Nincs cím.
(Mindig is akartam egy cím nélküli fejezetet!)
Pillanatnyi csend
következett. A vendégek szerintem nem is kaptak levegőt a meglepődöttségtől, de
lehet csak egyszerűen nem mertek megszólalni. A pap csak egyhelyben állt és
válaszokat akart. Amanda tátott szájjal állt és nagyokat pislogott, Adam meg a
szokottnál is magabiztosabb volt. Én, meg Monday kezét szorongattam és
hozzátette időközben, hogy: „Eltöröd a
csontjaimat!”
Adam még mindig ott
állt, ha jól tudok szájról olvasni azt mondta, hogy nagyon sajnálja, majd a
kijárat felé fordult. Pont, ami sorunk mellett állt, meg amikor Amanda utána
szólt.
- Mégis hová mész?- lépet előre kettőt nagy ruhájában
Amanda.
- Talán megvilágosodni, talán az igazi után. Nem tudom-
húzta meg a vállát. És mindezt 150 ember előtt. Amikor megfordult hirtelen rám
nézett és nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Erre felálltam és kiléptem
mellé. A következő pillanatban erősen magához szorított. Majd elengedett és
megfogta a kezem. Elég furcsa érzés volt, hogy a saját esküvőjén megölel egy
halom ember előtt.
- Mit keresel itt Saturday?- kiáltott utánunk Amanda.
- A nevem Sunday, de neked csak Sun- fordultam hátra, majd
Adammel kézen fogva sétáltunk ki. Elfutottunk egész egy eldugott pontjáig az
épületnek.
- Mégis mit művelsz?- kérdeztem nevetve.
- Amit már régóta meg kellett volna tennem- mondta, majd hosszan
megcsókolt.
Később felmentünk Adam lakására, ahol mindent megbeszéltünk.
De szó szerint. Fél 7 volt amikor Modnay és Elizabeth is megérkeztek. Monday
elég sokat mesélt. Hogy Amanda majdnem összeesett, hogy a vendégeket a kaja
érdekelte, hogy Tiffany engem keresett, hogy Elizabethet lekiabált Amanda, meg hasonlóak.
Amikor vége lett az élménybeszámolónak
én lettem a soros, akit leküldtek kajáért.
Lementem a
legközelebbi kínai étteremhez. Azonban útközben a járdán ült egy szőke lány,
egy szakadt farmer volt rajta, meg egy tornacipő, egy kék felsővel és a
könnyeit törölgette. Elég hideg volt, látszott rajta, hogy majd’ megfagy. A
következő pillanatban beazonosítottam az arcot Amanda volt az. Nem volt helyes,
tudom, de leültem mellé.
- Te meg mit csinálsz itt?- kérdezte azonnal szipogva.
- Segíteni akarok- motyogtam.
- Nem is olyan rég tetted tönkre az életemet. Kétlem, hogy
tudnál segíteni.
- Bár mondhatnám, hogy sajnálom, de amúgy nem így van.
Gondold már át az egészet. Leszúrtad Mondayt!- mondtam komolyra fordítva a
szót.
- Igen, óriási agy hiba volt. Hülyeséget csináltam, de egy
valamit mindig is tudtam, hogy Adamet szeretem, és az egésze esküvő, nem a te kiakasztásod
miatt volt, hanem mert szerettük egymást.
- Tételezzük fel, hogy tényleg szeretted Adamet, de miért
kellet Mondaynek szenvednie miatta. És jól láthattad, hogy Adam nem rajong annyira
érted.
- Én csak boldog akartam lenni- kezdett óriási nagy sírásba.
- Máshogy is lehettél volna boldog- néztem a szemébe, amit
nem igazán láttam, az elkenődött sminkjétől.
- Sunday, hiszel abban, hogy az emberek meg tudnak
változni?- nézett rám sötét szemeivel.
- Hiszek- bólintottam.
- Akkor higgy bennem, menj haza Adamhez, legyetek boldogok.
És bocsássatok meg nekem mindenért.
A mondatára csak
bólintottam és felálltam, de Amanda még utánam szólt.
- De egyvalami sosem fog változni- mondta és
hátrafordítottam a fejemet.
- Mi?- kérdeztem.
- Adamet életem végéig szeretni fogom- nézett rám, erre
szintén csak bólintottam és elmentem kaját venni.
Kicsit meghatott,
amit Amanda mondott, én tényleg próbálom megérteni, de akkor is.
Miután megvettem,
amit kellett visszamentem a lakásra, de nem beszéltem senkinek arról, hogy mit
mondott Amanda.
9 körül Monday felvitte
aludni Elizabehet, mi meg a konyhában pakoltunk, amikor valaki csengetett.
- Kinyitom- mosolyogtam Adamre, mire ő visszamosolygott rám.
Pont olyan volt, mint amikor a rendelőben beszéltünk a hegyekben a törött
lábamról.
Amikor kinyitottam az
ajtót Tiffany állt előttem. A fogai vacogtak, mert csak egy újatlan felső volt rajta
és egy szoknya, pedig volt vagy mínusz fok.
- Miért pont a tél a leghidegebb hónap?- nézett rám, majd hirtelen
veszekedések ide vagy oda átöleltük egymást.
A lényeg, hogy hiszek az igaz szerelemben, és
szeretem őt!
Persze lenniük kell csalódásoknak. Vannak barátok,
akikről később kiderül, hogy pótolhatóak, de mindig visszajönnek. És vannak
azok a barátok, akik mindig mellettem állnak.
Hiszem, hogy az emberek meg tudnak változni.
Mindezekre rájönni egy nagy kaland volt. Egy
Jeges Kaland…
Vége.
Hát sziasztok!
Itt a vége fuss el véle. Nekem is furcsa az érzés. Csodálatos volt ez a kicsit több mint fél és, ami alatt én anyait-apait beleadtam az írásomba.
Visszakeresve az első részt, hát sokat változtam. A történet első mondata az volt, hogy: Miért épp a tél a leghidegebb hónap?
S végül az utolsó is ez lett. Mondhatni Happy End-lett. De vannak persze még szálak amiket lehetne csűrni csavarni. Sunday és a szülei. Tiffany és Sunday. Amanda és Adam. Meg sorolhatnék még sok mindent, ami nem lett teljesen elfonva.
Megragadva az utolsó szó jogát, köszönöm Reka H.-nak, hogy kitartóan olvasta a történetemet, köszönet mindazoknak akik még olvasták a történetet rajta kívül és kommentálták az írásomat, köszönet a feliratkozóknak, azoknak akiktől díjat kaptam.
Csak ennyit szerettem volna elmondani. Később még jelentkezem, addig is további jó nyarat.
Domi♥♥♥
