Jeges kaland 16. fejezet

Komolyan ki kellett volna nyírnom

Imádtam az új autómat. Ehhez még hozzá kell szoknom. De egyszerűen imádom, mentünk pár kört a környéken és élveztük, hogy végre akkor megyünk, valahová amikor akarunk, és nem vagyunk senkihez kötve. 
Harminc perc múlva visszaértünk a házunkhoz és beparkoltam a garázsba a kocsimmal. 
- Ezt nem lehet megunni- hajtogatta nem először Tiff amikor kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, csak először a tenyerem közé fogtam a nyakláncomat. 
- Igen, holnap majd elmegyünk egy kicsit kocsikázni. Uram isten, holnap már 21-e és még nem vettem semmi ajándékot senkinek- mondtam Tiffnek miközben én is kiszálltam a kocsimból. Bementünk a házba, ahol anya és apa is ott volt. Még egyszer megöleltem őket és nem bírtam leállni a köszönömökkel. 
Végül mivel már elég késő volt Tiffany hazament én pedig úgy döntöttem lefekszem. Felmentem a szobámba és hosszasan vizsgálgattam még a nyakláncot. Tényleg szép gesztus volt Adam részéről. Úgy érzem nem mondtam neki eleget, amikor csak egy köszönömöt és egy ölelést adtam, amikor ő meg egy kocsi kulccsal állt oda elém. Végül is nem sokat vesztek, ha kiderítem, hogy hol lakik itt New Yorkban. Végül leoltottam a villanyt és végleg eltettem magam holnapra. 
Másnap korán keltem. Megreggeliztem majd Tiffre várva a szobámban leültem az ágy végébe, bekapcsoltam a laptopomat és Adam után kutatgattam. Bred állított be a szobámba, amikor végre nyomon voltam. 
- Itt a lista- mondta.
- Milyen lista?- álltam elő a kérdéssel majd félig lehajtottam a laptopom képernyőjét. 
- A lista azokról a karácsonyi ajándékokról, amiket tőled kérek. 
Elvettem a gépet a térdemről és magam mellé tettem, majd kikaptam a listát Bred kezei közül. 
- Ennyi mindent, csak tőlem? Mekkora listát adtál anyáéknak?- kérdeztem miközben végigfürkésztem a jó hosszú listát. 
- Most, hogy tizennyolc éves vagy, gondolom, van saját jövedelmed, amit rám tudsz költeni. 
- Csak három dolog drága kicsi öcsikém. Először is az, hogy tizennyolc vagyok, az nem azt jelenti, hogy több pénzem lett. Kettő, hogy csak akkor lesz pénzem, ha majd dolgozom is valamit. Három pedig, hogy azt sosem költeném rád.

- Na, most komolyan, már nagyon-nagyon régóta jó testvérek vagyunk. Ennyivel jössz nekem- panaszkodott és cuki kutya fejet vágott.

- 12 vagy és vagy 12 éve voltunk utójára „jó tesók”- mondtam.

- Na, jó, akkor nem kérek semmit tőled karácsonyra, de te sem kapod meg a levelet akkor- majd előkapott egy mályvaszínű borítékot a pulcsija alól.

- Milyen levél?- pattantam fel az ágyamról.

- Csak egy szimpla levél, de nem tudom kiolvasni a nevet, hogy kinek szól. Valami Yadnus.

- Az Sunday te lökött- mondtam és a levél után nyúltam, de elrántotta a kezét.

- A lista!

- Igen, igen. Bármit megkapsz csak ide a levelet- mondtam, mire megkaptam a levelét és kiment. Gyönyörű betűkkel volt rajta, a nevem.

Leültem az ágyamra és kivettem belőle a félbe hajtott lapot. Azon pedig az állt, hogy Adam. Na, erre nem számítottam. Szétnyitottam a lapot és olvasni kezdtem:

Lúzer!

Bred XOXO

- ÁÁÁÁÁÁ!- kiáltottam el magam, majd összegyűrtem a levelet.

Eldobtam és lerohantam a földszintre ahol anyu épp a reggelit készítette.

- Kapok engedélyt, hogy kinyírjam Bred-et?- kérdeztem.

Anya hirtelen nézett rám és nem értette, hogy mit is akarok én.

- Hát, nem is tudom Sunday, ez…

- Tudod mit? Már 18 vagyok, nem kell engedély- mondtam és felmentem Bred szobájába.

- Hali!- üdvözölt az-az idióta.

- Mit képzelsz te?- nem akartam semmit mondani meggondolatlanul. Épp a Play Station előtt ült, amit én egy szempillantás alatt kihúztam a konnektorból.

- Hé!

- Karácsonyi ajándék? Jó testvériség? Alig várom, hogy elmenjek a francba innen örökre- mondtam- Csak azért nem nyírlak ki, mert akkor lecsuknak- mondtam, Megfordultam és mentem. Egy pillanatra még hátra tekintettem és egy általa használt „L” betűt formáztam az arcom előtt a kezemmel.

- Lúzer!

Lerohantam a fölodszintre ahol Tiff már várt rám.

- Jó reggelt- köszönt.

- Jó? Rossz reggel- mondtam, majd a csuklójánál fogva vonszoltam magammal a kocsiig. Beültünk és a pláza felé vettem az irányt.

- Valami gond van?- kérdezte.

- Hosszú, de az egyetlen gond az, az, hogy van egy öcsém.

- Aha. Látom felvetted a nyakláncot- kiszúrta!

- Csak felkaptam valamit. Meg amúgy is illett a ruhámhoz- mentegetőztem.

- Neme mindegy. Tudod nekem is van egy húgom és…

- Jaj Tiff, ismerem a családodat- állítottam le, mielőtt történelmi beszédbe kezdett volna.

Hamar ott is voltunk. Besétáltunk a plázába és úgy döntöttünk szétnézünk néhány boltba. Amikor beértünk valaki elsuhant mellettem úgy, hogy jól oldalba vágott. Megfordultam és természetesen felismertem, hogy a mellettem idegesen elviharzó ember az Adam volt. 

Sziasztok! 

Kicsikét rövid lett, de így sikerült. Szavazzatok bátran érdekel  a véleményetek. :)

Puszi:Domi