Jeges Kaland - 32. fejezet

Testvérek...

Monday a kézitáskájába vágta a meghívót majd megrázta a fejét, ami mindössze csak annyit jelentett, hogy menjünk be.

 A ház semmit sem változott. Az előszobában ugyanazok a cipők, ugyanazok a kabátok. Kiléptem az előszobából a folyosóra, hogy behúzhassuk a bőröndjeinket. (Mondaynek kettő, mert legalább egy évre elegendő cuccot hozott.)

- Hahó. Van itthon valaki- szóltam be a nappaliba, ahol szintén senki sem volt.

- Sunday?- lépett ki a dolgozó szoba felől anya. Egyáltalán nem úgy nézett rám, mint ahogy azt elképzeltem. Nem ölelt meg és mondta, hogy örül, hogy hazajöttem. Még csak közelebb sem lépett.

- Hello- lépett mellém heves mozdulattal Monday és a kezével üdvözölte anyát, aki még mindig egyhelyben állt.

- Szia. Sunday barátja vagy?

- Monday Miller- lépett Monday anyámhoz majd kezet fogtak. Monday végig vigyorgott, de anyám alig mozdult. A kézfogás után elém lépett és egyenesen a szemembe nézett.

- Tudod te, hogy milyen érzés, amikor hazaérek a munkából, és itthon a lányom helyett egy levél vár. Aztán felhívom, és egyszerűen semmibe veszi a szavamat, mert a világ másik végén van. Aztán a testvérének küld egy levelet, vagy bármi mást, de a saját szüleit elfelejti. Jeleket adtál magadról, hogy nincs bajod, de az érzés, amikor köszönés nélkül továbbállsz, az leírhatatlan- mondta anya, majd láttam, hogy szemei könnybe lábadnak és felfutott az emeletre.

- Nézd a jó oldalát. Nem kiabált- mondta Monday, majd meghúzta a száját.

- Gyere, megmutatom a szobám- ezután felmentünk a szobámba, ahol Monday kipakolta a bőröndjét, azzal az ürüggyel, hogy nem akarja, hogy a ruhái nagyon összegyűrődjenek. Majd előkapta a laptopját, amit feltett tölteni, mert egész úton azt nyomkodta így halálosan lemerült. Ezután pedig leült az ágyamra és valami magazint lapozgatott. Azt mondta, csak azért mert olyan üzlet tutira van New Yorkban. Mivel ő totálisan el tudta foglalni magát a mosdóba mentem és ott írtam SMS-t.

„Beszélnünk kell. 5-kor a kávézóban ahol dolgozol.”- a címzett pedig Tiffany.

- Lehet egy kérdésem, és válaszolj őszintén?- kérdezte Monday amikor visszamentem a szobámba és leültem mellé az ágyamra.

- Hallgatlak.

- Szeretnél elmenni?- kérdezte és elém tolta a meghívót Amanda és Adam esküvőjére.

- Nem nézne ki valami jól, ha odaállítnák. Végül is már tudod, mivel kérdezted, szerelmes vagyok Adambe. Azért meg semmi kedvem nincsen kicsípni magam, hogy végighallgassam az elcsépelt esküjüket és, hogy menyire szeretik egymást.

Ekkor pedig kopogás nélkül nyílott az ajtóm.

- Itt van!- Brad volt az. Semmi jó újra itthon látni téged vagy hiányoztál tesó, egy fehér borítékot dobott le elém a meghívó mellé.

Amikor kibontottam a boríték az a kép volt benne, amit Amanda csinált rólam és Harryről, miközben csókolózunk.

- Ezt most miért adod ide? Azt mondtad kidobtad!- kérdeztem kihajítva kezemből a papírt.

- Tudod a telefonbeszélgetésünk karácsony tájékán. Azt mondtad figyeljem a családot. És Tiffany akkor még sok időt töltött így, szóval egyik este átkutattam a cuccait és ezt találtam az egyik könyvében. Gondoltam érdekel a kép. Így megtartottam.

- Egy szóval sem mondtam, hogy kutasd át a cuccaikat!- tiltakoztam.

- Én beszélek! Szóval megtettem. És én nem tudnék akkora fájdalmat okozni az egyetlen testvéremnek, hogy megtartok egy ekkora súlyú levelet. Végül is a szerelmed esküvői meghívója hever az ágyadon. Tudom, hogy el akarsz, és el fogsz, menni. De nincs sok esélyed, mert rajtam kívül Tiffany és Adam is megkapta a levelet- adta elő nulla színészi tehetséggel.

- Ez nem újdonság. Beszéltem aznap este Tiffanyval is, és ő már az orrom alá dörgölte, hogy Adam is megkapta a képet.

- 300 dollár.

- Mi van vele?- néztem rá értetlenül.

- Jössz nekem 300 dollárral- tette ki Brad a kezét.

- Honnan a fenéből szerezzek neked 300 dollárt?- néztem rá idegesen.

- Kérj az új Adamedtől- jelentette ki, majd visszadobta a Harrys képet az ágyamra.

Szép egy testvérem van, tudom.

- Ez rossz- szólt ki az újságok felől Monday, aki végig követte az eseményeket.

- Ő testvérem, nem valami zsaru, akinek magyarázattal vagy bármi mással tartozok- mondtam, majd bezártam az ajtót rendesen és a szekrényem elé sétáltam. Kell egy ruha, holnap esküvőre megyek.