vasárnap este, mert jövőhéten csak esténként fogok ráérni, mert nyári munkára megyek. Szóval jó olvasást. :)

Domi 

Jeges Kaland - 26. fejezet

Az est(éj).

- Szerintem nagyon jó a hajad- erősködött Monday, ahogy a tükörben kritizáltam a frizurámat.

- De olyan mintha egy buszon aludtam volna rajta 6 órát- nyavalyogtam.

- Tökéletes.

Könnyű is Mondaynek. a csodálatos szőke hajába csak egy virágos csipeszt tett és elképesztően nézet ki. Már mindketten a ruhánkban sétáltunk fel-alá a házban. Csak még egy kis púder, csak még egy csepp parfüm. De nekem csak azon az üzeneten járt az agyam, amit az ismeretlen küldött.

- Valami gond van?- kérdezte Monday, ahogy leült mellém a kanapéra. Valószínűleg látszott rajtam az idegesség.

- Tudod kaptam egy ismeretlen számtól titkos üzeneteket. Például egy üzenet, hogy miért vásárolgatok veled Isztambulban, Tiffany meg otthon ül. Illetve, hogy miért megyek randizni Harryvel, ha Adamet szeretem, meg ez a személy készített rólunk egy képet, amikor megcsókoltam Harryt.

- És nem tudod ki ez a személy?- kérdezte.

- Fogalmam sincs, a szám ismeretlen, de úgy érzem, hogy valaki, aki nagyon utál engem.

- Biztos vagyok benne, hogy rá fogsz jönni ki az. Most viszont induljunk- mondta.

Lementünk az autóba és elindultunk az iskolába. Az egész épületben óriási volt a tömeg. A sok meghívott vendéggel volt tele a terem. Mi csak mondtuk, hogy ismerjük Nikitát, így könnyen bejutottunk.

Az egész bemutató nagyon uncsi volt. Én azt hittem egy ilyen esemény érdekes meg ilyesmi, és, hogy vicces, meg élvezni fogjuk. Erre csak elzsibbadt a lábam a cipőben, így a felénél Mondayra kellett támaszkodnom, mert persze szék az nem jutott. Szóval a bemutató után volt egy kis svédasztalos étel, de annyira nem éreztem jól magam, hogy egy falatot sem ettem. Leültem egy végre felszabadult székre, amikor valaki megkopogtatta a hátam. Amikor megfordultam hirtelen Amanda állt mögöttem. Igen, az-az Amanda, Adam volt barátnője.

- Segíthetek?- kérdeztem.

- Csak nem tudtam minek köszönthetem, hogy itt futunk össze.

- Ó, hát te sem vagy idevalósi, szóval szeretném én is tudni- mondtam.

- Csak erre jártam. És amúgy, hogy van Adam. Vagyis, jaj, bocsánat. Te már a sofőr Harryvel vagy- mondta.

- Mi? Te küldted az SMS-eket?- mondtam tátott szájjal.

- Ki más, édesem. Mégis, hogy képzelted, hogy Adam vár rád odabent, te meg itt kavarsz valami sofőrrel- mondta sznob hangnemben.

- Harry nem a pasim. Hiba volt vele találkoznom, és ha az SMS-eket tudtál küldeni, annyira jól tudsz rólam mindent, akkor valószínűleg azt is tudod, hogy Harryt otthagytam a kávézóban, és, hogy Adamnek keresek ügyvédet Isztambulban- mondtam én is fennhangon.

 - Semmi szükség arra, hogy a világ másik végéről szerezz ügyvédet Adamnek. Már én szereztem neki, ott New Yorkban, ja és látta a képet, ahogy lesmárolod Harryt. Szóval kétlem, hogy egyáltalán látni akar téged valaha is.

- Te neki is elküldted a képet?- kérdeztem idegesen.

- Joga van tudni, hogy te nem vársz rá idekint- Amanda válaszra sem várva, sarkon fordult és a csípőjét rázva elballagott.

Egy pillanatig még leblokkolva álltam egyhelyben, de később valaki megszólalt mögöttem.

- Valami gond van Sun?- Nikita volt az.

- Semmi, csak úgy tűnik egy régi ellenségem is meg lett hívva a bemutatóra- mondtam még mindig teljesen leblokkolva.

- Amanda Bynes?

- Ismered?- kérdeztem lassan magamhoz térve.

- Az apja az iskolaigazgató. Ő maga New Yorkban tanult orvosnak, de minden egyes nagyobb bemutatónkra idejön. Egy furcsa lány az biztos. Mégis miért az ellenséged.

- Azért jöttem ide, az apádhoz, hogy egy régi barátomat kihozzam a börtönből. Monday szerint szerelme is vagyok belé. A lényeg az, hogy Amanda Adam volt barátnője és mindenáron szét akar minket szakítani. Például lefotózott, ahogy Harry megcsókolt és elküldte Adamnek.

- Az a Harry? Monday sofőrje? – kérdezte.

- Igen.

- Akkor ne akadj ki, de Harry egy nőcsábász. Tényleg az, minden csajt lekap az első randin. Én is randiztam már vele, de az első csók után, ami találkozásunk után 10 perccel volt, otthagytam. Monday ugyan így. amíg az apja nem házasodott újra addig a saját mostohahúgával járt. Tudod az, akiről leadja, hogy vak. ami igaz is, de csak a sajnáltatás képért.

- Hú ha. De ha ez így van, miért dolgozik még mindig nektek?- kérdeztem

- Apánknak inkább ezekről nem beszélünk. Amúgy lehet én is megyek veletek holnap után New Yorkba- mondta.

- Az jó.

- Szeretnék már találkozni Tiffanyval, legutóbb akkor láttam őt, amikor még nem született meg a kistesója.

Csak mosolyogtam, majd Nikita visszament a tömegbe, fogadta a gratulációkat, én meg lassan bicegtem ki az épület elé, és ültem el egy padra.

- láttam, hogy Amandával társalogtál odabent- ült le mellém egy fiú a padra. Azt sem tudtam ki az, valami idegen.

- Igen, vele. Ismerjük egymást?

- Amanda testvére vagyok.

- Akkor te is olyan hárpia leszel, már bocs.

- Nem, Amanda tényleg bunkó, de én más vagyok-áradozott.

- És mit kérsz azért, hogy ne kelljen az egoista dumádat hallgatnom?- kérdeztem idegesen.

- 7 számjegyet.

- Mi? Te több millió dollárt kérsz azért, hogy elhúzd a csíkot?

- Nem,hanem  a telefonszámodat. 

Sziasztok!

Különösebben nincs sok üzenni valóm. A kis újítások remélem tetszenek.

Friss csak csütörtök délután. 

Puszi: Domi