Jeges kaland 4.fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy késve, de meghoztam a negyedik részt. Remélem tetszik mindenkinek ahogy alakul, de ha esetleg nem tippeket is fogadok el. Mindenképpen ha lehet szóljatok hozzá, mert szeretném tudni ki olvassa a részeket. Nem rabolom az időtöket, jó olvasást!

Ismerkedés a barna herceggel 4.rész

Nagyon romantikus volt kézen fogva elsétálni a kávézóig. Amikor beléptünk hirtelen meleg levegő csapott le ezért a kabátomat a székre akasztattam majd leültem. Adam velem szemben foglalt helyet. A hangulat nagyon meghitt volt.

- Mit fogsz kérni?- kérdezte.

- Nem tudom, te mit iszol?- válaszoltam kérdéssel a kérdésére majd éreztem, hogy elpirulok.

- Én szerintem egy jó erős kávét. Hosszú még a mai nap.

- Akkor szerintem én egy forró teát- mondtam, majd Adam megrendelte az innivalókat.

- Szeretném, ha mesélnél magadról, nem tudok rólad túl sok mindent. Csak annyit, hogy a találkozóra jöttél. Amit nem pontosan értek, mivel a találkozó holnap lesz- mondta, valójában fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.

- Igen, már mi is rájöttünk, hogy elnéztük a dátumot. Valójában az öcsémmel, az anyámmal és az apámmal élek együtt. Nem mondanám nagybetűsnek az életemet, sőt őszintén eléggé unalmas.

- A tesóddal jól kijösztök?- kérdezte.

- Hát, mondjuk, hogy igen. Vannak gázos időszakok, de egész jól. Bár amíg kisebbek voltunk sülve-főve együtt voltunk most meg már csak egy köszönésnyit beszélünk. De mesélj te!- mondtam, mert jóformán ennyi az életem.

- Én az apámmal élek. Aki mint már gondolom, tudod, orvos.

- Tesód nincs?- kérdeztem érdeklődve.

- De van egy kishúgom, na, jó egy mostoha kishúgom- mondta majd elmosolyodott. Igen, ismét azzal a tündéri mosolyával.

- Gondolom, ehhez valami érdekes story fűződik.

- Csak annyi, hogy a szüleim mikor 15 voltam elváltak. Akkor anyám újraházasodott… Nem valami vicces történet, inkább szomorú. Az új házasságából született egy kislánya. Tudod, egy lány, akiről mindig is álmodozott. De anyám 2 éve meghalt- mondta, majd lehajtotta a fejét.

- Részvétem.

- Valójában a probléma csak az…

- Mi a gond?- kérdeztem.

- Valójában apám műtötte anyát. Anyu autóbalesetet szenvedett. Én 16 voltam. Szóval én úgy érzem, hogy apa bosszúból nem tett meg minden anyáért. Lehet, hogy megmenthette volna az életét, csak a büszkesége fontosabb volt- mondta, majd kihozták az italainkat.

- És neked is lelkiismeret furdalásod van?- kérdeztem, majd megkortyoltam a teámat.

- Nem, de ha apa megmenti az életét, nem kellene 18 évesen egyedül élnem és nevelnem a saját féltestvéremet.

- Te neveled a kislány? És az apja?- kérdeztem meglepődve.

- A legszörnyűbb az, hogy ő vezette anya baleseténél a kocsit.

- És ő is meghalt?

- Kómában van. Már 2 éve mozdulatlanul fekszik, és ha én egy varázsló lennék, akkor már rég lekapcsoltam volna a gépekről.

- Szóval nem csípted a pasast!- mondtam mosolyogva.

- Nem, apa is utálja, ezért is dobta nekem a kiscsajszit. Ő meg tojik a fejünkre.

- És hol van most ez a kislány?- kérdeztem.

- Sí tanfolyamon. Három éves kortól lehet, menni a gyerek csoportba, szóval beírattam. Jobb mintha itt lógna a nyakunkon.

- Ha gondolod, én szívesen vigyázok rá!- ajánlottam fel.

- Jobb ott neki. Amúgy te sem csípnéd a kiscsajszit- mosolyodott el.

- Szerintem, ha ilyen édesen mosolyog, mint a bátya akkor biztosan jól ki fogunk jönni- mondtam, majd elpirultam ő pedig mélyen a szemembe nézett. Régóta a nyelvemen volt, hogy elmondjam neki és most kicsúszott.

- Kedves tőled, de nekem lenne útba. Inkább maradj ott és lássunk el még néhány beteget- mondta, majd nevetve felállt és segített felvenni a kabátomat.

Amikor elindultunk ismét, mint két szerelmes pár fogtuk egymás kezét, de persze ő ezt a lábam miatt tette. Amikor az ajtóban álltunk észrevettem, hogy Tiffany ott üldögél egy padon.

- Ha nem gond, megyek, köszönök a barátnőmnek- mondtam majd Adam felé fordultam.

- Menj csak, várlak- mondtam majd édesen mosolygott egyet és bement. Én odabicegtem Tiff mellé a padra.

- Hé Sunday Parker, te be fogsz pasizni!- mondta Tiff köszönést mellőzve.

- Az túlzás…

- Na ne csináld már. Milyen?- kérdezte.

- Mosolya édes, a hangjától majd elolvadok. A kedvessége pedig lovagias.

- Nem mondom, én innen a padról beleszerettem- mondta Tiff.

- Stipp-stopp!- kiáltottam.

- Mindig gyorsabb vagy- mondta miután kimondtam azt a két szót, amivel letiltottam Tiffet Adamról. Ez nálunk ilyen csajszokás.

- Megyek, még segítek egy kicsit.

- Nem zavarok, nehogy megzavarjak valamit!- viccelődött Tiff. Felálltam majd két méter után visszafordultam Tiffanyhoz.

- Pofa be!- mondtam majd besétáltam a várakozóba. A rendelőbe belépve egy barnahajú gyönyörű kék szemű kislányt pillantottam meg… Aki épp vigyázva állt miközben Adam magyarázott neki valamit.

- Sziasztok!- mondtam, amikor beléptem. Adam akkor mosolyogva rám nézett a kislány pedig felém fordult.

- Szia Sunday, had’ mutassam be Lizát!- mondta majd közelebb jött a kislánnyal együtt, a lány pedig a kezét nyújtotta.

- Szia!- nyújtottam én is a kezemet- a nevem Sunday Sara Parker.

- Én Elizabeth vagyok!- mondta és a mosolya emlékeztetett valakire. Ja, igen. Adam elképesztően szívdöglesztő mosolya áradt a kislányból.

Elizabeth Carrie Ville 

Remélem tetszett! Szólj hozzá bátran, és cserét is kérhetsz. 

By:Domi