Jeges kaland 9. fejezet

Sziasztok!

Kinek, hogy telli a hétvége? Én most épp rettenetesen izgatott vagyok mivel este megyek megnézni a Breaking Dawn 2-t! Látta már valaki?  Milyen, mert megöl a kíváncsiság. De nem is dumálok tovább- csak kíváncsi vagyok- szóval jó olvasást és remélem, hogy tetszik a rész. 

Mindig fejezd be a mondatot, a hazugság szíven üt 9. rész

Ott vagyunk már? Elegem van! A gép pontosan indult és már 6 órája megyünk. De ez engem, egy aprócskát sem nyugtat meg. Adam nyugalma egyre feltűnőbb, mivel 5 órája nem állt fel.  Én vagy 6-szor mentem ki a mosdóba, és legalább négyszer álltam fel sétálni, mivel a lábam már nem bírt tovább egyhelyben maradni.

Adam a táblagépe után nyúlt, ekkor beugrott, hogy a számomat oda dugtam. Ami nagyjából csak annyit jelent, hogy mihelyst kinyitja, a tokot a számomat pillantja majd meg. Gyorsan felálltam és a mosdó felé indultam.

Az ajtón meg volt fordítva a tábla, ami azt jelentette van, bent valaki, szóval megfogtam egy kapaszkodót. A következő pillanatban a gép megrázkódott, én pedig a rossz lábam következtében megbotlottam. Az egyik beöltözött fickó jött és segített felállni.

- Jól van kisasszony?- kérdezte miután segített felállni.

- A megrándult lábam teljesen ellenem van mostanság- mosolyogtam, majd elengedtem a fiatalember kezét. Ekkor megszédültem, de szerencsére elkapott… Időben…

- Egy apró légörvény volt, de maga úgy látom nehezen áll rá a lábára.

- Igen, megrándult néhány napja, szóval most inkább leülök- mondtam, de az ember nem engedett tovább.

- Jöjjön, itt van a rendelő, a vészhelyzetek esetére, megnézi a lábát.

- Kérem, az orvosom is a gépen van- mondtam és nem akartam elmenni sehová.

- Jöjjön kisasszony- mondta, majd együtt indulva elbicegtünk a néhány folyosóval arrébbi rendelőhöz. Egy kedves orvos papírokat írt, amikor bementünk.

- Üdvözlöm- mondta, majd segített leülni.- El tudod mesélni mi történt pontosan?

- Talán csak a mosdó előtt várakoztam, és ez az idióta repülő meg elkezdett rázkódni, én meg elestem, de a lábam már amúgy sem százas, szóval ennyi- mondtam idegesen.- Talán ez a pontos megfogalmazás.

- Tudsz járni?- kérdezte a lábamat a kezével tapogatva.

- Hamarosan fogok tudni. De megköszönném, ha segítene visszamenni az ülésemhez.

- A jegye magánál van?- kérdezte. Hamar felfogtam, hogy a repülőjegyre gondol. Emlékeztem, hogy a kabátom belső zsebébe tettem.

- Tessék-, mondtam, amikor a kezébe nyomtam a gyűrött jegyet.

- Ms.Ville- mondta.

- Ömm… ja-, mondtam, nem volt semmi kedvem elmagyarázni neki a történetet.

Miközben a jegyemet hajtogatta, vagy simította elolvastam a nevet az ingjére csíptetve: Dr. Amanda Harlow. Rossz sejtésem volt ezzel a névvel kapcsolatban, mivel az idegen a telefonban ezt a nevet említette. Idézem: „Jobbat érdemel, mint Amanda”

Talán ő lenne az? Az, az Amanda, aki miatt tökre ment a már így is rettenetes utazásom.

Ekkor valaki kopogott az ajtón. Amanda egy aprócska „nyitva” szót bökött ki, amikor kinyílott az ajtó és Adam lépett be. Amikor az orvosra nézett haragos lett az arca, és mellém állt.

- Mit keresel itt?- kérdezte Adam, ebből gondolva, hogy Amanda az, az Amanda.

- Te mit keresel itt? Ideiglenesen a gépen dolgozom, több jogom van itt lenni, mint neked. De azért beszélnünk kellene- mondta a lány, majd közelebb lépett Adamhez. Valójában Adam is jobban közeledett hozzám.

- Kopj le Amanda, én már továbbléptem- bökte ki Adam, majd erőteljesen megcsókolt.

- Szóval ő az újdonsült barátnőd?- érdeklődött. Legszívesebben rávágtam volna: „Nem tudom, hogy az újdonsült barátnője vagyok-e”

- Igen, és szeretném, ha eltűnnél innen- mondta Adam. Az „Igen” mintha vízhangzott volna. Amanda kiballagott nagyképű lépteivel, Adam pedig rám nézett.

- Komolyan nagyon sajnálom- mondta.

- Valójában

- Csak tudod, még mindig szeretem…- és a mondatom vége: teljesen beléd estem.

- Nem gond, barát a barátnak segít- mondtam, majd lábamat megerőltetve, megöleltem őt. A szimpla barátot…

Ezután segített visszakászálódni a helyemre. Szerencsére el volt foglalva a telefonjával, és úgy éreztem a táblagépet még nem vette elő, mióta a számom benne van.

- Adam, gyere, mutathatok valamit?- dugta fejét a két ülés közé Eliza. Ekkor Adam felállt, és az akkor épp mosdóra váró Tiff helyére ült át.

Mikor láttam, hogy egyáltalán nem figyel rám, lassan kihúztam a táblagép tokjának cipzárját, majd a telefonszámot kivettem belőle és visszahúztam.

Elolvastam még magamban rengetegszer mit írtam neki, de a számot lassan összegyűrtem és a földre ejtettem. Ez ellen volt az a szabály, hogy a repülőn nem szemetelünk, de a sírás ellazította az izmaimat és hát így történt.

Adam néhány perc múlva visszaült mellém, és amikor észbe kaptam, már a New York-i repülőteret pillantottam meg, az ablakon kinézve.

Sun: Úgy érzem versenybe sem szállhatok Adamért.

Remélem tetszett. Írj komit nyugodtan , ha tetszett, s ha nem. További jó blogolvasgatást. (Jövök mozi!) :)

By:Domi