Jeges Kaland - 30. fejezet

☼Mindenre fény derül☼

- Hé! Add vissza a telefonom- szólt utánam. Megpróbált volna utána nyúlni, de nem sikerült, túl erőtlen volt hozzá. 
- Amanda Bynes szúrt le?- kérdeztem kerek szemekkel, majd lezártam a telefont és visszatettem a kis asztalkára.
- Ismered?- kérdezte, én ezt igennek vettem. 
- Adam volt barátnője. Volt egy kis közös történetünk. De, most te jössz. Mesélj el mindent. 
- Biztos mindent tudni akarsz?- kérdezte feszülten. 
- Igen- mondtam határozottan, de a gombóc ott volt a torkomban. 
- Minden úgy kezdődött, hogy nem találtalak...
"- Nem látta Sunday-t?- kérdeztem a pincért aki csak hülyének nézett és tovább ment. Kimentem a fő ajtón, ami az előcsarnokban vezetett a lépcső tetejére. 
Közelebb léptem a korláthoz a vörös szőnyegen és megtámaszkodtam. Kicsit szédültem, azért kerestelek. 
Ekkor egy szőke lány bukkant fel nem messze tőlem. 
- Keresel valakit- mondta, de nem kérdésnek szánta hanem kijelentésnek. 
- Sunday-t, nem láttad valahol?- kérdeztem, mire a lány kicsit közelebb sétált. 
- Ó, ő jól szórakozik. Szegény buta Sudnay, azt hitte, hogy az ő Isztambulban felkeresett ügyvéde előrébb jut mint az én New Yorki barátom. Adam már rég nem ül rácsok mögött. Én kihoztam onnan, és lássanak csodát- emelte fel a kezét amin egy távolról is méregdrága gyűrű csillogott a lámpafénybe- rájött, hogy engem szeret- a lány mintha mindent tudna. 
- Ki vagy te, hogy mások dolgába ütöd bele az orrodat?- kérdeztem  immár 1 méter távolságra a szőke lánytól. 
- Ó, hogy én ki vagyok? Amanda Bynes, vagyis akarom mondani hamarosan Amanda Dirty. 
- Adam sunday-t szereti, Sunday meg Admaet. Szóval bármi is történt kettőtök között amint Sunday visszamegy New Yorkba Adam rájön, hogy őt szereti- kiabáltam a lányra. 
- De mégis honnan tudná meg ezt az egészet Sunday? Nem lesz oka hazamenni, és ha mégis akad én gondoskodom róla, hogy valami itt tartsa. 
- Megnyugtatlak, hogy elmondom neki, hogy rögvest menjen haza- mondtam, majd sarkon akartam fordulni, de a lány elkapta a kezemet.
A háta mögül előhúzott egy kést, majd az oldalamba szúrta.
Egyszerűen lebénultam. A térdeimre zuhantam a fájdalomtól. A késhez tettem a kezemet, és a kezem megtelt vérrel. Erőt véve magamon kirántottam a kést az oldalamból és letettem a földre, majd könnyes szemekkel csak a földet bámultam és szorítottam az oldalam. Amanda felkapta  a kést. 
- Sunday-nak nincs oka velem vagy Adammel foglalkozni- mondta majd felnevetett és egyszerűen egy kézzel meglökött.  Erre én elvesztettem egyensúlyomat s lezuhantam a lépcsőn. Amikor éreztem, hogy annál nincs lejjebb, már elsötétült minden. Az utolsó amire emlékszem, hogy Amanda elsétált."- Monday a végén már zokogott és a könnyei után kapkodott. 
- Ez hihetetlen. El sem bírom hinni, hogy miattam fekszel itt- zokogtam. 
- Dehogy, nem miattad- nyugtatott a könnyei mögül. 
- Miatta szúrt le Amanda. Épp értem álltál ki amikor megtámadtak. Én annyira sajnálom Monday- nyöszörögtem, majd megfogtam a kezét. 

Sziasztok! 

Nincs különösebb hozzáfűzni valóm. 

A következő rész : Kedd

Domi ☺☻☺☻