Jeges Kaland - 25, fejezet

Véletlen egybeesés!

Eltettem a telefont és próbáltam azt mondogatni magamban, hogy nem látott minket senki.

Amikor felértem Monday egy képen dolgozott.

- Szia - köszöntem.

- Hogy ment?- fordult azonnal felém.

- Rosszul. Kiderült, hogy Harrynél gyorsabban telik az idő. Megcsókolt, én meg mondtam, hogy nekem ez gyors és otthagytam.

- Na, ne!- lépett közelebb, miközben leültem a kanapéra- Harry megcsókolt, te meg otthagytad?

- Rossz ötlet volt? Te is küldted azt az SMS-t, már az betett.

- Sajnálom, de amikor beköpted, hogy randizni mentek nekem nem esett le azonnal, hogy mit is mondtál korábban. Hogy te Adambe vagy szerelmes.

- Igazad volt. Én Adamet szeretem és ki is fogom hozni a börtönből.

- Te tudod. Amúgy szerintem visszamehetünk már Apámhoz. Persze nem mintha örülnék, hogy a portás előtt megint vigyorogva kell elmennem, végül is Monday Miller vagyok, a főnök lánya.

- Miller? Ez a hivatalos vezetékneved?- kérdeztem elgondolkodva.

- Igen, már amennyire egy vezetéknév hivatalos tud lenni.

- Tudod mondtam neked Tiffanyt, a legjobb barátnőm. Tudod az ő neve Tiffany De Miller, ugyan az a vezetéknevetek.

- Tiffany? Mi a tesója neve?- kérdezett vissza Monday.

- Naomi- feleltem.

- Hát, valójában az apám bátya a családjával lakik New Yorkban. És két lányuk van, Tiffany és Naomi.

- Azt hiszem a legjobb barátnőm a te unokatestvére- nevettük el magunkat.

- Hogy milyen kicsi a világ- mondta Monday.                    

- És hogy lehet, hogy az ő nevük De Miller?- kérdeztem, mivel tényleg érdekelt.

- Igazándiból én is Monday Monika De Miller vagyok, csak mi Isztambulinak vagyunk elanyakönyvezve, és itt nem lehet középső pótnevünk. Míg New Yorkban elég gyakori a középső, 2 betűs név- mesélte.

- Hát, most, hogy rájöttünk ezekre akkor visszamegyünk az apádhoz?- kérdeztem.

- Igen- mosolygott rám igazi Miller mosollyal.

Harry a kocsiban nyugodt volt, bár most nem nézett a szemembe. Valószínűleg egy darabig nem is fog. Amikor az irodába értünk én magamtól szálltam ki a kocsiból, majd mentünk fel az irodába. Egy fiatal hölgy jött pont ki Monday apjától.

Amikor bementünk Modnay boldogan üdvözölte apját, majd leültünk a fotelekbe az íróasztallal szembe.

- Sziasztok, lányok- üdvözölt minket.

- Üdvözlöm, sikerült valamire jutnia?- kérdeztem.

- Utána jártam egy kicsit az ügynek- nyitotta fel laptopját- Dr. Adam Dirty néven található az adatrendszerben. Az apja New Yorkban neves orvos és így kapta meg fia, Adam 18 éves létére a doktori címet.  Szlovákiában, egy kis korházban segédkezett apjával együtt. Anyja autóbalesetben 2 éve meghalt, így egy kislány, Elizabeth Carrie Ville nem teljesen hivatalos gyámja. Ingázik vezetékneve a Dirty és a Ville között, de fél éve lett hivatalosan is Dirty a neve. A nevelőapja kómában volt és néhány napja ébredt fel. Még az a bizonyos verés, ami miatt börtönbe került nem található meg az adatrendszerben.  Valószínűleg nekem is New Yorkba kellesz utaznom és néhány napon belül elintézem, hogy Adam kikerüljön onnan.

- Nagyon szépen köszönöm- mondtam.

- Hagy menjek én is, apa. Kiderült, hogy Sunday legjobb barátnője Tiffany Miller- szólt közbe Monday.

- A keresztlányom Tiffany?- kérdezte, nem tőlem hanem Mondaytól.

- Igen.

- Akkor, ha neked is jó Sunday, holnap délután egy géppel New Yorkba utazunk.

- De apa, holnap karácsony. Biztos, hogy egy repülőn akarod tölteni a karácsony estét?- kavart be megint Monday.

- Holnap után?- nézett rám Mr. Miller.

- Tökéletes- mosolyogtam.

Ezután visszamentünk Monday lakására készülődni.

/Adam szemszöge/

Egy kővel firkáltam a cellafalat, amikor az őr odajött a rácshoz.

- Levele jött- közölte, majd benyújtotta a vékony borítékot a rácsok között.

Nem volt rajta se név se semmi. Legbelül reméltem, hogy Sun az. Egyszerűen muszáj beszélnem vele, és tisztáznunk a dolgokat, annak ellenére, hogy én itt vagyok bent. Feltéptem a borítékot a tetején, majd egy képet és egy cetlit pillantottam meg. A cetlit lassan és többször olvastam végig.

                „Az igaz szerelemnek semmi nem állhat útjába, az igaz szerelemnek sosem lesz vége és az igaz szerelem igazi. Gondolj csak bele. A szöveg így folytatódik: az igaz szerelemnek semmi nem állhat útjában csak egy sofőr.”

Nem értettem az üres szöveget, amíg meg nem néztem a fényképet. a képen egy fiú épp Sundayt csókolta egy kávézóban. Az izmaim összerándultak, összegyűrtem a fotót, majd a falnak dobtam. Még hogy van igaz szerelem… Pff…

Itt vagyok ragyogok ismét. örülök, hogy az előző részhez 2 kedves olvasóm is véleményezett, ami jó. Azonban kevésbé vagyok feldobva attól, hogy az új menüpontot még nem igazán olvasgattátok, de ez csak megjegyzés, én nem erőltetlek titeket. A három napos friss rész az elkövetkezendő héten is marad, vagyis kedden este várható az új rész. 

További jó nyári szünetet.

Domi'

Jeges kaland - 24. fejezet

Túl gyors!

Megpróbáltam nem foglalkozni az üzenettel, úgy gondoltam csak képzelődök.

Felmentem a táskámért, Monday egy nootbook-ot nyomkodott a kanapén.

- Itt a telód- adtam a kezébe.

- Köszi, mi tartott eddig?

- Hát, szerinted mit jelent az, ha Harry randira hívott?

- Mi? Sofőr Harry? Az a Harry?- kérdezte rettenetesen meglepődve. 

- Igen- hebegtem.

- Őszintén? Menj el- mondta lazán, kicsit lecsillapodva.

- Biztos?- kérdeztem vissza.

- Persze, vissza ne utasítsd!

- 4-kor az apádnál?- mondtam, vagyis inkább kérdeztem.

- Ott leszek- mosolygott rám, majd lementem. 

Harry elállt az autóval, és levette az öltönyét is. Egy ing volt rajta.

- Mehetünk?- kérdezte és rám mosolygott.

- Persze. Hová megyünk?- kérdeztem, miközben a járdán sétáltunk.

- Egy kávézóba. Ihattunk volna valami italt is, de tudod, nekem még este műszakom van- mondta.

Beültünk egy kis nagyon hangulatos kávézóba. Harry egy kólát kért, én viszont egy erős kávét. Ez az időeltolódás elviselhetetlen. Néhány perc múlva kihozták az italainkat.

- Neked van testvéred?- kérdeztem.

- Nincs, de van egy mostohahúgom.  Vele lakom együtt a város szélén.

- A szüleid elválltak?- kérdeztem.

- Nem pontosan. Az anyám meghalt egy repülőgép balesetben. Az apám újraházasodott, de a nőnek már volt egy lánya, Lea.

- Értem. És ha együtt laktok gondolom jól kijösztök.

- Hát, tudod Lea elvesztette a látását. Vagyis vak. Az iskolájában történt egy robbanás és ott sérült meg. Mára már teljesen meg tanult együtt élni vele, de hétvégénként én segítek rajta.

- Ez szomorú- mondtam halkan, elképzelve szegény Leát.

- És te miért kerested fel Monday apját?- kérdezett, terelve a témát.

- Egy régi barátom börtönbe kerül, New Yorkba, de tudom, furcsán hangzik, én ragaszkodom ahhoz, hogy Mr. Miller segítsen nekem. A szüleim nem igazán repesnek attól, hogy most ide jöttem, de fontos lenne, hogy kikerüljön onnan.

- Fontos neked ez a barát?- kérdezte. Nem is tudtam mit mondja, nem mondhatom azt egy randin, hogy hát bele vagyok zúgva.  Mialatt nagy levegőt vettem érkezett egy SMS. Harry intett, hogy vegyem fel nyugodtan.

                „Most, hogy így belegondolok, azt mondtad, hogy szerelmes vagy Adambe. Akkor komolyan gondoltad a randit Harryvel? Monday.”

Az SMS végre nem az ismeretlentől jött. Végigolvastam, de láttam, hogy Harry néz így kitöröltem az üzenetet.

- Bocsi. Visszatérve a kérdésedre. Valójában csak egy régi barát, semmi több. És a kishúgára, most én bébiszitterkeddem, szóval jó lenne, ha kijönne.

- És szabadidődben mivel foglalkozol?

- Készülök az érettségire, amúgy érdekel például az olvasás. Szeretek olvasni- mondtam.

- Én is sokat olvasok mivel a munkám jóformán egy szabadidős munka. Mit olvastál utoljára?- kérdezte nagyon kedvesen és érdeklődően.

- Dickens, Szép remények.

- „Így van ez egész életünk során: legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk…”- mondta az idéztet.

- „Akik megvetésünk tárgyai egyébkor.”- fejeztem be- Olvastad?- kérdeztem.

- Vagy háromszor. Nevetett rám.

- Jó könyv- mondtam.

Egy darabig csak mélyen bámulta a szemeimet, majd megszólalt.

- Tetszel nekem, szeretnélek jobban, közelebbről megismerni téged- hadarta el.  A következő pillanatban áthajolt az asztalon, majd megcsókolt. Nem tehettem mást, visszacsókoltam. Kellemes volt, legalább annyira kellemes, mint amikor Adamet csókoltam. A csókunk hosszú volt, már-már társaságban kellemetlen.

Amikor elengedtük a csókot, visszaült a helyére, majd a szemembe nézett.

- Valami baj van?- kérdezte miután sokáig csak az asztalt bámultam. Persze, hogy csak néztem ki a fejemből. Végül is azért vagyok itt, mert Adamet a szerelmemet akarom kihoznia börtönből.

- Csak. Ez egy kicsit gyors- mondtam.

- Azt hittem azért mondtál igent a meghívásra, mert kedvelsz.

- Igen. De fél perce ismerlek és az előbb csókolóztunk.

- Ez legalább egy olyan duma mintha azt mondanád, hogy van valakid, vagy valaki másba vagy belezúgva- mondta unott hangon.

- Nem, dehogy- hazudtam.

- Akkor mi a baj?- kérdezte.

- Csak kell egy kis idő- mondtam.  Megbánóan néztem Harryre, majd felálltam. Szó nélkül mentem vissza a házba.

A liftben újra csörgött a telefonom. Remélve, hogy Monday küld SMS-t felvettem.

Az üzenet azonban a titokzatostól jött. Egy csatolt fáj volt. Egy kép arról, ahogy Harryvel csókolózunk. Vagyis a titokzatos követőm itt van Isztambulban, és birtokában van egy kép, aminek nem szabad előkerülnie.

Sziasztok! 

Itt az ígért friss, a következő rész Vasárnap este várható. Remélem tetszik, számítok pár visszajelzésre  mert egyre kevesebb van. Kövessétek a blogot Blogvin-on, erről bővebben az előző bejegyzésben. 
És az új menüpont a "rólam, neked" menüpont. Minden kedves olavsómnak ajánlom figyelmébe. A kommentbe másoljátok be azt a pár dogot amit ott találtok, hogy én is megismerhesselek titeket. Illetve szeretném, ha elolvasnátok a kis bemutatkozásomat. Köszönöm.

Domiii :)

Fontos!

Follow my blog with Bloglovin  ---> A Google Reader megszűnik, ami azt jelenti, hogy ezen a címen tudjátok követni a blogot, hogy továbbra is értesüljetek az új bejegyzésekről. :)

Puszi.: Domi~ 

XX

Jeges kaland - 23. fejezet

Egy újabb...

- Mi történt?- nézett rám Monday miközben leejtettem a telefonom.

- Semmi, csak túl sok kávét ittam, meg betett az időeltolódás is- hazudtam, felkaptam a telefonom és újra elolvastam az üzenetet. Megpróbáltam valahogy előhozni a számot, de nem tudtam. Mintha valaki ismeretlen szórakozna velem.

Eltettem a telefont, majd néhány perc múlva egy nagy felhőkarcolóhoz értünk. Harry kinyitotta nekünk az ajtót, majd beléptünk az előcsarnokba.

- Egyedül laksz itt?- kérdeztem.

- Rajtam kívül a felhőkarcolóban laknak vagy 300-an- mosolygott rám – Amúgy van egy kis lakásom, ahová egyedül járok, ha nyugalomra van szükségem. Meg itt szoktam festeni.

- Szeretsz festeni?- kérdeztem.

- Hogy szeretek-e? Egyszerűen imádok!- mondta, majd beszálltunk a liftbe, ahol Monday a 13-as gombot nyomta meg.

A szobaszáma a 154-as volt. Elfordította a kulcsot, majd beléptünk a lakásba.

Óriási üvegablak, ami Isztambulra nézett. Csodálatos kilátással. Egy bőrgarnitúrás nappali fogadott minket, az egész háznak modern hangulata volt. Volt egy kis konyha krómozott berendezéssel, majd egy csigalépcső, ami a galériára vezetett. Ott volt egy tágas fürdőszoba és egy szép háló. Mindenhol a házban festmények és paletták. Néhány festékfolt az asztalon és egy tájkép, ami még nem volt befejezve.

- Nagyon szép lakás- mondtam miközben leültem a kanapéra, Monday pedig hozott nekünk egy pohár vizet. Elővette a ruhákat, hogy ne gyűrődjenek össze, majd kiterítette őket a másik kanapéra.

- Köszönöm. Én is rettenetesen imádom- mondta, majd a táskájában kezdett keresgélni- Jaj ne, lent maradt a mobilom a kocsiba!

- Lemegyek érte- ajánlottam fel.

- Biztos?

- Persze, Harry ott van, nem?

- Igen- mosolygott rám, majd elindultam. Le a földszintre, ki az épület elé, majd megláttam az autó mellett álló Harryt.

- Szia - köszöntem.

- Hello, segíthetek valamiben?- kérdezte.

- Monday mobilja itt maradt, és azért jöttem le.

- Tudom, megtaláltam- nyomta a kezembe a telefont.

- Köszi.

- Lehetne egy kérdésem, ha nem bánod?- kérdezte, mielőtt visszamentem volna.

- Csak nyugodtan.

- Honnan ered a neved, hogy Sunday? Mármint ez legalább annyira nem népszerű név mondjuk, mint a Monday vagy a Friday- kérdezte.

- Amikor én születtem, a szüleim egy vallásos időszakukat élték. Tudod, a vasárnapnak meg kell adni a tiszteletet. És hát ők úgy adták meg neki, hogy az egy szem lányuknak ezt a nevet adták.

- Nincs több testvéred?- kérdezte.

- De, van egy öcsém, néha felteszem a kérdést magamnak, hogy neki miért lehet olyan emberi neve és nekem miért nem- mosolyogtam.

- Hogy ismerkedtetek össze Monday-al? A legtöbb barátját ismerem, de téged még sosem láttalak vele. Talán te is szeretsz festeni?

- Összeütköztünk az utcán, de szó szerint. Amúgy annyira nem szeretek sem festeni, sem rajzolni. Valahogy semmi kézügyességem.

- Én is így vagyok vele, szinte csodálkozom, hogy megkaptam ezt az állást a családtól, Monday olyan sofőrt akart, akivel sok bennük a közös- mesélte.

- Úgy látszik, bennünk van valami közös. Amúgy mióta dolgozol nekik?

- Egy éve nagyjából. Nem vettek fel a főiskolára, és meghallottam, hogy Mr. Miller meghirdette ezt az állást. Azonnal jelentkeztem, és lám most itt vagyok. Nincs más dolgom csak egy milliókat érő kocsival furikázni egy lányt és néha elmenni vele valahová.

- Akkor te viszel minket este a divatbemutatóra is?- kérdeztem.

- Igen- mosolygott.

- Kár, hogy addig még túl sok időnk van- mondtam, mivel nagyon vártam az estét.

- Nekem viszont ebédszünetem lesz, van kedved eljönni velem valahova meginni egy kólát, és beszélgetni?- kérdezte.

- Ez most egy randi meghívás?

- Mondhatjuk azt is- mondta zavartan.

- De, van kedvem, felmegyek, szólok Mondaynek és jövök- köszöntem el, majd visszamentem az épületben. El sem hiszem, hogy „helyes sofőr Harry” randira hívott.

A következő pillanatban megszólalt a mobilom. Egy újabb SMS.

                „Ha Adam ki is jön a börtönből neked lesz valaki másod? Ő nem lesz köteles rád várni, ha te a sofőrt választod”

Rímelt a szöveg. Ismét egy idegen szám. Mégis ki lehet az?

Sziasztok! 

Itt vagyok, és betartom azt a 3 naponta ígért frisset. De tudjátok, hogy én azért írok, mert tudom (legalább is hiszem) hogy olvassátok. Így nagyon, de nagyon megköszönném  ha így a nyári meleg (itt nálam hűvös) napokon írnátok egy-egy kommantet, vagy pipálnátok, jelezve, hogy van még ember aki olvassa. Köszönöm. XX

Domi

Jeges kaland - 22. fejezet

A titokzatos értesítő

Monday két röpke pillanatig szaporán pislogott rám.

- Bár nem sokat halottam abból, amit az anyukáddal beszéltél, szerintem nagyon szeretnék, hogy hazamenj. Mégis mi lehet még a pokolnál is rosszabb?- kérdezte lágyan csengő hangján.

- Az első az, az, hogy nemrég töltöttem a 18-at és kaptam egy autót, amit tuti visszakoboznak. De ez semmi lesz ahhoz képest, hogy leordítják a fejemet, hogy mit képzelek. Tiffany meg valószínűleg rég megbánta azt, hogy elengedett és, hogy egy 2 éves kislánnyal hagytam magára. Meg hát akkor mégis hogyan hoznám ki Adamet a börtönből?- érveltem hosszan.

 Monday elmosolyodott, lágy mosolyán látszott, hogy ténylege egyet ért velem.

- Neked nagyon sokat jelenthet ez az Adam. Lehetne egy kérdésem ezzel kapcsolatban?- kérdezte és a koktéljába kortyolt.

- Persze.

- Te szerelmes vagy Adambe?- Monday óriási mosollyal az arcán kérdezte és látszott rajta, hogy egy böhöm nagy igen-t várt tőlem.

- Hát… Nem tudom, hogy pontosan mit érzek- vágtam rá.

- Amikor az apámnak meséltél róla akkor nagyon látszott rajtad az a hangsúly, amit én régen akkor használtam amikor Mick-ről beszéltem.

- Akkor azt mondom, hogy igen, szerelmes vagyok Adambe-, amikor kimondtam olyan volt mintha saját magamat akartam volna meggyőzni arról, hogy ez így van.

 Lassan egymásra mosolyodtunk és mind ez alatt egyenes háttal, határozottan ballagott Monday mellé egy sötét hajú lány. Ahogy közeledett egyre láthatóbb volt, hogy ez csak is Nikita, Monday nővére lehet. A haja barna volt, valószínűleg festette. Mégis ki festetne egy eredetileg olyan tökéletesen szőke hajat, mint a Mondayé barnára?

- Hé, hugi? Ki az új chat partnered?- nézett rám a lány és a messziről is méregdrága napszemüvegét feljebb tolta a fején.

- Neked is jó reggelt Nikita. Bemutatom Sunday-t. New York-ból jött, eredetileg apuhoz.

- Sunday? Neked is babonásak voltak a névadáskor a szüleid?- nyújtotta kezét a felém. Csajosan kezet ráztunk és a szemébe néztem. Ugyanolyan lágy volt a tekintete, mint amikor kis híján eltaroltam Mondayt az utcán.

- Csak vallásosak, amúgy szólíts Sun-nak- mosolyodtam vissza.

- És, mit keresel itt Nikita, azt hittem, hogy ma suliba vagy- fordult Monday a testvére felé.

- Igen, de majd csak délután megyek- mondta, majd felém fordult- Tudod, egy divatiskolába járok és a karácsonyi kollekció bemutatására készülünk, ami ma este lesz. Apropó, ha már ilyen jól kijösztök , Mondayel, eljöhetnétek ma este a bemutatóra- tényleg kedves volt tőle, mire én Mondayra néztem.

- Ha Sunday nem bánja.

- Nem, én nagyon szívesen elmennék, még sosem voltam igazi divatbemutatón- vallottam be.

- Szuper, este 8-ra legyetek ott, csak mondjátok, hogy ismertek. Csáó-csáó- köszönt is el Nikita, visszatolta a szemüvegét a szemére és kecses léptekkel sarkon fordult és elment.

 Ezután kifizettük az italokat, vagyis hát Monday erősködött, hogy ő akar fizetni.

 Lassan sétáltunk a járdán végig, és beszélgettünk.

- Mennyire kell kiöltözni egy ilyen estére, csak mert nem túl sok elegáns ruhát hoztam magammal- panaszkodtam.

- Valójában eléggé elegáns és nagyszabású egy rendezvény. De segítek, nyugi, ismerek egy nagyon jó ruhaboltot nem messze, ahová Harry-vel járok néha.

- Ki az a Harry?- kérdeztem.

- Ja, ő a sofőröm.

- A sofőröddel jársz vásárolni?- néztem kerek szemekkel.

- Nyugi, ez Isztambulban normális- mondta, majd elértünk a nagy fekete kocsiig.

 Egy magas barna hajú fiatal fiú nyitott nekünk ajtót. Ő volt Harry.

- Sunday Sara Parker, csak Sun- nyújtottam a kezem mielőtt segített volna beszállni a nagy autóba.

Monday ruhája

- Harry, Harry Jaccker. Én meg csak Harry vagyok- mosolygott rám édes mosolyával majd beültünk a tágas hátsó ülésre, ahol egy szőke hajú fiatal fiú nyomkodott egy táblagépet.

- Szia Tonny- köszönt Monday bátyának- Mit keresel az én autómban?- mondta dühösen.

- Frank – Tonny sofőrje, (később rájöttem) – lebetegedett, szóval Harry most engem is visz.

- Jó. Addig is bemutatom Sunday-t. Sunday ő Tonny, Tonny ő Sunday- mutatott be minket egymásnak.

A kékes szemű fiú arrébb dobta a túlméretezett telefonját és kezet fogott velem, elmotyogott egy halk hellót, majd visszadőlt a fekete bőrülésbe.

- A Little Star-ba megyünk- szólt előre Harrynek Monday, így hívták a boltot.

- Engem a starbucks-hoz, léci- mondta Tonny, majd elindultunk.

Mondaynek igaza volt. Nagyon gyakori volt a sötétített ablakú limuzinhoz hasonló kocsik. Tonny néhány sarokkal arrébb szállt ki. Ennyi helyes fiúval találkozni egy nap. Ott van Harry, majd Tonny és a pincérsrác is elég helyes volt a kávézóba.

 Néhány perc múlva leparkolt az autó egy puccos üzlet előtt. Harry kinyitotta az ajtót, majd kipattantunk.

- Készen állsz a nagy vásárlásra?- kérdezte Monday.

Ezt a ruhát próbálta fel Sun, de nem vették meg.

- Igen. De elvileg karácsony van, 28fok de karácsony. Akkor most valami rénszarvasos piros ruha kell?- kérdeztem vékony hangomon.

- Nem, dehogy! Elegáns koktélruhát nézünk. És eszedbe ne jusson kifizetni semmit. Először is, mert a múlt hónapban csak 4 új ruhát kaptam itt ebből a boltból, úgyhogy most neked megvesszük a lemaradásomat, másodszor pedig, mert én hívtalak meg téged. .

Ravasz mosoly volt az arcomon, de persze egy ilyen nagylelkű ajánlatot nem utasíthattam vissza.

 Ahogy beléptünk az óriási nagy üzletbe (ami rettenetesen drága volt) egyszerűen csak nézegettük a ruhákat, és minden harmadik darabot az eladónő kezébe nyomtunk, hogy majd mindjárt felpróbáljuk. Mindez alatt Harry nem teljesen a sarkunkban, de követett minket, azt hittem, hogy sofőr, de úgy látszik beépített testőr 2 az egyben. Amikor már rengeteg felpróbálásra váró ruhát kiválasztottunk, és beléptem a próbafülkébe hirtelen úgy éreztem magam mintha megcsalnám Tiff-et.

Sun végleges ruhája.

 Az elvileg legjobb barátnőmet otthagyom egy kétéves kislánnyal, én meg eljövök vásárolgatni Isztambulba.

De bármenyire is éreztem magam rettenetesen sorra bújtam bele a ruhákba.

Egy fekete tűruha különösen megfogott. A derekán vajszínű szalaggal átkötve elképesztő volt.

- Szerinted?- kérdeztem Monday-t, aki magát nézte egy végtelenül egyszerű babarózsaszín ruhában, a tükörben, fehér kiskabáttal és ugyanolyan színű cipővel.

- Nekem ez lesz- vágta rá, mire én visszamentem a próbafülkébe, mivel az én tüllruhám túlzottan bulizós. Így találtam rá a majdnem ugyanolyan stílusú ruhára, mint amit Monday választott.

- Azt hiszem, nekem ez lesz- mondtam a tükörbe nézve magam.

- Sun! De hát ez majdnem ugyanolyan, mint az enyém- mondta.

- Talán zavar?- kérdeztem.

 Jaj, nem dehogy. Sőt mi lennénk a legszebbek, akik összeöltöztek ott, de ma délelőtt, amikor először megláttalak azonnal meg tudtam volna mondani, hogy ez nem a te stílusod. Válaszd azt a feketét- mosolygott.
- Melyik feketét?- kérdeztem.

- Hát azt, amelyikkel elbújtál, mert azt hitted nem alkalomhoz illő. Az lesz a tökéletes Sunday.

Végül visszavettem azt, majd mindketten rábólintottunk. Megvettük a ruhákat és kisétáltunk a kocsihoz.

 Monday azt mondta, hogy felmegyünk a lakására mielőtt az apjához visszamennénk.

Amikor beültem a kocsiba visszakapcsoltam a telefonomat és egy névtelen ismeretlen számtól érkezett egy SMS.

            „Tiffany-ra leszámolsz egy kislányt, te meg inkább a gazdagot választod. Divatbemutatókra és vásárolni jársz, a szerelmed meg egy börtönben senyved. Ébredj fel!”

Amikor elolvastam az üzenetet kiesett a telefon a kezemből. Mégis ki értesült arról, hogy itt vásárolok, Tiff otthon van, Adam meg börtönben?

Újra visszatértem! A nyár folyamán 3 naponta várható lesz friss rész! Léci komizzatok. Tetszik ahogy alakul a történet? :)

Domi~