jeges kaland 6. fejezet

Sziasztok!

Kinek, milyen volt a sulis szombat? Nekem eszméletlen jó, és tudom ritka az olyan ember aki szombaton szeret iskolába menni. De ugyan már skacok, jövő héten (legalább is nekem) őszi szünet.  Egy jót pihenünk  Na de nem rontom tovább az iskolával a kedveteket, meghoztam a friss részt. Várok dicsérő és becsmérlő komikat is. Jó olvasgatást!

Rosszabb hinni mint megkérdezni (?) 6. rész

- Zavarok?- tette fel a kérdést Tiff, miután Adam közelebb ment hozzá én pedig letettem a kezem mielőtt a sértő viselkedésemet Adam észlelte volna.

- A probléma az, hogy Sun megbotlott és nem tudja mozgatni a lábát, de nemsokára jobban lesz, lehet csak a merevítő szorította el a lábát- Tiffany kerek szemekkel figyelt, de az igazat megvallva szerintem ez az egész hidegen hagyta.

- Ti pizzát esztek?- kérdezte majd az asztalhoz rohant- A világ legfinomabb kajája- mondta teli szájjal majd én is felültem.

- Szóval Tiffany, elfogadjátok a meghívásomat?- kérdezte Adam, majd leült Tiff mellé egy székre. Meglepődnék, de jó lenne, ha egy házban tölthetném az éjszakát Adammal, legalább tudnánk beszélni.

- Biztosan ezt akarod?- kérdezte Tiffany, majd belekezdett egy újabb szelet pizzába.

- Én nem itt fogok aludni- gondolhattam, volna…- Néhány házzal arrébb van, egy szálloda ott szállok meg. Itt az emeleten van egy szoba, szóval az úgyis üres lenne.

- Részemről oké- mondta Tiffany.

- És te Sun, mit gondolsz?- kérdezte Adam.

- Hát…- nagy levegőt vettem, amikor Tiffanyn megakadt a szemem- Te meg mit csinálsz Adam telefonjával?- kérdeztem.

- Kell még pizza, éhen halok.

- Nos?- tette fel újra a kérdést Adam.

- Ha nemet mondanák Tiffany, akkor is igent csinálna belőle.

Aznap este Tiffany még rendelt egy 44 centis pizzát, amit ha hiszitek, ha nem egy szelet híján benyomott. Természetesen ezután egész éjszaka nem aludt és két szerre hányta ki, és azt mondta soha többet nem eszik pizzát. Gondoltam majd szaván fogom. Adam levette a lábamról a merevítőt és 5 perc után jól lettem. Még gyorsan lezuhanyoztam és Adam 11 körül ment át a szállodájába és én pedig lefeküdtem. Bár a nyikorgó padló és Tiff is ellenemre volt az alvásban.

Reggel 7 kor lementem ’pizzát enni’. Valójában csak néhány morzsát találtam, szóval csináltam egy házi készítésű pizzát.

- Jó étvágyat!- jött le lassan a lépcsőn Tiffany.

- Neked meg jó reggelt.

- Pizzát eszel?- tette fel a kérdést idegesen majd a WC-be futott. Nagyon bolond, hogy annyit evett.

- Sziasztok!- állított be az ajtón nagykabátban Adam.

- Szia, megnézhetnéd Tiffanyt, egész éjjel rókázott- mondtam mosolyogva, majd elindultam a konyha felé.

- Szia, Adam, én jól vagyok!- állította Tiff amikor kilépett a WC-ről.

- Elég fehér az arcod, nem akarsz bevenni egy gyógyszert?- kérdezte Tifftől, majd letette a táskáját.

- Nem, azt is kihánynám- mosolyodott el.

- Rendben. Szeretnéd felhívni a szüleidet?- kérdezte Tifftől, amikor kiléptem a konyhából.

- Nem tudnak sokkal többet tenni, mint mi. Maximum idegeskednek, egy sort meg jól leszidnak, utána meg megkérnek, hogy küldj minket haza- mondta Tiff majd szédelegve leült egy fotelbe.

- De talán jobb lenne, ha tudnának rólatok.

- Úgy vélem hamarosan úgyis hazamegyünk. De tényleg nagyon köszönjük a segítséget- csatlakoztam a beszélgetésbe.

- És, hogyan mentek haza?- kérdezte Adam, hisz maga is tudta, hogy erre nehéz lesz válaszolnom.

- Nagyon jól tudod, hogy egyelőre sehogy, ez majd a jövőn múlik.

- Valójában én holnap New Yorkba utazok, akár velem is tarthatnátok- ajánlotta fel, majd mosolyogni kezdtem.

- Biztos vagy benne, hogy ennyi bizalmat akarsz belénk fektetni?- tettem fel a kérdést humorosan.

- Kétlem, hogy bármilyen rossz szándékotok lenne velem, szóval én megrendelek az interneten még két jegyet és holnap délután indulhatunk is.

- Viszont akkor én felhívnám a szüleimet- mondtam majd felálltam és mellé sétáltam. Adam a kezembe nyomta a mobilját, majd a konyhába mentem, mert valójában nem akartam, hogy Adam és Tiff hallják, mit beszélek,

- Igen?- szólt bele lágy hangján a telefonba anya.

- Szia, anyu, Sunday vagyok- jelentettem ki, majd a konyhapultnak dőltem.

- Sunday, mégis milyen telefonról hívsz? És mi a fenéért nem hívtatok fel, amikor leszálltatok Szlovákiában?

- Ez nagyon hosszú történet, csak annyi, hogy Tiff zsebében voltak az iratok a mobiljaink a pénzünk meg minden, ő meg ezt sikeresen elhagyta. Nekem meg kiment a bokám, de az orvos Adam

- Milyen istenverte orvos?- kérdezte idegesen anyu.

- Ő kötözte be a lábam, és holnap New Yorkba megy, szóval megelőlegezett nekünk két jegyet és holnap együtt hazamegyünk.

- Beszélhetnék az úrral?- kérdezte anya, kissé furcsa volt a megnevezés, szerintem Adamet ő olyan 50 évesnek szúrta be.

- Adam valójában még csak vagy 18 lehet, és semmi értelme beszélned vele. Csak azt érnéd el, hogy lejáratsz. Szóval holnap otthon leszünk. Szia-, mondtam, majd kinyomtam meg sem várva anya válaszát. Adam telefonja épp kiírta, hogy merül az akkumulátor én pedig megálltam a konyhaajtóban, ahonnan tökéletesen hallatszott Adam és Tiff beszélgetése.

- Mesélj magadról, és a barátnődről!- mondta Tiffany, de ezt még csak fél füllel hallottam.

- Nem rég szakítottunk, azért megyek New Yorkba, hogy kibéküljünk- válaszolta Adam, ezt már teljesen hallottam és egy világ omlott össze bennem. És igen, tisztába vagyok azzal, hogy köztem és Adam között nincs semmi, de mégis sírva futottam a konyhába.

Köszi, hogy benéztél. komikra számítok, sziasztok és további jó hétvégét!

by:Domi