Jeges Kaland - 27. fejezet

♫The Scream!♪

Életem legfurcsább csajozós dumája volt, amit hallottam. De végül megadtam neki a számomat, meg ő is az övét. Furcsa lett volna elbúcsúzni, mivel mindketten ugyanabba az irányba indultunk volna, szóval kértünk a bárban egy-egy pohár bort és az iskola háta mögötti tavat kezdtük körbesétálni a holdfényben.

A fűzfák a kis szigeten a nagy tó közepén nagyon hangulatosak voltak. A kis sétány végig ki volt világítva nagy lámpákkal. Igazi romantikus séta helyszín.

- Isztambulban laksz?- kérdeztem.

- Csak karácsonykor jövök haza a nagyszülőkhöz. Amúgy Londonban végzek hamarosan az egyetemen.

- Mit tanulsz?

- Fotós leszek, már ha találok valami jó munkát. Bár apám azt mondta, hogy karrierem elején fotózhatok az iskolának- mesélte- Te mit tanulsz?

- Nemsokára érettségizem egy New Yorki középiskolán. Utána még fogalmam sincs, mi szeretnék lenni.

- Amikor először rád néztem azt hittem, hogy te is a divat szakmáért rajongsz.  Úgy ültél ott a padon, mint aki csak azért van felháborodva, mert nem az ízlése a kollekció- mosolygott rám.

- Nem is tetszett túlságosan, de ezt ne mond el senkinek.

- És, te miért töltöd itt a karácsonyt?- érdeklődött.

- Valójában az egyik tervező, Nikita Miller apja ügyvéd. Karácsonytól függően jöttem ide, mert egy barátom börtönbe került és tudom, hogy ő ki tudja hozni onnan. Azon kívül Mr. Miller másik lánya egy jó barátom lett.

- A barátod, aki börtönbe került Adam Dirty?

- Honnan tudod?- kérdeztem meglepődve.

- Amanda volt barátja, mellesleg jól ismertem. Amúgy már egy ideje együtt sétálgatunk, de te még nem árultad el a nevedet.

- Te sem- biccentettem.

- Emett Bynes.

- Sunday, Sunday Sarah Parker.

- Különleges neved van.

- A szüleim vallásosak voltak egy kicsit, bezzeg az öcsém neki normális neve van- mosolyogtam. Mialatt ezt meséltem teljesen kirázott a hideg, mire Emett levette öltönyét és vállamra terítette.

- Vedd csak fel, látom, hogy fázol.

- Köszi - míg egymás tekintetét a holdfényben bámulva olvadoztunk az épületből egy óriási nagy sikoly tört ki.

- Mi volt ez?- kérdeztem Emettre nézve.

- Nem tudom, nézzük meg.

A főbejáraton át rohantunk be, ahol a nagy lépcső alján mindenki körbeállt valamit. Néhányan mondták kivehetően, hogy valaki hívja a mentőket. Megpróbáltam közelebb férkőzni, amikor beazonosítottam a földön fekvő szőke lány ruháját.

- Uram Isten, ez Mondy- szorítottam meg Emett kezét. Majd együtt áttörve a tömegen tereltem el a mozdulatlanul fekvő test mellé. a kezében pezsgős pohár volt, ami millió darabra tört a kezei között, így óriási vágásokat csinált a csuklójára.

- Monday, hallasz engem? Hahó!- kiáltoztam teljesen leblokkolva. mindezek alatt Emett végig fogta a derekamat, és ő is próbálta a pulzusát vizsgálni Mondaynak. A következő pillanatban könnyes szemekkel térdelt mellém Nikita.

- Hé, hugi. Hallasz engem?- kiáltozott ős is- Mi történt?- kérdezte sírva.

- Nem… Nem tudom, mondtam sírógörcsöm közepette.

Nem sokára megérkeztek a mentők. Nikita meg én a mentővel mentünk be, Emett pedig az autójával jött utánunk. Mondaynek nem voltpulzusa így a műtőbe vitték, mi meg Nikitával leültünk a folyosón. Emett is megérkezett nem sokára és leült mellém. Együtt vártunk, mialatt Modnay apukája is megérkezett. Kérdezgetett minket, hogy mi történt, de nem tudtunk információval szolgálni. Közel másfél óra múlva lépett ki a nővér, majd mi mind felpattantunk és kérdeztük, hogy-hogy sikerült a műtét.

- Sikerült újraélesztenünk. A jobb lába eltört és mind a két csuklója megzúzódott. Illetve valószínűleg agyrázkódást kapott.

- Mit kellet akkor műteni?- kérdezte Nikita.

- Még a mentősök sem látták, amikor a kocsiba tették,d e hölgyet leszúrták és úgy lökték le a lépcsőről.

- Hogy leszúrták?- néztem magam elé.

- Egy éles kés, a rendőrség már nyomoz- mondta a nővér.

- Mikor lehet, bemenni hozzá?- kérdezte Monday apja.

- Fél óra, az altatás még hat- mondta a nővér, majd elment.

Monday apja és Nikita visszaültek, én meg Emettel elmentem az automatához, inni akartam egy kávét. Teljesen ki voltam. Monday egy végtelenül kedves ember. Mégis ki akarná leszúrni?

- Te kérsz valami inni?- kérdeztem Emettől.

- Nem, köszi. Gondolom most nagyon ki vagy.

- Az nem kifejezés. El sem bírom hinni- mondtam miközben a folyosón sétáltunk végig.

- Néha a valóság nagyon nehéz, de nem lehet megváltoztatni- mondta, miközben átkarolt. Valószínűleg idézet volt.

- Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy, egyedül nem tudom, hogy, hogy bírnám ki- motyogtam.

- Tetszel nekem Sunday, szeretnélek jobban megismerni- mondta, majd szembefordult velem és megcsókolt.

Sziasztok!

Tudom, hogy a friss csütörtökre volt ígérve, de nem fogok hazudni, elfelejtettem. A nyár alatt mindig ez van. A dátumokat szó szerint nem tudom, a napokkal meg úgy vagyok, hogy kit érdekel. De azért persze nem szép volt, hogy csütörtökre ígértem és ma hoztam. Szóval bocsi. Amúgy most egy kicsit hosszabb lett. Következő rész, vagy Vasárnap este, mert jövőhéten csak esténként fogok ráérni, mert nyári munkára megyek. Szóval jó olvasást. :)

Domi