Nagyon szépen köszönöm, azoknak akik írtak hozzászólást, természetesen erről a részről is várom véleményeteket. Szintén köszönöm az öt rendszeres olvasót. A szavazat eredményét hamarosan hozom, de gondoltam, hogy hétvégénként hozok frisset, szóval nem rabolom tovább az időtöket, jó olvasást.
Orvosnak áll a világ 3.rész
A vizsgálat után annyiban egyeztünk meg, hogy este
visszabicegek hozzá és megbeszéljük, hogy megbeszéljük, miként tud rajtunk
segíteni. Amikor kiléptem a váróterem egyik végén a doktornak az apja ül. Kissé
furcsa, hogy még a nevüket sem tudom.
- Meg szeretném köszönni, hogy idehozott. A fia nagyon
aranyos volt- mondtam, majd azt tervezve, hogy kimegyek és megkeresem Tiffet megindultam,
de csak néhány lépést tettem, mert éreztem, hogy a megmentőm fog szólni
valamit.
- Szóra sem érdemes, további jó nyaralást.
- Köszönöm- mondtam, majd kimentem és elindultam az ebédlő
felé, bár enni nem tudok, mivel fizetni sem tudok. Az egyik padon Tiffani
üldögélt. Odamentem, hozzá és leültem mellé.
- Mégis hol a fenében voltál, lökött csajszi?- kérdezte
idegesen.
- Mondjuk úgy, hogy soha többé nem húzok sílécet- mondtam
mosolyogva majd mindketten a lábamra pillantottunk.
- Szóval elestél. És mégis, hogyan jöttél el idáig és mivel
fizetted ki az orvost?- kérdezte és olyan ülést vett fel, ami kényelmesnek
tűnt, ebből gondoltam, hogy érdekli az egész sztorim.
- Szóval, amikor megbotlottam akkor te épp sehol sem voltál-
kezdtem-, Amikor leértem nem voltam magamnál és egy kedves fickó hozott ide.
Kiderült az apja annak az irtó helyes dokinak, aki itt rendel. Szóval az
irtóhelyes orvos ellátott és elmeséltem neki, hogy elhagytad a pénzünket, meg,
hogy most nem tudunk hová menni. És ő erre felajánlotta, hogy töltsük az
éjszakát a rendelőjében. Na és kifizette a léceinket is. Amúgy este megyünk hozzá
és megbeszéljük ezt az ottalvósdit.
- Szóval egy irtóhelyes idegen, aki orvos, most állja minden
költségünket?
- Fogjuk rá- mondtam majd felálltam- úgy döntöttem segítek
neki a rendelőbe, azért cserébe, hogy ma ott töltjük az éjszakát. Természetesen
csak akkor, ha szüksége van rám.
Ezután elindultam a rendelő felé. A váróban nem volt semmi,
a rendelő ajtaja pedig résnyire nyitva volt, ezért bekukkantottam. Az én cuki
orvosom egy szőke nőcskével állt szembe, és ahogy én ítéltem épp veszekedtek.
- Köztünk mindennek vége- mondta a szőke nő, majdnem ordítva
az orvosom szemébe.
- Mindössze azért mert az apád nem jön ki az enyémmel?
- Mindössze azért. Többet engem ne keress- mondta a nő majd
megfordult és elindult az ajtó felé. Én gyorsan leültem egy fotelba, hogy ne
lássa, hogy hallgatóztam. Amikor elviharzott mellettem a nő, rám sem nézett.
Ezután én felálltam és bementem. Az orvosom az asztalnál ült, idegesnek tűnt.
- Szia, zavarok?- kérdeztem, amikor beléptem.
- Nem, gyere csak be nyugodtan. Kissé ideges vagyok, de
mondjad.
- Ha jól ítélkezem az épp a barátnőd volt az előbb. Bocs,
vagyis az ex barátnőd- mondtam, majd leültem a fele szemben lévő asztalhoz, így
neki sem kellet felállni.
- Szóval hallottad?- kérdezte.
- Sajnálom, nem állt szándékomban hallgatózni- hazudtam- De
kihallatszott a váróba.
- Értem. És mond, miért jöttél vissza, azt hittem majd csak
este fele jössz a barátnőddel?- kérdezte majd felállt és odasétált mellém.
- Az igazság az, hogy te rengeteget teszel most értünk és
gondoltam megkérdezem kell-e segítség itt, a rendelőben.
- Ha szeretnél, segíthetsz. Van néhány visszatérő beteg, aki
tegnap volt itt és ma visszajön. Meg minden percben jön egy újabb-újabb eset-
mondta, majd felálltam és felvettem egy fehér köpenyt. 10 perc múlva egy 10
éves kislányt hoztak be, mert elcsúszott és kibicsaklott a bokája. Nagyon
aranyos volt, és megsajnáltam, ahogy sírt ezért elvettem az asztalról egy
patricát és nekiadtam.
Amikor a kislány kiment, már jött is egy idősebb hölgy, aki
tegnap volt itt és be volt gipszelve a keze. Segítettem a számomra még mindig
névtelen orvosnak lecserélni a gipszét. Igaz semmi közöm az orvostudományhoz,
de nagyon könnyen ment.
Amikor elment kivételesen nem jött senki. Ekkor én gondoltam
rákérdezek a nevére.
- Ömm, esetleg bemutatkoznál, mert eléggé furcsa a betegek
előtt ledokizni téged- mondtam nevetve, de ő erre csak a kezét nyújtotta.
- A nevem Dr. Ville.
- Áh, Dr. Ville- mondtam majd kezetráztunk.
- De jobban örülnék, ha te Adamnek szólítanál.
- Rendben, akkor Adam. Ki lesz a következő beteg?- kérdeztem
majd lazán nekidőltem az ágynak.
- Most ebédszünet van, van kedved meginni egy kávét?-
kérdezte én pedig jól ismertem magam így tudtam, hogy igent fogok mondani. De
valami miatt szeretek kertelni.
- Hát, a helyzet az, hogy csak akkor tudok elmenni ha,
meghívsz- mondtam mosolyogva.
- Akkor, meghívhatlak egy kávéra?- mondta, majd ismét majd
elolvadtam, attól az édes mosolyától.
- Hát, ha ilyen szépen kérsz, igen!- mondtam, majd segített
levenni a köpenyem és elindultunk a közeli kávézó felé. Természetesen én csak
bicegni tudtam ezért ő végig fogta a kezemet.
Remélem tetszett. Szólj hozzá bátran, és pipálj jóra vagy rosszra nyugodtan! További jó blogolvasgatást.
By:Domi
